Századok – 1975

Tanulmányok - Szabad György: Kossuth az Amerikai Egyesült Államok politikai berendezkedéséről 551/III–IV

KOSSUTH AZ USA POLITIKAI BERENDEZKEDÉSÉRŐL 567 ugyan nagyon is szkeptikusan megítélt jövőjű kísérleteit. Egy visszaemlékezésében arról írt, hogy már tengerentúli körútja idején meg volt győződve róla, miszerint az Egyesült Államokban a rabszolgakérdés fegyveres konfliktushoz vezet, mivel egyfelől ,,democratiai szabadság s rabszolgaság karöltve nem járhatnak, s vagy egyiknek vagy másiknak vesznie kell", másfelől, mert az „americai köztársaságnak teljességgel nem lehet ideje a rabszolgasági kérdés anomáliájából századok hosszú processzusát igénylő azon módon kibontakozni, mint abból Európa kibontakozott", különös tekintettel arra, hogy ,,Americában a szabad népességnek óriási mérvű növekedése mellett a szabad és a rabszolga munka ellentétességéből szükségkép eredni kellő érdekösszeütközés napról-napra sokkal érzékenyebben volt érezhető". Véleményét körútja idején feltárta egyik legkövetkezetesebb és vele igen szoros személyi kapcsolatot is tartó támogatója96

W. H. Seward szenátor, Lincoln későbbi riválisa, majd külügyminiszterként legközvetlenebb munkatársa előtt. 1865-ben papírra vetett visszaemlékezése szerint Seward annak idején azt válaszolta fejtegetéseire, hogy azért nem törlik el a rabszolgaságot kongresszusi határozattal, mert annak „a Dél fegyverrel is ellentállna", és arra hivatkozhatna, hogy a határozat ellenkezik ,,az Unió alapját képező alkotmány azon czikkével, mely beldolgaikban az egyes Statusok souverenitását biztosítja azon egy megszorítással, hogy az egyes Statusok mind republicanus kormányformát tartozzanak választani". Ezért nem eltörölni fogják a rabszolgaságot, „csak annak tovább terjesztését fogjuk az által megakadályozni, hogy új territóriumokba a rabszolgaságot kiterjesztetni nem engedjük. Ezen óvatos politica mellett, nállunk is igazolva reményijük látni azon igazságot, hogy amely elv nem terjeszkedhetik, annak vesznie kell. A szabad lakosság óriásilag növekedik, a szabad munka mind inkább olcsóbb, tehát jövedelmezőbb lesz, elannyira, hogy egy pár decennium alatt gazdaságosabb lesz még délen is a földet szabad kezek által miveltetni, mint . . . rabszolgák által. . . Ügy hogy a dolog természetes folyamában a déliek eleinte szabad napszámosokkal fogják pótolni a rabszolgák számábani fogyatkozást, a helyett, hogy új rabszolga vételre fecsérelnék tőkéiket, utóbb a rabszolgák számának fogytával óhajtani fogják, hogy minél több szabad munkás telepedjék meg közöttük ... s így saját érdekük kényszerítendi őket a rabszolgaságot eltörölni." Feljegyzése szerint Kossuth azt felelte Sewardnak, „hogy tervök egy psychológiai tévedésen alapszik". Azt tételezik fel, hogy a déliek nem számolnak mindezzel ugyanígy. Pedig „az anyagi érdek éles szemmel bír." Ezt mutatja „azon düh, mellyel a rabszolgaságnak az ujdon alakuló territóriumokra kiterjesztése mellett küzdenek". Ha azt nem sikerül biztosítaniok és politikailag is teret vesztenek, „meg vagyok győződve — mondta Kossuth visszatekintő feljegyzése szerint —, hogy fegyverhez nyúlnak s elszakadnak az uniótól". Majd a déliek és a „free-soiler" politikus viszonyában tapasztalt váratlan közeledés felidézésével illusztrálta, miért erősödhetett meg átmenetileg Sewardban a békés kibontakozás reménye, amit ő ugyan továbbra sem osztott, de amire — tegyük hozzá — egyik legfőbb támogatójának a rabszolgakérdésben tartózkodásra intő kérésének mellőzésével sem reagálhatott, nem is szólva annak esetleges hátrányos következményeiről a magyar ügy szempontjából, ha — miután az Unió nagyon is 96

The works of William H. Seward. (Ed. by George E. Baker.) New York, 1863 I. 178-185, 196-221, 355, III. 504-606; Pulszky: i. m. II. 73-74, 77, 102, 107; Jdnossy: i. m. I. 276, 280, 290-291, 333-334; Tako: i. m. 92-93.