Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
AZ 1670. ÉVI TISZAVIDÉKI FELKELÉS 521 De a felkelés napjaiban, az események gyújtópontjában, voltaképpen nem is annyira a kevésbé veszélyes luteránusok ellen, mint inkább a reformátusok és a katolikusok között folyt az elkeseredett hatalmi vetélkedés. A protestáns többségű megyék a katonai szükségletek előteremtésére, akárhány helyen, állítólag nagyobb közadót vetettek ki a katolikusokra, mint a protestánsokra, s ha ezek vonakodtak fizetni, kétszeresen hajtották be rajtuk.41 Bónis Ferencről azt terjesztették, hogy „pápista az ellenség, csak le kell vágni a beste lélek kurva fiakat" — csatakiáltással bíztatta harcra a katonáit.42 A felkelés vezérkarában pedig Szuhay és társai sürgettek radikális fellépést a jezsuitákkal szemben: így az ungvári rendház Lengyelországba készülő szerzeteseit felkelő katonasággal kívánták őriztetni stb.4 3 Ebben a légkörben — amelyben a protestáns szenvedélyek elszabadulása csak mintegy a visszája volt a Habsburg-kormány által pártfogolt katolikusok ellenreformációs harciasságának — érthető, hogy a katolikus nemesek állítólag több megyei kongregáción „a félelemtől reszketve" hallgatták a felkelés meghirdetését,4 4 mint ahogy az is természetes, hogy szorongattatásukban legfőbb reményüket a katolikus Rákóczi-ház oltalmába vetették. S Rákóczi maga, a lehetőségekhez mérten, igyekezett is eleget tenni ennek a várakozásnak: a fenyegetett klérusnak és rendházaknak, ahol csak tudott, a védelmére sietett.45 Ez azonban persze csak olaj volt a tűzre: a szenvedélyeket, indulatokat még jobban felszította — ezúttal még fokozottabban a Rákóczi-ház ellen. A vázolt ellentétek méreteire egyébként mi sem jellemzőbb, mint hogy a felkelés egyik legvagyonosabb és legtekintélyesebb résztvevője, a középnemesség felső rétegéhez tartozó szatmári Serédi Benedek — igaz, nyilván a maga és az egész mozgalom mentésére — félév múltán így vallott az áprilisi felkelés céljáról: „a rebellisek minden törekvését és intézkedését az a cél és szándék vezette, hogy a pataki házat mielőbb megdöntsék, a fejedelemasszonyt a fiával, azaz Rákóczi Ferenccel együtt elveszítsék és megöljék, minthogy ők vallásuknak leghatalmasabb ellenségei."4 6 A jövő nemzeti királyságának legfőbb esélyese, a katolikus Rákóczi-ház és a nemesi ,,köztársaság"'-ra törekvő protestáns rendi ellenzék (vagy személyekben kifejezve: Rákóczi és Szuhay) között tehát egészében véve bonyolult, ellentmondásos viszony állt fenn, amelyben a politikai egymásrautaltság és az ellentét motívumai keveredtek. A megyei ellenzéknek, hogy Habsburg-ellenes terveit realizálja, hatalmi támaszként nélkülözhetetlen szüksége volt Rákóczi anyagi erőforrásaira csakúgy, mint társadalmi rangjára és súlyára, s meg-41 Ld. EK. PE. AG. Nro. 234, a 78. tanú, Chernel Pál vallomását. 42 Uo. 93. tanú, Halápi Márton vallomása. 43 Fassiones collectae Joannis Retteghi. Wien, Staatsarehiv, Hungariea, Specialia, fasc. 324/E., folio 26 — 33. — A katolikusok és a reformátusok közötti hatalmi féltékenység fontos dokumentuma egyebek között az az igazolás is, amelyet az egri káptalan a Barkóczi-fivérek felkelés alatti magatartásáról állított ki. Ez a Habsburg-kormány szempontjából többek között a Barkócziak érdeméül tudta be, hogy mihelyt észrevették Szuhay Mátyásnak ós „többek"-nek a „katolikus rendek ellen való gonosz szándékát", nem törődve a reformátusok ,,furiá"-jával, „sincere" és „candide" a katolikusok védelmére keltek. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. 1913. 159. Kemény Lajos adatközlése Kassa város levéltárából. 44 Többek között az Abaúj megye gönci gyűlésén résztvevő Melczer Lajos Sáros megyei nemes vallotta ezt a katolikusok magatartásáról. EK. PE. AG. Nro. 234, 146. tanúvallomás. 45 Ld. a 43. sz. jegyzetet. 46 EK. PE. AG. Nro. 234, 145. tanú, Serédi Benedek vallomása.
