Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
522 BENCZÉDI LÁSZLÓ fordítva, Rákóczi, ha vissza akarta szerezni a család apja által elvesztett szuverén uralkodói hatalmát, szintén nem nélkülözhette a megyei nemesség tömegtámogatását, illetve e réteg politikai rutinját és befolyását. A kölcsönös egymásrautaltságon belül azonban mindkét fél a maga törekvéseit igyekezett érvényre juttatni, amelyek részben egy irányba mutattak, de ugyanakkor számos ponton (és korántsem csupán vallási ügyekben) keresztezték is egymást. Amíg Szuhay Mátyás például a rendi ,,ország"-ra vette ki az esküt a Szerencsre behozott nemesektől, addig Rákóczi servitorai, így Semsey György, Bánchy Márton stb. — sokat mondó eltérés ! — személy szerint Rákóczi hűségére eskették az embereket.4 7 Amíg a vármegyei ellenzékiek egy jövendő rákosmezei gyűlésre, azaz szabad ,,gubernátor"-választásra készülődtek, („maholnap a Rákos mezején koronázzuk meg a királyt" — mondta pl. egyikük),4 8 addig a Rákóczi-háznak már az állam szervezet megszerzése volt a gondja: Bánchy, mint Rákóczi embere, postákat és harmincadokat foglalt,49 őmaga a szepesi kamara prefektusságára tört,5 0 Rákóczi maga Kelet-Magyarország fővárosát, Kassát akarta hódoltatni,5 1 a fejedelmi tisztek pedig azt terjesztették, hogy nemességet és a birtokperekben ítéletet a továbbiakban ne a bécsi kormányszékektől, hanem a pataki udvartól kérjenek és várjanak az emberek.5 2 „Ferkó, életed-halálod a kezemben vagyon !" — a felkelés sikerének forró napjaiban Szuhay Mátyás állítólag így tréfálkozott, bizalmaskodott — a körülálló nemesek nem kis megütközésére — az ifjú fejedelemmel.5 3 Tréfa? — Ha az is, bármily fonákul hangzik, valamit mégis kifejezett a valóságos erőviszonyokból, de a történelem mélyebb összefüggéseiből is. Mert ami az erőviszonyokat illeti, Kelet-Magyarországon — mint ahogy ebben a mozgalomban és felkelésben is megmutatkozott — csakugyan Szuhay Mátyás és társai jelentették az igazi hatalmat. A történelem további alakulása szempontjából pedig I. Rákóczi Ferenc szuverén uralkodói ambíciója — és ezzel történeti jelenléte is — valóban a nemesi felkelés sorsával állt vagy bukott. Egy 47 Arra, hogy Szuhay az országra („regno") esketett, ld. Beoskereki Ferenc vallomását, EK. PS. P. Nro. 196, 21. tanúként. Ezzel szemben Semsey György pl. Szerencsen „a fejedelem hűségére" vette ki az emberektől az esküt. Uo. R. Nro. 266. 48 Ld. NRA. 1744/57 a 43. tanú, Semsey Ferenc vallomását Izsépi Ferenc nemes kijelentéséről. 49 Retteghi János vallomása, vö. a 43. sz. jegyzettel. 50 Legalábbis ezt vallotta róla Révész Ádám, EK. PE. AG. Nro. 234, 67. tanúként. 51 Ld. Holló Zsigmond 1670. ápr. 26-i átiratát a pozsonyi kamarához. Vö. a 16. sz. jegyzettel. и Utóbbira ld. EK. PE. AG, Nro. 234 a 113. tanú, Pongrácz György vallomását. Figyelemre méltó a Daróczy István felkelés alatti tevékenységére irányuló vizsgálat egyik kérdőpontja is: „quare dixit, quod armales Sua Maiestas amplius non sit collatura, unde scivit hoc?" OL. Archívum Regni, Lad. EEE. Acta regni miscellanea, fasc. O. Nro. 20. N. 19. — A protestáns nemesi ellenzék ós a Rákóczi közötti feszült, bizalmatlan viszony jellegzetes dokumentumaként figyelmet érdemel azon „conditiok" listája is, amelyet a felkelés napjaiban Szuhay Mátyás terjesztett a fejedelem elé. Ebben az iratban Szuhay egyebek között olyasmiket kifogásolt, hogy Patakon létében a fejedelem nem az ott való „becsületes urakkal", hanem a Barkócziakkal „diskurált", továbbá, hogy a nemesség megkérdezése nélkül sző terveket a bányavárosok elfoglalására, valamint, hogy a törökkel való „szemben létel"-re készül, aminek az a veszélye, hogy elhitetné vele: a nemesség maga választotta meg őt vezérévé. Szuhaynak ez az irata a nemesi ellenzék és a Rákóczi közötti ellentéteknek egyik legélesebb megnyilvánulása. Ld. Koncz József: A bujdosók levelezéséből 1670-ben. Történelmi Tár, 1891. 255-256. 53 Ld. EK. PE. AG. Nro. 234, a 106. tanú, Halápi László vallomását.
