Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
512 BENCZÉDI LÁSZLÓ szer hajszálon függött állásának a megtartása),8 a főkapitány be akarta magát biztosítani „fölfelé", s hogy ezt elérje, elsősorban a bécsi udvar valláspolitikájának szigorú végrehajtásával kívánt érdemeket szerezni: a kancellária utasítására és a kezén levő katonasággal éveken át ő volt a protestáns érdekeket szolgáló bírói ítéletek foganatosításának legfőbb akadálya. Ezzel — de ezen kívül a földesurak által visszakövetelt végbeli jobbágykatonák visszatartásával is — természetesen a keletmegyarországi nemesi ellenzék irdatlan haragját vonta magára; az 1669 májusi eperjesi rendi gyűlésen nem utolsósorban őellene is viharzottak a szenvedélyek. De a főkapitány ekkor (1669-től kezdve) — látva, hogy már-már túlfeszíti a húrt, s a készülődő vihar előszelét is megérezve — áttért a hintapolitikára, s feltűnő gesztusokat tett az ellenzék irányában is. így kapcsolatot keresett és talált az elhunyt Wesselényi nádor özvegyével, Széchy Máriával, s megüzente neki, hogy ő is „igaz magyar"-nak tartja magát, aminek megbizonyítására kész volt fiát, Szepes várának felével együtt, zálogba adni a nádorné kezére. Ugyanakkor állítólag összeköttetésbe lépett a nemesi ellenzék olyan vezetőivel is, mint Bocskai, Fáy László és a Keczerfívérek, s az udvarból érkező utasításokba rendszeresen beavatta okot, hogy ezzel is bizonyítsa irántuk való jóindulatát. Bizalmukat azonban arra használta fel, hogy eskü alatt titkos közléseket csikarjon ki belőlük, amikről aztán terjedelmes jelentéseket irkált Bécsbe, mert, mint mondta, a bécsi papok őt úgyis feloldozzák az ilyen eskü megtartásának kötelezettsége alól. Tulajdonképpen nem meglepő, hogy ez a többek vallomásából kirajzolódó bonyolult kettős játék lassan elbizakodottá tette a generálist. Kezdte már maga is elhinni talán, amit önmagáról dicsekedve állított: egyrészt, hogy ő tökéletesen ura a helyzetnek, s a 13 vármegyét arra hajlítja, amerre akärja (ezt a bécsi udvarban mondta), másrészt, hogy az udvarnál ő elsősorban azért szerzett tekintélyt magának, hogy ezáltal a ,,factio"-val, azaz az ellenzéki mozgalommal kapcsolatos ügyeket jobban elő tudja mozdítani (ezt viszont az ellenzékieknek bizonygatta). De állásának puszta megtartásán, s a kétoldalú biztosításon túl most már, úgy látszik, nagyratörőbb tervei is támadtak a főkapitánynak. Miután felesége, Czobor Erzsébet egy furcsa (de a korban elég gyakori) mérgezési história miatt 1667 decemberében faképnél hagyta őt, fejbe vette — legalábbis ha a nádorné értesülésének hihetünk —, hogy megpályázza az özvegy fejedelemasszony, Báthory Zsófia kezét, ezen a réven birtokába jut a Rákóczi-ház mérhetetlen vagyonának és — elnyeri a keleti országrészek feletti ,,elsőség"-et. Ilyen ambíciók mellett válik érthetővé az a bensőséges harag, amely egyrészt a főkapitány, másrészt a maga fejedelmi ,,elsőség"-ére ugyancsak sokait adó ifjú Rákóczi között feszült. 9 Csáky Ferenc kassai főkapitányságának egyik ilyen válságperiódusa volt 1668 decembere, amikor Nádasdy Ferenc egyebek között a következőket írta neki Pottendorfból: „Seeurus legyen abban kegyelmed, valamit kegyelmed becsületére elkövethetek, tiszta szívből megcselekszem. . . de én ezekben azt tapasztalom, hogy az mi udvarunk nem csak kegyelmed személye ellen akarja mutatni hatalmát, hanem inkább haláluk után gonoszakarói Gonzaganak és Palatínusnak (ti. Wesselényinek) azt akarják őfelségével elhitetni, hogy helytelen promotiot tett. Az mi magyarink penig, ki hasonlóval nem gondol, ki sarcot remónl, s ki magának halász. Forgach urain (ti. Forgách Ádám tárnokmester) nem directe ugyan, de subtiliter halász kegyelmed tiszti után, noha nem hihetem, hogy consequalhatná. . . mindazonáltal ártani fáradoz." Mint „igaz barátja", Nádasdy azt tanácsolta Csákynak, hogy utazzon fel Bécsbe, „járja meg" a minisztereket, s szerezze meg Szelepesényi érsek támogatását. 1668. dec. 29. Uo. fasc. 259/d, folio 663.
