Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
AZ 1670. ÉVI TISZAVIDÉKI FELKELÉS 513 Az események felgyorsulása — illetve az abból adódó választási kényszer — persze halomra döntötte Csáky Ferenc nagyranéző elgondolásait. 1670 telén még ugyamennyire igyekezett eleget tenni a bécsi udvar iránti hivatali kötelezettségeinek, bár ekkor is megtalálta a módját, hogy kiskapukat hagyjon az ellenzékiek működése számára. Az áprilisi felkelés kitörése után azonban már nem igen nyílt módja a korábbi kettős politikai játék folytatására: egy-két rendelkezés kiadása után (amelyekről eleve tudhatta, hogy nem lesz. aki végrehajtsa őket), generalátusa zászlaját átadta a harcias váradi püspöknek, Bársony Györgynek, maga pedig — ,,súlyosodott nyavalyája" gyógyítása ürügyén — egyik éjjel kiszökött Lengyelországba. Távozása előtt az alája tartozó végbeli tiszteket csakúgy, mint Kassa parancsnokát arra utasította, hogy „semmiben a nemes vármegyékkel ujjat ne vonjanak", mert — mint egyik levelében írta — „énmiattam nem romlott, s ezután sem romlik soha is az ország".10 A lengyel határ átlépése előtt pedig, Lublyóról azt az üzenetet juttatta el Murányba, hogy ő most Krakkóba távozik, de onnan Szilézián keresztül Bécsbe készül, hogy ott lemondjon tisztéről, s visszatérjen Magyarországra, ahol ahhoz a párthoz kíván csatlakozni, amely az ország feletti uralmat bírja. Kérte egyúttal a nádornét arra is, járjon közbe Rákóczinál, hogy a fejedelem felfüggessze vele szembeni haragját, mert ha az ország az övé lesz, maga is csatlakozni kíván hozzá. Mindezt, ha nem is éppen bátor, de legalább egyértelmű kiállásnak tarthatnánk ilyen kritikus helyzetben — ha nem tudnánk, hogy a felkelés ellobbanását követően, egy-két hetes távollét után, a generális úgy tért vissza Lengyelországból, mintha mi sem történt volna, s főkapitányi működését is ott folytatta, ahol április derekán abbahagyta. Sőt, hogy Bécs szemében jóvátegye áprilisi megfutását, 1670 nyarán és kora őszén élénk részt vállalt a „rebellisek" utáni hajtóvadászatban, bár egyes jelek szerint — amit természetesen a javára kell írnunk — menteni is igyekezett őket, ahol ezt megtehette. Amivel persze újra csak nem használt magának: tisztségéből való leváltásának, sőt esetleges fogságának és meghurcoltatásának végül is csak korai halála vette elejét 1670 novemberében.11 Ám nemcsak Csáky Ferenc szökése hátráltatta a helyszínen levő kormányerők hatékony ellenakcióját. „Mit cselekedjünk már mi egynéhányan, szegények, akik őfelsége hívei még fenn vagyunk? Nincs hová vetni a hátunkat, az az óra jó, amelyik elmúlik" — így kesergett Csáky szökése után helyettese, Petheő Zsigmond vicegenerális is, aki Starhemberg elfogásának a hírére ijedten húzódott sztropkói várába, s nyíltan megírta Rottalnak: ő bizony nem 10 Csáky Ferenc levele Кару Gábornak, 1670. ápr. 29. OL. Nádasdy-lt. 16. sz. csomó, Nro. 542, folio 3. 11 A Csáky Ferenc politikai arculatáról mondottakat főként az ellene folytatott bécsi vizsgálat anyaga alapján állítottam össze. Ezek a következők: Puneta in negotio comitis Francisci Chiaky (informatio comitis Sigismundi Petheő vicegeneralis). Wien, Staatsarchiv, Hungarica, Specialia, fasc. 323/A., folio 48 — 51. — Extractus seu essentia informationum in negotio domini Francisci Chiaky, uo. folio 54 — 55. — Informatio vicedirectoris (Christophori Cseróczy) circa negotium Francisci Chiaky Generalis Cassoviensis, uo. folio 58 — 59. — Informatio palatinissae cum annexa informatione Georgii Makay, uo. folio 60—62. — A felsorolt vizsgálati anyagok információinak mérlegelésénél természetesen figyelembe kell venni, hogy az összeállítók tendenciózusan, eleve a vádlott terhére csoportosították a tényeket, nem is szólva arról, hogy egyik-másik tanú, pl. a Csáky helyére pályázó Petheő Zsigmond vicegenerális évek óta ellenséges viszonyban élt a főkapitánnyal. A fentebb összefoglaltakat részben több tanúvallomás tartalmi egyezése, részben más forrásokból nyert információk valószínűsítik.
