Századok – 1975
Tanulmányok - Perényi József: A Keleten maradt magyarok problémája 33/I
50 PERÉNYT JÓZSEF főnökök álltak, akik olyan hatalommal rendelkeztek, hogy eladhatták területüket, ők maguk pedig orosz szolgálatba álltak. A név szerint ismert két adat, továbbá az oklevelekben szereplő többi névtelen mescser fejedelem orosz szolgálatba való állása világosan mutatja azokat a hatalmas változásokat, melyek a Mescsera környékén bekövetkeztek. Amikor Iván Danyilovics nagyfejedelem került a moszkvai trónra (1325— 1341), az egyik évkönyv így ír: ,,nagy csend következett negyven évig, a pogányok megszűntek támadni az orosz földet, s nem sanyargatták többé a keresztényeket."57 Persze ez elsősorban a moszkvai és a rjazányi területekre vonatkozott, másutt a tatár kánok beleavatkoztak az orosz belügyekbe, s nem egyszer cserélgették az orosz fejedelmeket. Orosz viszonylatban ekkor, az Aranyhorda gyengülésével párhuzamosan egy fontos, ellenkező irányú folyamat kezdődött. Megindult az orosz földek, az orosz részfejedelemségek egyesítése. A XIV. sz. első felében még a moszkvai és a tverji fejedelmek küzdöttek a vlagyimiri nagyfejedelmi címért, amit a tatár kánok adományoztak, de 1327-ben Iván Danyilovics Kalita moszkvai fejedelem erős tatár segédcsapatokkal leverte a tverieket,58 s ettől kezdve a vlagyimiri nagyfejedelmi cím birtokában lassanként a többi orosz fejedelem fölé emelkedett nem utolsó sorban azért, mert a tatár kántól megkapta az egész oroszországi adó beszedésének jogát. Ugyanekkor a moszkvai nagyfejedelmek terjeszkedő politikába kezdtek mind az orosz területeken, mind pedig a szomszédos nem-orosz lakosságú területeken. E politika az erőszakos foglalástól, a házassági szerződésektől a vételig széles skálát mutatott. A Mescserában csak a vétel jöhetett szóba, mert e terület tatár területnek számított. E politikát persze nem mindenki nézte jó szemmel az Aranyhorda vezetői között. Minthogy azonban özbeg kán halála után (1342) egy hosszú anarchikus korszak következett a hordában, az orosz egyesülés gyors ütemben haladt, s mikor 1380-ban Mamaj kán beavatkozásra szánta el magát, a kulikovói ütközetben véres vereséget szenvedett a Dmitrij Donszkoj moszkvai nagyfejedelem által vezetett egyesült orosz seregtől, melyben a mescserek is az oroszok oldalán harcoltak. A következő időkben a hadi szerencse még váltakozva hol az oroszok, hol meg a tatárokhoz szegődött, de a fejlődési tendencia világosan mutatkozott. Az Aranyhorda egyre gyengült, majd a XV. sz. elején szétesett, míg a moszkvai nagyfejedelemség egyre erősödött. Így azután a tatárok elleni küzdelem a XV. században már elsősorban Moszkva és az újonnan alakult, az Aranyhordából kiszakadt rjazányi kánság között folyt. A mi szempontunkból közben egy döntő fontosságú esemény következett be. Vaszilij Dmitrievics moszkvai nagyfejedelem 1392-ban az Aranyhorda kánjától többek között megkapta a Mescserát is.5 9 így azután érthető, ha 1401-ben birtokai között a Mescsera már „járásaival" együtt szerepel,6 0 azaz a terület moszkvai módra már volosztyokra (járásokra) volt osztva. Az új hely-67 M. Д. Приселков : Троицкая летопись. Реконструкция текста. Moszkva—Leningrád, I960, 359. 68 Uo. 358-359. 59 „1392-ben . . . ősszel, október 24-én megérkezett a Hordából Vaszilij nagyfejedelem, s a kántól oly nagy megbecsülésben részesült, mint még egy sem az előző fejedelmek közül. A kán neki adta Nyizsnyij-Novgorodot és Gorogyecet minden tartozékával, továbbá a MesceerátésToruszát." Летописец, содержащий Русскую историю. Moszkva 1853, 134. 60 Духовные и договорные грамоты. 44.
