Századok – 1975
Történeti irodalom - Kristó Gyula: Csák Máté tartományúri hatalma (Ism. Fügedi Erik) 421/II
TÖRTÉNETI IRODAT.OM 465 hozzá, hogy nemcsak a magyar, hanem a szlovák irodalomban is otthonos. És végre ismét olyan könyvet vehetünk a kezünkbe, ahol pontos és bő névmutató segítségével bármelyik részletet vissza lehet keresni. Ilyen apparátus mellett már csak egy hiányérzetünk van: kár, hogy nem adott bibliográfiát. Ha tisztelettel adózva a munka érdemeinek a következőkben bizonyos megállapításaival perbe szállunk, akkor be kell vallanunk, hogy saját felfogásunk kialakítását elsősorban Kristó könyve segítette elő, magunk is csak az ő lelkiismeretesen összeállított adatsorai alapján bizonyosodtunk meg olyan összefüggések általános érvényéről, amely mindeddig csak kicsi ós bizonytalan minta nyomán felvetődött hipotézis volt. Azt is el kell mondanunk, hogy a végső eredményt, hogy tudniillik a magán nagybirtok vezetett el a tartományúri hatalom magyarországi típusához — ezt magunk is valljuk, az eltérés csupán a részleteket érinti, éspedig két pontban: Máté terjeszkedésében, és annak a módnak megítélésében, ahogyan a nagybirtokos eljutott a tartományig. Teljesen egyetértünk azzal, hogy Máté hatalmának bázisa Nyitra és Trencsón megye volt, pontosabban a kót megyében a Trencsón —Gimes — Privigye várak által határolt háromszög. Innen délre Nyitrán át korridor vezetett Komáromhoz. Az egyháziak ezen a területen tehetetlenek voltak — ez sem vitás —, legfeljebb annyit tennénk hozzá, hogy az egyházi nagybirtok sohasem (később sem) volt katonailag egyenrangú a világival, mert az egyház számításba vette (az oligarchák viszont számításon kívül hagyták) erkölcsi tekintélyét. A világi nagybirtokok közül ezen a háromszögön belül csak Ugrócot kellett megvenni és Gimest elfoglalni. Bajmóc, Privigye ós Trencsén megszerzése Máté nádorságának idejére esik, s itt — de más kisebb birtokoknál is — tekintetbe veendő, hogy a közjogi tisztség ideig-óráig legalitás látszatát kölcsönözhette törvényellenes akcióknak, hiszen pl. a nádor bírság címén is szerezhetett birtokot (1273: CD. V/2. 137). Akárhogyan is szerezte meg Máté az említett várakat, az első korszakról (1302 előtt) nem állíthatjuk, hogy Máté hét megye ura volt. Ennél fontosabb a második korszak, Nógrád és Trencsón megye elfoglalása. Ismét teljesen egyetértve Kristó fejtegetésével azt állítanám, hogy Máté az Ipoly (és mellékfolyói) völgyében hatolt előre, itt került szembe a Balassák őseivel, de — ós ez igen fontos — azok másodlagos szerzeményein, ahol nem gyakoroltak semmiféle közjogi hatáskört. Amikor később ugyan ez ellen a család ellen fordult Trencsón északi részén, akkor ismét olyan várakat vett el tőlük, amelyeket a Balassák — Mátéhoz hasonló eszközökkel — nemrégen kaparintottak meg, és amelyek szintén kívül estek a zólyomi erdőispánságon. De — és itt már teljesen eltérő kettőnk nézete — a Balassák törzsterülete, a zólyomi ispánság, Szucsány kivételével sohasem került Máté birtokába. Amikor új szerzeményeiket elvette és nógrádi terjeszkedésével a királyhoz való kapcsolatukat elvágta, akkor nem a Forgáchokhoz hasonló módon törte meg, hanem szövetségre kónyszerítette őket. A Balassák éppen ezért támaszt kerestek ott, ahol családjuk — Zólyomhoz hasonlóan — már régebben is ispánságot viselt, — tehát Sárosban. Ezzel eljutottunk a rozgonyi csatát közvetlenül megelőző időponthoz. Kristó abból, hogy az Amadófiak kezesei között Balassák vagy hozzájuk tartozók is vannak, arra következtet, hogy a Balassák Máté familiárisai voltak. Van ennél kézenfekvőbb magyarázat is. Csák Máté, az Amadófiak és a Balassák (sőt a Rátotok és Forgáchok) között csak mennyiségi különbség van, mindnyájan a királytól független hatalom megvetésén fáradoztak. Ha csak egy kis érzékük volt — és ezt aligha lehet tőlük elvitatni — , akkor az Amadé nádor halála utáni perben fel kellett ismerniök a döntő pillanatot ós az Amadéfiak oldalára kellett állmok. A túszadás önmagában még nem jelent függő viszonyt, de jelenti a nagybirtokosok szolidaritását látszólag a kassai polgárokkal, a valóságban a királlyal szemben. A király a legkisebb ellenállás vonalán haladva az Amadófiak után a sárosi várat tartó, tehát törzsterületótől elvágott (Balassa) Demeter ellen vonult. Ha még volt kétsége valamelyik nagyúrnak I. Károly céljait illetőleg, akkor ez a lépés feltótlenül eloszlatta azt, így állnak egysorban Rozgonynál a Balassák, az Amadófiak ós Csák Máté. De, hogy Máté itt nem a másik kettő ura, hanem szövetségese, arra nemcsak a krónika szóhasználata, hanem az is jellemző, hogy serege Nagy Aba vezénylete alatt megőrzi önállóságát. Mellékesen: a király a sikertelen városi ostrom után a Szepességbe vonult vissza, mert a szászok a király oldalán álltak, ez a terület nem volt Máté kezében ! A Balassák helyzetének megítélésében döntő egy 1313. július 1-i oklevél, amelyben Csák Máté fogott bírák által hozott ítélet végrehajtásánál való közreműködésre (Balassa) Doncsot — „kedves komáját és atyafiát" — kéri fel ( assumpsimus ) és kót másik emberét utasítja (commisimus). A kifejezések világosan megkülönböztetik a szövetségest és az alárendelteket. Máté írnokának tulajdonítjuk azt, hogy ebben az oklevélben a zólyomlipcsei várnagyot saját emberének nevezi, holott az (a turóci konventnek egy évvel később kelt oklevele szerint) Doncsó volt.
