Századok – 1975

Történeti irodalom - Kristó Gyula: Csák Máté tartományúri hatalma (Ism. Fügedi Erik) 421/II

424 TÖRTÉNETI IRODAT.OM 465 Nem jelent nehézséget az sem, hogy a második oklevél az előzőekben foglalt ítélet végrehajtása, mert az ítéletet fogott bírák hozták, az tehát éppen azért jött létre, hogy az ügy ne kerüljön a hatalmat gyakorlók elé. (Érdekes lenne az ilyen ítéletekből a királyi hatalom hanyatlását a XIII. század második felében és lassú megerősödését a XIV. század elején megfigyelni.) Összefoglalva: a Balassák Máté szövetségesei voltak ós nem familiárisai. Ugyanez a véleményünk Abáról, aki egy későbbi oklevél szerint Máté seregét ratione proximitatis et consanguineüatis vezette (AÖ. V. 340). Úgy véljük, hogy egy alkalomra volt szövetségese a Csákoknak Móric bán fia Mihály és Keszői Lóránd is a Radvány elleni „vállalkozáskor", mert az oklevél fogalmazása ezt bizonyítja (magister Chak . . . cum sua família et cum família . . . fratris sui et unacum ipso Michaele filio Mauritii et suis servientibua et cum servientibus eiusdem Lorandi de Kezeu ÁUO X. 406). A források adta lehetőségek szerint meg kell különböztetni a lazábban kapcsolódó szövetségeseket és az esküvel kötött familiárisokat. A kérdés mögött a nagybirtok áll, amely kétségtelenül a tartományuraság felé vezet. Három pontot szeretnék kiemelni ezzel kapcsolatban: 1. a területileg zárt világi nagybirtok (a „birtokkoncentráció" szavunk mást fejez ki) már a tatárjárás előtt kialakult. Eddig Kristóval együtt azt vallottuk, hogy a tatárjárás csak felgyorsította az ütemet. Ma egy más vizsgálat alapján (Középkori várak — középkori társadalom. Várépítészetünk története [szerk. Gerő László], Sajtó alatt) azt kell mondanunk, hogy a magánvárak felépítésével minőségi változás állt be, mert Magyarországon a nagybirtok és vár egyszer és mindenkorra összekapcsolódott, aminek következtében a nagybirtok már nemcsak gazdagságot, hanem kézzelfogható hatalmat jelentett. 2. Közismert a báróknak az a törekvése, hogy több várat birtokoljanak, ehhez pedig már elengedhetetlen a familiaritás, mert a jövedelmet szolga is kezelhette, a hatalmat jelentő várnagyi tisztet azonban csak megbízható személyre lehetett ruházni. De ebben az országban emberhiány volt, ez indokolja a família erőszakos, felülről történő szervezését. 3. Meg kell jegyezni, hogy a familiárisok fizetése mindig a birtok jövedelméből történt, akár készpénzben, akár természetbeniben, akár a birtok jövedelmének bizonyos része átengedésével, — legtöbbször a három kombinációjával, mert a kötelezettségek folyósításához Mohácsig sohasem volt elég pénz forgalomban. így tekintve, a familiárisok részére történő birtokadományozás olyan kevés, hogy elhanyagolható mennyiség. Hűbéri intézmény volt a familiaritás? Igen. Nyugat-európai típusú intézmény volt? Nem. Mert éppen azok a szabályok, amik a vazallusok kötelességeit ós jogait ( !) ölelik fel, sohasem érvényesülhettek, másszóval: a familiaritás személyre szóló volt és nem volt objektív (birtokhoz kötött), előjogokkal és kötelezettségekkel járó intézmény. A dominus a despotizmus, a familiáris pedig a szabadság olyan vonásait őrizte meg, amelyek Nyugat-Európában ismeretlenek. Máté tartományuraságát is magyarországi jelenségnek kell minősíteni még akkor is, ha nem jutott el a konszolidációhoz. Az objektív okok előtt még hadd említsük meg a következő pszichológiai tényt. Máté apjának nemzedéke még hallhatott III. Béláról, még ismerhette a királyi hatalmat és tekintélyt, IV. Béla trónralépését és bosszúját pedig személyes élményei közé sorolhatta. Máté nemzedéke ezt már legfeljebb távoli múltként tarthatta számon. Az események pszichológiailag is előkészítették a tartomány uraságot. Az objektív okokra térve, a tartományok stabilitásának hiánya részben a megelőző fejlődésben keresendő. Örökletes ispánságot a magyar fejlődés ebben az időben nem ismer, így nem volt meg a lehetősége a több generációra terjedő territórium-építésnek. Gyakorlatilag persze pl. a Balassák egymást váltva viselték a zólyomi és majdnem ugyanígy a sárosi ispánságot, részben ezzel magyarázható, hogy ezekről a területekről Máté nem tudta kifizni őket. Gazdaságilag a Magyarországon kialakuló tartományok egysíkúak voltak (azonos agrártermelést folytató területek), ez alól Máté lett volna kivétel, ha Selmecbányát meg tudta volna szerezni, amire semmi nyom nem utal. A nyugati territóriumok megalapozói az egyházat is felhasználták, főképpen a szerzetesrendeket, erre Magyarországon nemcsak azért nem volt lehetőség, mert Máté kapzsiságában egyházellenessé vált, hanem mert a szerzetesrendek gyengén fejlettek voltak, a főpapok pedig a központi hatalom támogatói. Nem volt olyan partikuláris jogi fejlődés sem mint pl. Normandiában, Magyarországon a kiváltságolt népektől eltekintve egy és ugyanaz a feudális társadalmi rend uralkodott. És végül: a tartományúr nem szerezhetett megbízható szövetségeseket. Nemcsak az ilyennek tekinthető nagybirtokosok hagyták el Mátét élete végén, de a kisebbek is (itt ütött vissza, hogy a familiaritás személyre szóló volt). Ebből következett, hogy a helyi nemesség és a tartományúr közé nem került olyan közép-