Századok – 1975

Beszámoló - A szovjet és magyar történészek együttműködésének negyedszázada (Stier Miklós) 399/II

A SZOVJET ÉS MAGYAR TÖRTÉNÉSZEK EGYÜTTMŰKÖDÉSE 411 ges forrásokat is használva — mélyen szántó elemzést is nyújt Magyarország gazdaságitársadalmi fejlődéséről. Iszlamov ezután kitért Leninnek néhány olyan megállapítására, amely ma is döntő jelentőségű a magyar történetírás egy sor aktuális problémájával kapcsolatban. Ilyen Leninnek az 1867. évi kiegyezésről és annak történelmi következményeiről nyújtott elemzése, amelyet — véleménye szerint — a történészek nem minden vonatkozásában vesznek kellőképpen figyelembe. Pedig „Lenin nem csupán megállapította az 1867. évi osztrák — magyar kiegyezés viszonylag progresszív jellegét, hanem egyidejűleg kiemelte azt is, hogy a dualista monarchiában a polgári reformokat a munkások érdekei ellenére, a munkások számára a legkedvezőtlenebb formában valósították meg, fenntartva a monarchiát, a nemesség privilégiumait, a falu jogfosztottságát, s a középkor számos egyéb maradványát." így — noha a dualizmus értékelése során a történeti irodalom számos kérdésre megfelelő figyelmet fordít — „különösen az átfogó jellegű művekben a dualizmusnak a proletariátus és a proletár osztályérdekek szempontjából történő értékelése még nem vált döntő kritériummá. Ezt, természetesen, azzal az általánosan ismert ténnyel magyarázhatjuk, hogy a 60-as évek végén Ausztriában és méginkább Magyarországon a munkásosztály nem képezte még a társadalom vezető erejét, minek következtében — minden jel szerint — »kiesik« a dualizmussal foglalkozó történészek bizonyíték- és ítélet-rendszeréből. Az a lenini elemzés, amelyben a dualista rendszer keletkezésével, fejlődésével és széthullásával kapcsolatos egész problómakomplexum a társadalmi haladás, ill. a munkásosztály szemszögéből nyer megvilágítást, a legmegbízhatóbb iránytű ahhoz, hogy megértsük a századfordulón a Duna—Kárpát-medencében végbemenő történelmi folyamat lényegét. Ami pedig a dualista monarchiában a legbonyolultabb kérdést, a nemzetiségi kérdést ületi, megoldásának útjait és módozatait Lenin teljes egészében a nemzeti ós nemzetközi méretű osztályharc konkrét feltételeitől és perspektíváitól tette függővé, attól, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásának egyik vagy másik módja milyen mértékben felel meg a proletariátus érdekeinek" — mutatott rá az előadó. Iszlamov a továbbiakban arról számolt be, milyen eredményeket ért el, hogyan áll a magyar történelem kutatása a szovjet történettudományban. A korai korszakkal foglalkozók legjelentősebb munkái feltárják a Közép-Duna vidéke VI —IX. századig terjedő történetének legfőbb kérdéseit (avarok, szlávok, Nagy-Morvaország). A szovjet szakértők részt vettek a magyarok etnogenezisével kapcsolatos kérdések kidolgozásában, új módon vetve fel a magyar őshaza helyének kérdését is. (Példás a régész-együttműködés, s a X. század előtti magyarságra vonatkozó keleti kútfőkben található magyar vonatkozású források összegyűjtése.) Vizsgálják a legkorábbi, a magyarok honfoglalása előtti egyes magyar törzseknek Oroszországhoz fűződő kapcsolatait. A korai feudális magyar társadalom gazdaság- és társadalomtörténetének problémáit is vizsgálja a szovjet történeti irodalom. (Monográfiák és tanulmányok foglalkoznak pl. a feudalizmus kialakulásának kérdéseivel Dalmáciában, Horvátországban; Ó-Oroszország és Magyarország külpolitikájának történetével, a magyarországi osztályharc és belpolitika kérdéseivel a XI —XIII. szádadban; a magyar —bizánci kapcsolatok kérdéseivel, a Magyarországról szóló spanyol-arab híradásokkal, pénztörténeti kérdésekkel stb.) A virágzó feudalizmus időszakának történetéből monográfia vizsgálja a XIV—XV. századi gazdasági-társadalmi történetet, a XV. század közepi erdélyi parasztfelkelés kérdéseit, a huszitizmus magyarországi hatását, a magyar —orosz kapcsolatok XV. század végi alakulásának problémáit, a magyar parasztság történetét a XVIII. század végéig. Részletes munka jelent meg a magyar királyság feudalizmuskori társadalmi, gazdasági, politikai és művelődéstörténetéről. „A szovjet történettudomány, a történelmi folyamat lényegéről vallott marxi— lenini felfogásnak megfelelően, figyelmét leginkább az elmúlt korok osztályharcaival és 8 Századok 1975/2