Századok – 1975

Beszámoló - A szovjet és magyar történészek együttműködésének negyedszázada (Stier Miklós) 399/II

A SZOVJET ÉS MAGYAR TÖRTÉNÉSZEK EGYÜTTMŰKÖDÉSE 407 érdeklődés a szomszéd népek története iránt, s ennek eredményei is mutatkoztak, orosz és szovjet vonatkozásban még erről sem lehetett beszélni. A felszabadulás pillanatában a téma jószerivel érintetlen volt még. Az indulás kézenfekvő volt; orosz-szovjet vonatkozásban is az évszázados kapcsolatok, és éppenséggel a haladó, a népek érdekeit kölcsönösen szolgáló kapcsolatok kutatása került először az érdeklődés előterébe. Az 1947-ben megjelent, a magyar és a szomszéd népek kapcsolatainak történetét tárgyaló gyűjteményes munka dolgozatai között a magyar — orosz kapcsolatokról már marxista történészek írtak. A kapcsolat-történet iránti érdeklődés később sem maradt el; újabb gyűjteményes kötetek jelentek meg — kizárólag az orosz—magyar kapcsolatok történetéből is, különböző korszakokból és különböző területekről. A történeti kapcsolatok kutatása természetes módon vezetett e kapcsolatok hatékonysága előfeltételeinek, alapjainak vizsgálatához, az adott két vagy több nép belső fejlődésének hasonló, párhuzamos vonásait feltáró munkálatokhoz. Az 60-es évek végétől egyre több kísérlet irányult arra, hogy feltárja a kelet-európai népek fejlődésének sajátosságait — a fejlődés közös és eltérő vonásainak megrajzolásával, típusok és altípusok megkülönböztetésével. „Az biztos volt, hogy ezek az áttekintések Oroszország ós a Szovjetunió történetét mindig belevonták vizsgálódásaik körébe, de ugyanakkor azt is éreztették, hogy egészében nem szorítható bele a kelet-európai fejlődés kereteibe, azt meghaladja." A szovjet történettudomány eredményeivel való megismerkedés, a kutatási lehetőségek kibővülése azután a kizárólag az orosz és a szovjet történeti fejlődés témáját tárgyaló munkák megszületéséhez vezettek. Ezek részben eredeti kutatásokon alapultak, részben tudományos-népszerű feldolgozások voltak, amelyek pozitív szerepet játszottak a történeti tudat formálásában. Azon műfajok áttekintése után, amelyekben az orosz ós a szovjet történelem tematikája Magyarországon felvázolásra került, Niederhauser Emil hangsúlyozta, hogy az orosz történelem mellett a soknemzetiségű Szovjetunió többi népének története iránti érdeklődés is jelentkezett, sőt többnek története jelentős kutatások tárgyává is vált (finn-ugor népek, kárpátukránok, örmények, grúzok stb.). A történeti korokat tekintve különösen a XIX. század és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom korszaka vált a legtöbbet kutatott és vizsgált időszakká. Az előadó a továbbiakban áttekintést nyújtott a legfontosabb témákról, a leglényegesebb eredményekről. A Szovjetunió területének őstörténetével kapcsolatban a kutatás a finnugor népek őstörténetének kérdéseit vizsgálta. (Az uráli népek eredeti lakóhelyei, a szibériai régészeti leletek fontossága, népnév-azonosítások, az iráni és a finnugor érintkezések, a szarmata törzsek kérdése, a szibériai sámánhit elemeinek vizsgálata, Molnár Erik őstörténeti kutatásai stb.) A korai középkor vonatkozásában a dél-oroszországi sztyeppe nomádjainak története állt az érdeklődés középpontjában. (Kazárok, a magyar törzsek vándorlásának, gazdasági-társadalmi fejlődósének rekonstrukciója, a magyar és a keleti-szláv törzsek érintkezése, szláv jövevény-szavaink, a korai Oroszország fejlődésének sajátosságai, a kazár ós a mongol-tatár befolyás, az antik előzmények hiánya és a barbár rabszolgaság, öltözet és ékszerek vizsgálata, a korai kelet-európai agrárfejlődés néhány lényeges vonása, a szabadok jobbágysorba süllyesztésének problémái, az orosz évkönyvek vizsgálata, a besenyők, grúzok, örmények kérdései, a tatárjárás stb.) Jelentős, hogy e korszak kutatásában egyre több az összehasonlító módszerrel készült fejlődés-vizsgálat, s a tanulmányok mellett szaporodik a monografikus feldolgozások száma is. A középkor későbbi századaira vonatkozóan pedig megállapítható, hogy egyre nagyobb teret kapott a kifejezetten orosz témák iránti érdeklődés, ill. az összehasonlító módszerű kutatás. Monográfiák és tanulmányok