Századok – 1975

Beszámoló - A szovjet és magyar történészek együttműködésének negyedszázada (Stier Miklós) 399/II

BESZÁMOLÓ A SZOVJET ÉS A MAGYAR TÖRTÉNÉSZEK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK NEGYEDSZÁZADA A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztályának tudományos ülése 1974. szeptember 17 —18-án került soraMagyar Tudományos Akadémia elnökségének szervezésében a Magyar—Szovjet Műszaki és Tudományos Együttműködés egyezménye aláírásának 26. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszakra. A plenáris ülést követő szekció-ülések sorában az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának tanácskozását a Magyar — Szovjet Történész Vegyesbizottság készítette elő, s a vegyesbizottság magyar ós szovjet tagozatának képviselői tartottak előadásokat. Az ülést Mátrai László akadémikus, az MTA II. Osztályának elnöke nyitotta meg: „Közéletünknek immár hetek óta egyik jelentős eseménysorozata a Magyar—Szovjet Műszaki és Tudományos Együttműködés egyezménye 26. évfordulójának megünneplése. Most Akadémiánk keretei között a szovjet és a magyar tudomány jeles képviselői tárják a nyilvánosság elé ennek a negyedszázadnak világviszonylatban sem lebecsülhető eredményeit. Érthető és természetes, hogy ma, a tudományos-technikai forradalom idején a műszaki és a természettudományok fejlődése kapja a legnagyobb hangsúlyt. De hiba volna, ha a szovjet tudomány eredményeivel való megismerkedést, ezeknek az eredményeknek felhasználását és továbbfejlesztését erre a térre korlátoznánk, és nem próbálnánk meg annak felmérését, mit jelentett ez a korszak a társadalomtudományok, s — szélesebben — ideológiai fejlődésünk számára. Hiszen arról van szó, hogy — persze nem egyedül, de nem is utolsósorban — az ennek az egyezménynek a keretei között kibontakozott együttműködésnek köszönhető, hogy a marxizmus—leninizmus, a természet és a társadalom törvényeinek tudományosan megalapozott felismerése a magyar társadalomtudományok terén is a kutatás alapjává, elengedhetetlen módszerévé vált. Ha a felszabadulás utáni első években a marxista—leninista világnézet, a marxista—leninista tudományosság még nem volt tudományos életünkben, és azon is belül a társadalomtudományok művelői körében általánosan és egyértelműen elismert, az azóta eltelt évtizedek — általánosságban és minden tudósunk saját munkája, tapasztalatai révén, — bebizonyították ennek az elméletnek, alkotó, elmélyült alkalmazásának termékenységét. Különösen érvényes ez a történettudomány vonatkozásában, hiszen a társadalomtudományok körében azoknak a sorába tartozik, amelyek leginkább érzékenyek a társadalmi fejlődés és a politika kölcsönhatásaira, a ma már világméretekben folyó osztályharc újabb ós újabb fejleményeire. Történettudományunkat ennek a 26 évnek a során áthatotta, átformálta, a korábbinál jóval magasabb szintre emelte a marxista—leninista történetszemlélet, a történelmi materializmus elmélete. És abban, hogy ez így történt, elhatározó szerepe volt a szovjet történettudománnyal való megismerkedésnek, a szovjet történettudomány tanulmányozásának, eredményei átvételének. Történészeink a szovjet példa nyomán ismerték fel, hogy a történettudománynak a haladást kell szolgálnia, a jelent, napjaink társadalmi fejlődését, éppen azzal, hogy a múlt tanulságait, a társadalmi haladás sokszor buktatókon ós