Századok – 1975

Közlemények - Irmscher; Johannes: A hellén polisz-ideológia és a bizánciak 373/II

A HELLÉN POLISZ-IDEOLÓGIA ÉS A BIZÁNCIAK 381 um államférfiai nem titkolták megvetésüket a görög demokrácia „libertás immoderata ac licentia concionum"-ával szemben és ennek megfelelően, ahol csak Görögországban vagy Keleten demokratikus alkotmányú poliszokra bukkantak, timokratikus alapon átszer­vezték őket; a hatósági szervezeteket lehetőség szerint megtartották ugyan, de a polgárjo­gok gyakorlását a vagyoni állapothoz kötötték. Elvileg hasonlóan jártak el egyébként a birodalom más területein is a vidéki arisztokrácia érdekében: a hagyományos rend fo­máit megtartották, de a belső struktúrát átszervezték. Még az a szabadság sem maradt érintetlen, amely valójában csak a plutokrata fel­ső réteg szabadságát jelentette. Talán már Domitianus, de minden esetre Trajanus óta mű­ködtek császári meghatalmazottak, curatores rei publicae, a városi pénzügyigazgatás el­lenőrzésében. Az idők folyamán bekövetkeztek ugyan bizonyos hatásköri eltolódások, ame­lyek indítékait nem utolsósorban a municipiális szertartásügynek, a dekurionatus ezen — minden polisz-elvnek ellentmondó — kényszerintézményének kialakulásában kell keres­nünk. Alapjában véve azonban ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy Diokletianus politikai rendszerével a polisz mint autonom, önkormányzatú szervezet végképpen meg­szűnt. A defensor civitatis (defensor plebis néven is előfordul), eredetileg a humiliores védelmére rendelve a potentiores túlkapásai ellen, lassanként kiszorította a curator rei publicae-t a város legfőbb tisztvise'ője szerepéből, a püspökök növekvő befolyásával hiva­tala is hanyatlásnak indult és Justinianus korában a város tulajdonképpeni védnöke az episcopus lett, akivel szemben az összes többi városi magistratus befolyása és jelentősége váttérbe szorult. Az említett politikai változások szükségképpen kihatottak a szavak jelentéstartal­mára is. A polisz szót persze továbbra is használták, de a VI. században ezen csupán városi vagy községi településformát, alacsonyabb szervezeti egységet a birodalmi hierarchia keretében értettek, és semmiképpen sem azt a szuverén polgári közösséget, amelynek ellemzőit dolgozatunk elején említettük, és még kevésbé fogták fel a poliszt a „demokrácia" szinonimájaként. Ehelyett — mint ahogy azelőtt az „urbs" par excellence.Rómát jelen­tette, úgy most Konstantinápoly, a főváros lett polisz, míg a többi' város jelölésére a Castrum szó honosodott meg. Még lényegesebben változott a demokrácia fogalom jelentése. Már Polybios, a római világuralom első teoretikusa és a római államépítmény dicsőítője, amely számára a gö­rög államfilozófia követelte vegyes alkotmányt testesítette meg, alkalmilag pejoratív ér­telemben szólt a demokráciáról (a demokrácia az ochlokrácia cégére !); ez a leértékelődés tovább folytatódott, ahogy a polisz-gondolat mindinkább kiszorult a köztudatból. A har­cias Alexandriai Kyrill patriarcha számára az V. század első felében, és azután folya­matosan a bizánci krónikaírásban a demokrácia szó „önkényes népítélkezést, csődületet, lázadást, felkelést" jelentett, és csak keresztény metaforákban lehetett még „az atomok csodálatos demokráciájáról" szólni. Az egyház nyelve általában igen kiterjedten használta fel a polisz fogalom világát: a „szabadság" sajátosan a keresztény szabadság; a szentek tulajdonságának számított; az örök élettel és isten tulajdonságaival kapcsolatban ál­lónak ítélték: „politeia" főleg „életmódot, életformát" jelentett, és pedig igen gyakran az aszkétikus életre vonatkoztatva, „polites" volt a keresztény ember, mint az égi hon polgá­ra, és a „polgárlistára bevezetni" a „megkeresztelni" metaforikus kifejezése. A demokrácia szó jellemző jelentósalakulását tükrözi a démosz jelentésváltozása is, amely nélkül az előb­bi érthetetlen lenne. A „démosz" immár nem jelentette a szabad polgárok közösségét, mint ahogy azt megszemélyesítve Aristophanes „Lovagok" című vígjátékában ós a görög virág­kor néhány képi és domborműves ábrázolásán megtaláljuk, hanem a Keletrómai Birodalom nagyvárosaiban főleg a kékek és zöldek cirkuszi pártját jelentette. Ezek a cirkuszi pártok, amelyek praktikái a színházi klakőrökre emlékeztettek, területileg tagolva mint városi milicia s/.o'gáltak vagy egyéb közfunkciókat láttak el. fi*

Next

/
Oldalképek
Tartalom