Századok – 1975

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában 3/I

Pach Zsigmond Pál: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában Áthaladt-e a levaritei kereskedelem útja a középkori Magyarországon ? — évszázados vitatárgya ez történeti irodalmunknak. A XIV—XV. századot illetően a historiográfiai vita — mintegy a múlt század vége óta, a korábbi nézetektől1 eltérően — azt a felfogást tette szinte közkeletűvé, mely szerint a Levante és Magyarország között nem volt olyan közvetlen szárazföldi kereskedelmi összeköttetés, amely fűszereket, „levantei cikkeket" forgalmazott volna; ezek csak kerülő úton, Velence földközi-tengeri kereskedelme révén, nyugat felől jutottak el hozzánk. Ebből a tételből következett egyrészt az az állítás, hogy a korabeli Magyarország levantei cikkekkel való ellátásában — közvetve (Bécsen át) vagy közvetlenül — az Adriai-tengerről érkező import játszott úgyszólván kizárólagos szerepet; hiszen még az erdélyi szász városok is nyugat felöl, a dalmát partokról szerezték be a „res maritimae"-t Nagy Lajos korában, aki a dalmáciai útvonalat felvirágoztatta, és nemcsak Magyarország, hanem Közép-Kelet-Európa fűszer-utánpótlásában is központi helyre emelte, — egyesek fogalmazása szerint egyenesen „világjelentőségűvé" tette. Ugyanebből a tételből folyt másrészt annak tagadása, hogy a levantei áruk hazai kínálatában a közvetlenül keleti irányból jövő, a Fekete-tenger vidékéről érkező, az erdélyi szász városokon áthaladó behozatalnak része lett volna; ez — úgymond — forrásszerűen nem bizonyítható.8 Az első kérdés dalmát vonatkozásait a közelmúltban tettük tanulmány tárgyává. Arra az eredményre jutottunk, hogy a dalmáciai útvonal felkarolása Lajos király nagyralátó kereskedelempolitikai szándéka volt csupán, — abban az igyekezetében, hogy Velencével szemben elért katonai-politikai sikereit, a dalmát tengerpart birtoklását gazdaságilag is kiaknázza; Magyarország adriai importjának utánpótlási forrását Velencéből Zárába helyezze át. Ám a zárai út használatba vétele csak vajmi csekély mértékben valósult meg, és még jóval a dalmáciai magyar uralom megszűnte előtt mint kereskedelempolitikai célkitűzés is lekerült a napirendről.3 A második kérdést, az erdélyi útvonal dolgát, a következőkben szeretnénk vizsgálat alá vetni. 1 Egy évszázados történész vitáról: áthaladt-e a levantei kereskedelem útja a középkori Magyarországon?, Századok, 1972, 4 — 6. sz., 849 — 891. 2 A középkori Levante-kereskedelem „sorsa" XIX —XX. századi történetírásunkban, Történelmi Szemle, 1972, 3-4. sz., 343—364. 3 Uo. 364—377. 1*