Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
AZ ANTIFASISZTA MUNKÁSEGYSÉG PROBLÉMÁI 367 vezetét akarta elismertetni".11 1 1935 végén feloszlatták az ESzE-t, majd megalakult a Szakszervezeti Baloldal és 1936 elején ez utóbbi megszűnésével az utolsó szervezeti akadály is elhárult egy egészséges, főként alsó- és középszinteken folyó együttműködés útjából. Az MSzDP és a KMP kapcsolatának megítélésében és alakulásában azonban még 1935 őszén is voltak komoly, megoldásra váró problémák. A Komintern VII. kongresszusa után a KMP KB-ben még mindig vita folyt a „szociálfasizmus" hibás elméletének feladása körül.112 Vita volt arról is, hogy az MSzDP szervezeteiben alkalmazható-e az együttműködésnek az a formája, amely a szakszervezetekben eredményre vezetett és amelyet éppen ezért a szocialista pártszervezetekben dolgozó kommunisták szeretnének alkalmazni.11 3 Ez utóbbi kérdésében a vita azért bontakozott ki, mert a kommunisták egy része úgy vélte: a szakszervezeteket be lehet állítani az osztályharc frontjába, de maga az MSzDP nem tehető újra „osztályharcossá". Továbbra is tartotta magát e területen az a felfogás, hogy a szakszervezetekhez hasonló úgynevezett „belső egységfront" elvezet „a szociáldemokrácia szétzüllött kádereinek megszilárdításához, zilált szervezetei munkaképességéhez (Népszava-agitációstb.),ezen keresztül a szociáldemokrata párt megerősítéséhez, a taglétszám növeléséhez és a szociáldemokráciából már kiábrándult munkásrétegek illúzióinak felébresztéséhez", ahhoz, hogy ,,a munkástömegek hisznek abban a lehetőségben, hogy a szociáldemokráciát újra »osztályharcossá« lehet tenni". Veszélyesnek tartják azt az álláspontot, hogy a szociáldemokratákat úgy nyerjük meg, hogy „mi jobban dolgozunk pártjukban, mint ők".11 4 Valóban, a kommunisták rugalmas egységfront-taktikája nemcsak a szakszervezetekbe, hanem a pártszervezetekbe is új lendületet vitt. Ezt nemcsak a jobboldali szociáldemokraták ismerték el, s ezért igyekeztek „szemet hunyni" a kommunisták tevékenysége felett, amíg az nyilvánosan szociáldemokrata „érdemeket" nem sértett, de szinte egyértelműen erre vezette vissza a rendőrség is 1936-ban adott átfogó jelentésében a szakszervezetek és szociáldemokrata pártszervezetek taglétszámának, politikai befolyásának ugrásszerű emelkedését.115 A vita ésszerű és pozitív kimenetele szempontjából fontos szerepet játszott az OIB és KIMSz kapcsolata, akcióegysége, ez utóbbi hivatalos formában való közzétételének sürgetése, s nyomán az OIB feloszlatása. Már 1933-tól az egyes szakszervezetek mellett az OIB volt az a szociáldemokrata szervezet, amely a legnagyobb hajlandóságot mutatta az egységfront létrehozására. 1935 elejétől, több alkalommal, konkrét formában is pl. a választások alatt — kifejezésre juttatta a KIMSz-szel való együttműködési szándékát. 1935 nyarán konkrét tárgyalások kezdődtek, amelyek eredményeként szeptember 13-án a budapesti és környéki ificsoportok küldöttközgyűlése a KIMSz-szel való akcióegység mellett foglalt állást. Mivel a KIMSz ezt nyilvánosságra akarta hozni, — ezzel az OIB egy része is egyetértett, — javaslatukkal felkeresték Mónus Illés főtitkárt, aki az egységfrontot — korábbi megnyilatkozásaihoz hasonlóan — elvben lehetségesnek, gyakorlatban kivehetetlennek tartotta, és az OIB 111 PI Arch. 500. f. 189/a. 112 Uo. 113 Ez a taktika nyílt, vagy burkolt formában állandóan visszatér az egységfront gyakorlati megoldásán fáradozó kommunistáknál — írja Rózsa Richárd 1935. szept. 18-i jelentésében (PI Arch. 500. f. 2/536). 114 PI Arch. 500. f. 2/536. us px Arch 6б1 f 4/1936.
