Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
AZ ANTIFASISZTA MUNKÁSEGYSÉG PROBLÉMÁI 365 több szakszervezet által sürgetett renkívüli szakszervezeti kongresszus összehívását, amelyen egyetlen napirendi pont: a munkáskamara elutasítása szerepelt. A párt- és a szakszervezeti vezetők tollából — Mónus Illés, Buchinger Manó, Szakasits Antal — a fasizmust és az ennek szerves részeként jelentkező érdekképviseletet elutasító, éles hangú cikkek jelentek meg 1935 szeptemberében mind a rendkívüli szakszervezeti kongresszus, mind a többször elhalasztott és végre megtartott pártkongresszus — bár a vártnál határozatlanabbul — elítélte Gömbös fasiszta terveit. Miközben úgy tűnik, hogy a szociáldemokrata pártvezetés éppen a szocialisták, kommunisták közös fellépésére volt kénytelen korábbi álláspontját feladni, az „egységfront-mozgalom" legalapvetőbb követeléseit legalább elvben elfogadni, tudomásul venni, hogy a szakszervezetekből kizárt kommunistákat az egyes szakszervezetek egymás után visszavették; változatlanul hajthatatlan maradt az egység mindenfajta hivatalos megnyilvánulásával szemben. A pártvezetőségnek sikerült is mind a pártkongresszuson, mind a szakszervezeti kongresszuson megakadályoznia, hogy az egységfront105 képviseletet, s méginkább nyílt fórumot kapjon. A rugalmas, sajátos viszonyokhoz alkalmazkodó egységfront-taktika kialakulásában a nemzetközi munkásmozgalomhoz hasonlóan a magyarban is igen nagy szerepet játszottak a Komintern VII. kongreszusának előkészületei és még inkább a kongresszuson megfogalmazott és határozatokban is rögzített helyes, a szociáldemokráciához és a reformista szakszervezetekhez fűződő viszonyt a fasizmus elleni harc talajáról vizsgáló elvek. „A pártnak, a párt vezetőségének - a súlyos szektáriánus hibák után — sikerült a Kommunista Internacionálé segítségével egész politikájában megindítani egyenlőre csak megindítani — azt a fordulatot, amely fordulat megteremtette a szükséges előfeltételeket az egységfront-taktika valóságos alkalmazásához és a szociáldemokrata szervezetekkel és reformista szervezetekkel való egységfront kiépítésének megkezdéséhez" állapította meg Kun Béla a Komintern VII. kongresszusának szónoki emelvényén. Beszéde további részében számos olyan javaslatot vetett fel, amely az év második felében hozzájárult a már valóban megindult helyes egységfront-taktika megerősödéséhez és a kommunisták által alulról sürgetett változtatások végrehajtásához. Helyeselte többek között a vörös szakszervezeti ellenzéknek clZcilZ £LZ ESzE-nek a szakszervezetek balszárnyává való átalakítását, mert ezzel mint mondotta — „a szakszervezetekben a forradalmi befolyás kiszélesítésének nagy akadályát távolítják el az útból".106 Igen nagy jelentőségű az a megállapodás is, amely több „türelmet" kér a kommunistáktól10 7 az egységfront megvalósítása során, hogy a szociáldemokraták valóban meg is bízzanak a kom-105 Lásd Ördögh Piroska tanulmányát. Vitatható viszont a szerző azon álláspontja, amely egyoldalúan a jobboldali vezetők rovására írja, hogy a kongresszuson az egységfront nem kapott teret. Ebben szerepet játszott az általános politikai helyzet megváltozása, a gombosi tervek kudarcának látható jelei, az érdekképviseleti törvénytervezet napirendről való lekerülése. A szakszervezetek által elért sikerek mellett közre játszott az is, hogy az ellenzék nem is tudott olyan személyt találni, aki a kongresszuson hivatalos egységfrontajánlatot tett volna. Ez — a KMP számos dokumentumából kitűnik — 1935 tavaszától komoly problémaként jelentkezett. 106 1935 végén éppen ennek a felismerésnek a nyomán az ESzE-t Szakszervezeti Baloldallá alakították át, majd 1936 tavaszán utóbbit is megszüntették. Ezzel lényegében megszűnt a szakszervezetekben a kommunisták, szocialisták külön szervezkedése. 107 Szakasits Árpád „az egységfront kérdésére pedig azt mondta — írta Martos Flóra az egyik májusi megbeszélésükről —, hogy legyünk egy kicsit türelmesebbek, az évtizedekig tartó gyűlölködést nem lehet máról holnapra megszüntetni, de biztos benne, hogy 1 — iy2 éven belül más lesz közöttünk a viszony" (PI Arch. 500. f. 2/522). 5*
