Századok – 1975

Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II

AZ ANTIFASISZTA MUNKÁSEGYSÉG PROBLÉMÁI 361 cal,8 6 újra kedvező kiindulási alapot nyújtott az 1934 — 35 telén „holtpontra" jutott együttműködéshez. Az érdekképviselet elleni harc önmagában azonban kevés lett volna, mert az MSzDP és a Szaktanács vezetőinek véleményét, hogy ti. nem áll fenn a szakszervezetek feloszlatásának közvetlen veszélye,8 7 a szerve­zett dolgozók többsége elfogadta. A változás akkor következett be, amikor a jobboldali szociáldemokrácia Gömbös iránt tanúsított „megértőbb" politikáját a választások váratlan kiírása miatt feladta. Ezek után a pártvezetőség a vá­lasztási harcba már a gazdasági és politikai kérdéseket egyaránt bekapcsolta és Gömbös nyílt kihívása után az érdekképviselet elleni harc is magától értető­dően mind szervesebb része lett a választási küzdelemnek. Ebben természetesen a kezdeményező szerep a kommunistáké, mindenek­előtt az ESzE-é, amely az érdekképviseleti törvénytervezet ismertté válása után nemcsak megszerezte és nyilvánosságra hozta a tervezetet, hanem március elején tartott választmányi ülése határozatot hozott minden szinten — a legszé­lesebb egységfront jegyében — a fasiszta támadás ellen megindítandó harca. Az a helyes törekvés vezette, hogy a szakszervezetek, sőt, ha lehet, a Szaktanács álljon a harc élére. A választási küzdelemmel egyidőben, annak harcos jellegét is fokozva, szinte minden szakszervezetre kiterjedő, a bérmozgalmak előkészí­tését ós elfogadását is magában foglaló gyűlésekre került sor. Az ESzE érdeme, hogy az érdekképviselet elleni harc — számos helyen az egységfront jegyében — növekvő tömegtámogatásra, egyes szakszervezeteknél, mint pl. a MÉMOSz-nál határozatban is rögzített tiltakozásra, más szervezeteknél pedig szimpátiameg­nyilvánulásokra talált.88 Miközben az érdekképviselet kérdésében a jobboldali szociáldemokraták­nak a kommunistákkal való együttműködést elutasító magatartása mind nehe­zebbé vált, adódott egy másik terület, ahol lehetőség nyílt az antikommunista fellépésre. Erre az 1935 márciusában kiírt és március 31-én, április 7-én lezajlott országgyűlési, ezzel párhuzamosan folyó OTI és végül a májusban megtartott fővárosi képviselőtestületi választások adtak alkalmat. A kommunista párt a Társadalombiztosító Intézet (OTI) önkormányzati választásán, amelyet eredetileg 1935 márciusára írtak ki, majd az országos választás miatt áprilisra halasztottak, az egységfront jegyében kívánt részt­venni. Ennek szellemében javasolta a Szaktanácsnak az egységes lista felállítá­sát. Utóbbi azonban visszautasította, ezért az ellenzék önálló listával indult. Még az országos választások kiírása előtt kiderült, hogy a különlista a szervezett dolgozók elég széles körének támogatását élvezi, hiszen csak az induláshoz szük-86 A Komintern 1936. márc. 8-án foglalkozott a KMP és a magyarországi helyzet problémáival. E határozat első ízben tárta fel a Gömbös és Bethlen István csoportja között feszülő ellentétet és mutatott rá az ebből adódó lehetőségekre. Ugyancsak ez a határozat hangsúlyozta, hogy az adott körülmények között Magyarországon nemcsak a szakszerve­zeteket, hanem az MSzDP legalitását is veszély fenyegeti, és mindkettőért egyaránt har­colni kell (PI Arch. 500. f. 4/4). A határozat nyomán született meg a KMP KB-nek a párt­tagokhoz intézett elvtársi levele, amelyet a Kommunista 1936 májusi száma tett közzé. 87 A hivatalos megnyilatkozásokon túl ezt hangsúlyozta Szakasits Árpád is Martos Flórával folytatott beszélgetései, sőt Friss Istvánnénak adott visszaemlékezése során is. „Szerinte nincsenek a szervezetek közvetlen veszélyben — írja Martos —, mert Gömbö­séknek most más gondjuk van. A veszély pillanatában mindent megtesznek — bár »sajnos eredmény nélkül«, mert fegyverekkel szemben még velünk együtt sem tudnak új ered­ményt elérni. De ha elveszítik is legalitásukat, ők akkor is tovább fognak élni, sőt akkor jobban lehet szó az egységfrontról" (PI Arch. 600. f. 1/190). 88 Az érdekképviseleti törvénytervezet elleni küzdelem megszervezésével részletesen foglalkozik Ördögh Piroska már említett tanulmánya. E kérdést itt csak az összefüggések megértése végett érintjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom