Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
366 PINTÉR ISTVÄN helyes az ellentéteket a végsőkig kiélezni, még akkor sem, ha az adott szakszervezet tagsága a kommunistákat támogatja. A cipészeknél Peyerék beavatkozása előtt a kommunisták visszaléptek, bár ezért a felsőbb pártszervek és a szervezet dolgozói is elmarasztalták őket. Ennek ellenére úgy tünt, álláspontjuk helyes volt.0 2 A MÉMOSz-ban is voltak kommunisták, akik óvtak a többségi kommunista vezetéstől.6 3 Végül is itt sor került Peyerék beavatkozására. November 29-én a festő- és kőmüvesszakosztály vezetőségét felfüggesztették, a kommunistákat kizárták a szövetségből és megkezdték az egész építőszakszervezet „megtisztítását".6 4 A szövetség titkára a hozott intézkedésekről a rendőrséget levélben értesítette és az esetleges rendzaravások meggátlásához, mint amelyinek tavasszal a székház bezárása előtt történtek, segítségét kérte.6 5 Az MSzDP vezetősége pedig ezt az alkalmat felhasználva még aznap úgy döntött, hogy a december 7 —9-re összehívott pártkongresszust — túlságosan is átlátszó ürügygyei6 6 — 1935 februárra halassza.6 7 Kétségtelen, a jobboldali szociáldemokrata vezetőség egyik legdrasztikusabb intézkedés-sorozatára került sor 1934 második felében. Peyer úgy látszik elérkezettnek találta az időt egyrészt arra, hogy végleg leszámoljon a már központi problémává érlelődött egységfront kédésével, másrészt hogy bizonyítsa Gömbösnek, hogy a nehéz időkben is számíthat rá; végül pedig, hogy kihúzza a talajt a jobboldali reakció felfokozott propagandája alól, miszerint az MSzDP a bolsevizmus szálláscsinálója. Erre nem csupán a nemzetközi események szolgáltattak alkalmat, hanem az is, hogy az egységfront-mozgalom erősödésével egyidőben került sor a második Rákosi-per megrendezésére. A reakciós propaganda, talán nem véletlenül, a per előtt és részben alatta is, nem annyira 1919-et, hanem annak előkészítőjét, 1918-at támadta. Ez ellen a szociáldemokraták a szokásos módon védekeztek: — bár elítélték az újabb Rákosi-pert és védelmükbe vették magát Rákosit,6 8 élesen elhatárolták magukat a bolsevizmustól.6 9 Egyben Gömböst — nemzetközi és hazai viszonylatban egyaránt — rendkívül szorult 62 PI Arch. Tóth Gyula visszaemlékezése. 63 PI Arch. Kenéz István visszaemlékezése. 64 Népszava, 1934. dec. 1. PI Arch. 661. f. 6. es. 1934. dec. 7-i jelentés. 65 PI Arch. ÉSz. III. 6/1934/5. ee A december elejére egyes vidéki városokban kiírt képviselőtestületi választásra, mint olyan akadályra hivatkoztak, amely a vidéki küldötteket gátolná vagy a kongresszuson v aló megjelenésben, vagy a választáson való részvételben. 87 A rendőrségi jelentések a halasztás okát egyértelműen az egységfront kérdésében kialakult feszült helyzetben látják. Ez kétségtelen és fő ok, de az ország nemzetközi ós belső helyzetének bizonytalansága, s az a körülmény, hogy a pártvezetősóget e helyzetben tanús ított magatartásáért is elmarasztalhatják, vagy a kongresszuson nyílt állásfoglalást várhatnak tőlük, szerepet játszott a halasztásban. Ezenkívül úgy tűnik, hogy az 1933-as kongresszuson élesen felvetődött, s azóta előre nem mozduló, az újabb Rákosi-per során ismét jelentkező amnesztia-kérdés is közre játszott. Számos jel, az MSzDP több beadványa is arra utal, hogy Horthy kormányzóvá választásának 15. évfordulóján nagyobb amnesztiára volt kilátás. Az MSzDP beadványaiban a bolsevizmus elleni harcban szerzett érdemeire hivatkozva, ezt hivatalos politikájában is bizonyítva, akart az amnesztia kérdésében eredményt elérni. Remélte, hogy a későbbi időpontban megtartott kongresszuson már eredményről számolhat be (PI Arch. 658. f. 5. es. 1935 febr.). 68 E kérdéssel a Népszava több cikke is foglalkozott. Megemlíthető, hogy a per alatt a Népszava igen részletes tudósítást adott és érzelmileg Rákosi mellett állt. Az 1935-ös februári pártválasztmány Buchinger javaslatára tiltakozott Rákosi ismételt perbefogása ellen. Lásd Népszava, 1935. január 20., 22., 23., 25., február 8. stb. számait. 69 Buchinger, aki az SzMI párizsi ülésén még elvben egyetértett az egységfronttal, hazatérve lehetetlennek tartotta azt nemzetközi és nemzeti méretekben is. Szocializmus, 1934 december.
