Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
AZ ANTIFASISZTA MUNKÁSEGYSÉG PROBLÉMÁI 347 lott. Ettől kezdve az MSzDP hivatalos propagandája, amely az említett időszakban óvakodott Gömbös és a szociáldemokrácia között kiélezeni az ellentéteket,2 3 mindig nyitva hagyott egy kiskaput az „együttműködés" lehetőségeinek megteremtésére, most hirtelen hangot változtatott és minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált a Gömbös-kormány elleni támadásra.2 4 Megszűnt minden tárgyalási készség az érdekképviselet kérdésében — ezt ekkor már Gömbös sem tartotta fontosnak —, és az MSzDP ismét nagy figyelemmel kísérte a Bethlen körül gyorsan tömörülő ellenzéket.2 5 Űgy vélem, történetírásunk eddig jórészt figyelmen kívül hagyta ezt a fordulatot, és az érdekképviselet kérdésében kibontakozott és egyre erősödő ellenállást csupán kommunista kezdeményezésnek és a szervezett dolgozók alulról jövő nyomásának fogta fel. Utóbbiak kétségtelen döntő szerepet játszottak ebben a küzdelemben. Az MSzDP vezetőit azonban a választójog kérdésében elszenvedett kudarc arra késztette, hogy változtassanak korábbi álláspontjukon és felkarolják az érdekképviselet bevezetése elleni harcot, sőt fokozatosan élére álljanak annak. A választójog ily mértékű középpontba állítása is szerepet játszott abban, hogy az MSzDP vezetősége ne változtasson az egységfront elutasításának álláspontján, hogy a nyilvánosság előtt az egységfrontnak, a „bolsevistákkal" való együttműködésnek még a látszatát is kerülje. Ezt annál is inkább szükségesnek vélte, mert a gyakorlat elsősorban nemzetközi, de részben hazai vonatkozásban is erőteljesen cáfolta Peyerék azon állítását, hogy a kommunisták és a szociáldemokraták között nincs semmiféle együttműködési lehetőség. 1934 nyara ugyanis fordulópontot jelentett az egységfront kérdésében, mindenekelőtt nemzetközi vonatkozásban. Az 1933-as év és 1934 első felének tapasztalatai, az egyik oldalon az ausztriai vereség, a másik oldalon a franciaországi és spanyolországi eredmények, ennek hatására a Kominternben — főként a szociáldemokrácia megítélésének kérdésében megindult — az előző évinél is célratörőbb útkeresés, a Francia Kommunista Párt rugalmas, a kompromisszumot is vállaló egységfront politikája meghozta az első sikereket. A nemzetközi munkásmozgalomra — köztük természetesen a magyarra is — mindenekelőtt a francia, spanyol, osztrák, olasz egységfront megállapodások gyakoroltak nagy hatást, amelyeknek nemzetközi értékét csak növelte az a körülmény, hogy 1934 októberében, több mint egy évtized után tárgyalóasztalhoz ültek Brüsszelben a Komintern és az SzMI képviselői. Az egységfront terén elért eredmények Magyarországon is, hasonlóan a nemzetközi munkásmozgalomban történtekhez, nem egyformán hatottak a munkásmozgalom két nagy irányzatára, de nem egyformán hatottak a vezetőkre és a szervezett dolgozókra sem. 23 1934 végén kezdett világossá válni, hogy a Gömbös-féle választójogi tervezet is messze elmarad az MSzDP vezetőinek várakozásától. Ezt az MSzDP vezetői első ízben — közvetett módon ugyan —, az 1934. december 23-án Békéscsabán megtartott kerületi pártértekezleten bírálták. A Népszava december 26-i száma az értekezlet határozatát közölve hangsúlyozta: „az eddigi jelekből megállapítható, hogy a Gömbös-kormány választójogi tervezete még ez eddigi rendszernél is reakciósabb lesz". Ezért az „értekezlet erélyesen tiltakozik" ellene. 24 Lásd az MSzDP felhívását. Népszava, 1935. márc. 10., továbbá a Népszava március— áprilisi számait. 25 Népszava, 1935. márc. 27. 4 Századok 1975/2
