Századok – 1975

Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I

320 HERMANN ZSUZSANNA hatjukéi, minta 650dénáros ezüstárat.Míg az utóbbival,mint láttuk, Jeszenszky legfeljebb a kezdeti időszakra érvényes alsó határértéket, sőt annál is kevesebbet adott meg, a pénzzé vert dénárok számához, úgy tűnik, numizmatikai mérések útján juthatott, s így az talán jellemezheti a négyéves átlagot, de semmiképpen sem az 1524 előtt vert dénárok értékét. 1524-től kezdve mind többen verettek pénzt, uralkodói engedéllyel, s olykor anélkül is, és a következő másfél évben, részben ezért, részben a pénzrontás ós infláció törvényszerűségeiből fakadóan, a nova moneta egyre többet veszített amúgy sem nagy értékéből. Ebben az időszakban valószínűleg vertek a 4 — sőt 3, 2 vagy még kevesebb — latos pénzöntvény márkájából 500 vagy ennél is több dénárt, de az eredeti és a körmöci kamarában a jelek szerint mindvégig meg is tartott rendelkezés szerint nem 5 forint jutott a 4 latos pagamentum és 20 forint a színezüst márkájára. E téren a források kielégítő felvilágosításokkal szolgálnak. A nova moneta legrészletesebb leírását a már említett Antonio Burgio bárónak, a Mohácsot megelőző két és fél esztendőt Kasszandraként végig követő, szenvedő, viaskodó pápai nunciusnak köszönhetjük, aki nagyon közelről volt érintve a kérdésben, s ezért pontos információkat szerzett a pénz értékéről, mégpedig, minden valószínűség szerint, a legilletékesebb helyről: Jakob Fugger embereitől. Érdeklődése onnan adódott, hogy VI. Hadrián pápa 1523-ban 50 000 dukátot küldött Magyarországra, s minthogy ez összeget kifejezetten a törökök elleni harc céljaira szánta, egyelőre nem használták azt föl, hanem a budai Fugger-faktorátusban helyezték el, és nagyobbik, 33 000 dukátot kitevő részét az akkor vert magyar ezüstpénzre, tehát nova monetára váltották át. Az 1524 elején Magyarországra érkező Burgio így végignézhette, mint értéktelenedik el egyre jobban a pápai pénz, s miként zsugorodik szinte semmivé 1526-ra, amikor égető szükség lett rá. Akkorra tombolt már az infláció, az új dénárok értéke a valóságosnál is mélyebbre zuhant, teljes lett a pénzügyi zűrzavar. 1525 augusztusában, születésének pontosan negyedik évfordulóján, az országgyűlési határozatok értelmében megszüntették a nova, vagy mint most már hivatalosan is nevezték, cuprea moneta, azaz rézpénz verését, és helyét ismét 8 latos dénárokkal szándékoztak betölteni. Ez azonban, minthogy az ország el volt árasztva a 4 (és kevesebb) latos dénárokkal, a 8 latosok verését pedig az ezüst és a tőke hiánya késleltette, nem ment se könnyen, se gyorsan, a nova monetát ezért egyelőre nem vonták ki a forgalomból, hanem értékét akként szabályozták, hogy két új dénár érjen egy régit, ami az eredeti értékviszonynak nagyjából meg is felelt. Számos beszámoló, többek között Burgioé is tanúsítja, hogy a rendelkezésnek semmi foganatja nem volt, a rézpénzt csak három, négy, sőt több régi dénár értékében és sokan, elsősorban a törökök ellen fogadott zsoldosok, egyáltalában nem fogadták el.5

1 A pápai nuncius kétségbeesetten keresett valamiféle megoldást, amivel menthetné a menthetőt. Fölöttesei elé tárta a lehetőségeket, és a helyzetet megmagyarázandó, részletes leírást adott a régi, az új és a legújabb — az 1525 61

II. Lajosnak a nova moneta verésének beszüntetéséről és értékének szabályozásáról szóló 1625. szept. 1-én Budán kelt levelét ld. Szabó D. : Magyar országgyűlések története II. Lajos korában. Bp. 1909. 212 — 213. — Az infláció méreteiről, többek között, képet ad Báthori István két harcosának 1525. okt. 1-én írott levele, amelyben a zsoldosok arra kérik Báthorit, hogy a többi urakhoz hasonlóan régi pénzben fizesse zsoldjukat, mert egyegy régi dénár értékében nem két, hanem öt vagy hat nova monetát kell adni, és „leírhatatlan, milyen magasak az árak". Ld.: Révai cs. levéltára. Fragm. pap. diversarum familiarum. OL Filmtár. С 4. doboz.