Századok – 1975
Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I
316 HERMANN ZSUZSANNA ha megmaradunk az ezüst súlyának és finomságának korabeli meghatározásánál. Az ezüst súlyegysége a márka volt, amelynek nagysága országonként és országokon belül vidékenként, városokként különbözött. Magyarországon e szempontból szerencsésebben alakult a helyzet, mert a XVI. században a nemesfémet már országszerte a budai márkával mérték, amely mai súlyegységben kifejezve, megközelítően negyedkilót, pontosan 245,53779 grammot nyomott.41 A márka felosztása ugyancsak országonként, vidékenként különbözött; a XVI. századi magyar márkát, a német városokban honos rendszer szerint 16 latra (és 48 pisetumra) osztották, és minthogy e súlyegységekkel az ezüstnek nemcsak a szín-, hanem a nyerssúlyát is jelölték, az egy-egy márkában mért színezüst latjainak számával fejezték ki a márka ezüsttartalmát, vagyis az ezüst finomságát. A színezüst tehát 16 latos ezüstöt jelentett, ebből azonban sohasem vertek pénzt, hanem a rendelkezés szerint több-kevesebb rezet vegyítettek hozzá, és az így nyert öntvényből, korabeli szakkifejezéssel ,,pagamentum"-ból verték ki a meghatározott számú pénzérmét. 1521-ig 8 latos ezüstből verték a dénárt, ez tehát fele-fele részben tartalmazott ezüstöt és rezet, és egy márka 8 latos pénzöntvényből 416 darab dénárt vertek, plusz és minusz 4—4 darabos tűrési határral.4 2 A nova monetát az addigi ezüsttartalom felével, 4 latos ezüstből verték. A pénz nyers- és színsúlyát uralkodói rendeletek szabályozták, de ezek természetesen nem ötletszerűen, hanem gondos (bár kizárólag financiális szempontokat figyelembe vevő) kalkuláció nyomán születtek. Copernicus, aki a pénzelmélet terén is nagyot alkotott, 1526-ban így fogalmazta meg az ideális kalkuláció alapszabályát: ,,A pénznek akkor van méltányos és megfelelő értéke, ha valamivel kevesebb aranyat vagy ezüstöt tartalmaz annál, amennyit érte vásárolni lehet, mégpedig csak annyival kevesebbet, amennyit a verdeköltségekre le kellett vonni, a verdejegynek ugyanis valamiféle méltóságot kell hozzáadnia a puszta matériához."43 Ilyen pénz azonban, miként azt Copernicus is kifejtette, a valóságban nem létezett, mert valamennyinek az értékéhez, a bennefoglalt nemesfém árán és a verdeköltségeken kívül, több vagy kevesebb pénzverési hasznot is hozzászámítottak. Az 1521 előtt és után vert magyar dénárok értékét és pénzverési hasznát Jeszenszky Géza 1931-ben a következő számokkal jellemezte:4 4 1521-ig 1 márka színezüstből (2x416 = ) 832 darab dénárt vertek 1 márka ezüst beváltási ára 550 darab dénár volt Maradt verdeköltség és nyereség 282 darab dénár 41 Hóman В.: Magyar pénztörténet 1000 — 1325. Bp. 1916. 97. 42 E pénzről több leírás is maradt, közülük az egyik legpontosabb és leghitelesebb az, amelyet Hans Dernsch warn, a Fuggerek budai pénztárosa, majd besztercebányai faktora adott 1563-ban készített emlékiratában. Ld.: Dokumenty к baníckemu povstaniu na Slovensku (1525 —1526). Na vyd. pripravil P. RatkoS. Bratislava, 1957. Edícia Slovensky Historicky Archív. 1. zv. 471. 43 „Justa autem et equa monete estimatio est, quando paulo minus auri vei argenti continet, quam pro ipsa ematur; utpote quantum pro expensis dumtaxat monetariorum oportuerit deduci, debet enim signum ipsi materie aliquam adderedignitatem. ".W.Copernicus: Monete cudende ratio. 1526. Mikolaja Kopernika Rozprawy о monecie i inne pisma ekonomiczne. Opracowal J. Dmochowski. Warszawa—Kraków—Lublin, (1923). 4 — 5. 14 Jeszenszky в.: i. m. 128 — 129.
