Századok – 1975

Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I

ÁLLAMHÁZTARTÁS A MOHÁCS ELŐTTI MAGYARORSZÁGON 317 1521-től 1 márka színezüstből (4x500 = ) 2000 darab dénárt vertek 1 márka ezüst beváltási ára 650 darab dénár volt Maradt verdeköltség és nyereség 1350 darab dénár Ezek az adatok axiómákként élnek mind a történelmi, mind a numizmatikai irodalomban. Meggyőződésem szerint: helytelenül. Jeszenszky Géza számai ugyanis — az egyetlen, közismert 832-es kivételével — önmagukban vagy (de inkább: és) egymáshoz viszonyítva, mind hibásak. A nova monetát jellemző számok alapvető hibája szerintem az, hogy mindössze három van belőlük. Egyetlen kivonási művelettel jellemezni egy olyan pénzügyi intézkedést, mint a pénz valóságos értékének csökkentése és névleges értékének fenntartása, amely törvényszerűen önmagában hordja az állandó és gyorsuló változást, s amely az adott esetben kerek négy évig volt érvényben, enyhén szólva, képtelenség. Még átlagszámítással sem jutnánk sokra, de Jeszenszky, ami a kivonandót, az ezüst árát illeti, nem is törekedett az átlagos érték megkeresésére. A nova moneta bevezetésének idején a kamara a régi áron váltotta be az ezüstöt. Tanú rá maga II. Lajos király, aki 1521. szeptember 1-én, még mindig a Tolna melletti táborból, türelmet kért a bányavárosok polgáraitól addig, amíg a hadjáratból visszatér és rendezi a kérdést, mert „tudjuk, milyen terhes nektek, hogy ebből az új pénzből ugyanannyit adnak az ezüstért, mint azelőtt".4

4

® A régi ár pedig nem a Jeszenszky megnevezte 550 darab dénár volt. Ez a szám Selmecbánya városának egyik okmányában szerepel, egy keltezetlen, de mint az alábbi idézetből kiviláglik, nyilvánvalóan 1521 augusztusa után készített, a kamaraispán ellen emelt panaszokat és a vele szemben támasztott követelményeket felsoroló jegyzékben, amelynek összeállítói, többek között, azt kérték, hogy „az ezüst márkájáért, amennyiben a jelenleg vert pénz forgalomban marad, 8 forintot, de ha visszatérnének a régi pénzre, úgy 5 forintot és 50 dénárt fizessenek".4

5 A mondat nem kijelentő, hanem felszólító, követelésről és nem a tények leszögezéséről van szó, következésképpen olvastán inkább arra gondolna az ember, hogy a bányaművelők a régi pénz forgása idején nem kaptak 550 dénárt ezüstjük márkájáért. És jól gondolná, mert a forrásoknak, ha nem is bőséges, de egybehangzó információja szerint, régi pénzben 4 forintot és 50 dénárt fizetett a kamara az ezüst márkájáért.4

6

Ha pedig ennek ellenére mégis tényként fogadták el a Selmecbányái okmány egyik adatát, vajon miért nem fogadták el a másikat, a nova monetában fizetett 8 forintot is ? Talán nem is tévedtek volna túlságosan nagyot. Legalábbis nem nagyobbat, mint azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy sikerült következetesen és mindvégig végrehajtani az 1523-ban tartott országgyűlés határozatát, amely szerint „egy márka ezüstöt hat forintért és ötven OL Dl 23 580. 15 „Item dy sylber, so dy muntz dy ytzundt geschlagen wirt, dy marck zu bezalen per fl. 8, so es aber kwem auff dy alte muntz, dy marck zu bezalen per fl 5/50". Eredetije: OL Selmecbánya város levéltára III. 47/b; Idézi: P. fiatkos : Die Entwertung ... . 37. 46

1514-."Paulinyi: i. m. 49, 1515: OL Selmecbánya város levéltára. II. 453,1525. aug. 4.: Bernhard Behaim kamaragróf levele Selmecbánya tanácsához: ,,... irhabtungetzweyfelt vornemen,das ich ... widerumbn das guetgelt in altem schrot unnd kom muntzen und aufschlagen mues lassen. Nu vernim ich ..., das man villeicht auch die marck silber per funfthalben [4 1/2] gulden, wie dan vormals auch geschehen, betzallen wolt, ... ." Ld.: Dokumenty к baníckemu povstaniu ... . 63. 2»