Századok – 1975
Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I
312 HERMANN ZSUZSANNA tett a legenda, amely háborítatlanul élt több mint száz éven át, és ismervén az effajta legendák szívósságát, nemigen hiszem, hogy hamarosan és hirtelen halállal múlna ki. A magam részéről, az igazság kedvéért mégis szükségesnek tartom ismételten leszögezni, hogy a rendelkezésünkre álló források szerint a rákosi országgyűlésen Szerencsés Imre hevesen vádoltatott ugyan, de nem pénzhamisítással. „Rossz életén és hitvány tettein" kívül szemére vetették, hogy „zsidóbb, mint volt" (era pur zudeo più che prima), hogy „legfőbb kegyeltje az esztergomi érseknek", Szálkái Lászlónak; a nemesek „csodálkoztak rajta, hogyan juthatott Szerencsés ekkora tekintélyhez a királynál és királynénál", és a legkonkrétabb vádként megállapították, hogy „ő volt az ügynöke a rossz szerződéseknek" (era lo senzale de li mali contratti; ez a meglehetősen homályos kifejezés Burgionak egyik valamivel korábban, 1525. április 13-án írott levelében is előfordul, kiegészítve azzal, hogy Szerencsés mindazon rossz szerződéseknek az ügynöke, amelyeket az esztergomi érsek köt: è lo senzale di tutti li mali contratti che Strigoniense fa).29 Voltaképpen ma, bár még mindig sem sokat, de többet tudunk Szerencsés Imre és a pénzrontás kapcsolatáról annál, amennyit erről 1525-ben a nemesek szóltak, mert azt legalább tudjuk, hogy Fortunatus, jónéhány társához hasonlóan, igyekezett a maga javára kihasználni az értékcsökkentés üzleti előnyeit. A legenda adományozta főszereptől azonban határozottan és egyértelműen meg kell őt fosztanunk, bele kell nyugodnunk abba, hogy a pénzrontás szellemi atyját nem nevezik meg a korabeli írások, a terv végrehajtásában viszont habozás nélkül tulajdoníthatjuk a Fuggereknek és Thurzó Eleknek a főszerepet. Thurzó Elek szerepét illetően a források semmi kétséget nem hagynak, mert a nova moneta bevezetéséről szóló valamennyi okirat őt nevezi meg, mint a pénzverésért egyedül felelős személyt. A legelső írások, amelyekben II. Lajos bejelentette, hogy ,,új pénz verését határoztuk el", két 1521. augusztus 22-én, a Tolna melletti haditáborban kelt levél, azt a célt szolgálták, hogy segítsék feladata végrehajtásában Thurzó Eleket „főkamarásunkat és körmöci kamaránk ispánját, akire ezen új pénz verésének terhét és gondját, jóllehet akarata ellenére,raktuk," illetve, „akire ezen új pénz verésének gondját bíztuk",3 0 és hasonló a fogalmazás a további írásokban is. Mint az idézetből is kitűnik, Thurzó Elek ekkor még nem volt kincstartó, politikai pályáján azonban nagyot lépett már előre, mert elnyerte — mégpedig éppen 1521-ben az előkelő udvari méltóságot, a főkamarás (cubiculorum magister) tisztségét.3 1 Akkoriban, amikor a nova moneta kibocsátását elhatározták és verését megkezdték, a kincstartó tisztségét Várdai Pál viselte, de mielőtt még a török ellen gyűjtött és végezetül elég tekintélyessé nőtt királyi sereg (amely a törököt , talán szerencsére, nem is látta) szétoszlott és felbomlott volna, szeptember utolsó vagy október első napjaiban Báthori András — Báthori István nádor öccse — személyében új kincstartót nevezett ki a király. Tőle vette át e funkciót az 1521-es év utolsó napjaiban vagy a következő év elején a király főkamarása, a körmöci kamara ispánja. Az 1522-es 29 Burgionak az 1525. évi rákosi országgyűlésről vezetett naplója: Monumenta Vatieana históriám Regni Hungáriáé illustrantia. 2. ser. 1. torn. Bp., 1884. 188 — 195; ápr. 13-i levele: uo. 158 —164; a rákosi országgyűlésről a velencei tanácsnak küldött jelentések: Sanuto: 38. tomo. 375 — 377. h. 30 OL Dl 23 575-7. 31 Fógel J. : II. Lajos udvartartása 1516 — 1526. Bp. 1917. 51.
