Századok – 1975
Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I
ÁLLAMHÁZTARTÁS A MOHÁCS EI.ÖTTI MAGYARORSZÁGON 313 esztendőben, amikor túl az előkészületeken, a próba veretek en, az első dénárok kibocsátásán, már nagy mennyiségben kezdték verni a nova monetát, Thurzó Elek, a pénzverés gondjával a vállán, a királyi pénzügyek legfőbb kezelője is lett, és az maradt csaknem két évig, pontosan 1523 szeptemberének végéig (majd újra kincstartó lett Mohács előtt még kétszer, először 1525-ben januártól július közepéig és másodszor 1526. május 23-tól július végéig).32 Költségvetési előirányzatában tehát a saját kincstartósága idején behajtott és kiadott uralkodói jövedelmek jegyzékét állította össze. A Fuggerek közreműködése az új pénz verésében korántsem követhető oly világosan nyomon, mint Thurzó Eleké, és éppen ez teszi Hans Alber levelét különlegesen értékes történelmi dokumentummá. Néhány elszórt adat, köztük Jakob Fuggernak egy-egy, az enyészettől megóvott följegyzése és, mindenekelőtt, a Fuggereknek és Thurzóknak egészén 1526-ig érvényben lévő megállapodása a kamarai jövedelmek megfelezéséről eddig is kétségtelenné tette ugyan magát a közreműködés tényét, de a budai Fugger-faktor levele nemcsak a közreműködés mértékét tárja elénk, pontos adatokkal szolgálva az 1522-ben és az 1523-as év első negyedében a Fuggerek által vert pénz mennyiségéről, hanem azt is megvilágítja, hogy miképpen osztotta meg velük Thurzó Elek az új pénz verésének „terhét és gondját". Nekik engedte át a körmöci kamarát, és magának tartotta meg a budait, amelyet félévszázados szünet után az a feladat hívott újból életre 1521 júliusában, hogy pénzt verjenek az elhunyt Bakócz Tamás hagyatékában talált nagy mennyiségű ezüstből.3 3 A budai kamara pénzverőmestere Thurzó Elek familiárisa, név szerint az ifjabb Hans Krug (vagy Krüg), a numizmatikai és történeti irodalomban egyaránt számon tartott és a magyar forrásokban többször felbukkanó nürnbergi éremvéső volt. Felbukkan a neve, meglehetősen kicsavart formában — talán ezért nem ismerték föl benne az övét — egy publikált, sőt, magyarra fordított és elég gyakran idézett írásban is, Thurzó Eleknek 1522. december 30-án Báthori Istvánhoz intézett, a nova moneta verésének nehézségeit taglaló levelében, amelyben ,,Hans Krwk"-ot (pontosabban: „Hanskrwk"ot) mint a budai pénzveréssel megbízott emberét említi.34 Az esetleges kétségeket végképp eloszlathatja Hans Krug sajátkezűleg írott, futólag már említett levele, amelynek kelte és címzettje pontosan megegyezik a Hans Albertől származóval, s amelyben Hans Krug a budai kamara munkájáról számolt be (alátámasztva a feltevést, hogy Thurzó Elek a költségvetési előirányzat számára kért számadást a kamarák működéséről).35 Levele, a keltéből levonható következtetésen kívül 32 Várdai Pál 1520 júniusában lett másodízben kincstartó (előzőleg 1517 májusától 1519 júniusáig viselte e tisztséget): egy 1520. jún. 10-i oklevélben már és egy szept. 4-iben még thezaurariusként szerepel, Id.: OL Fényképtár. OA Bardejov. Bártfa város lt. 4946, illetve OL Dl 23 582; Bebek János írja Dóczy Ferencnek 1521. okt. 7-én Pécsen kelt levelében, hogy „thezaurarium novum habemus et fecimus, videlicet magnificum dominum Andreám de Bathor", Id.: OL Dl 23 587; Thurzó Elek kincstartóságának első nyomát egy 1522. febr. 1-én kelt királynéi oklevélben találtam, Id.: OL Dl 23 606. 33 Huszár L.: A budai pénzverés története a középkorban. Bp. 1958. 105 — 106; P. RatkoÇ: Die Entwertung ... 34. 34 Eredetije: OL Dl 25 641; Kiadva: Magyar —zsidó oklevéltár. 5. köt. 1. rész. Bp. 1959. 143 —145. — Magyarra fordította ós kommentálta Kelényi B. 0.: Budai oklevelek pénztörténeti adatai. Numizmatikai Közlöny, 43. évf. 1944. 15 — 20. Kelényi valóban ,,Hanskruek"-nak írta a nevet, és megjegyezte, hogy „Hanskruck pénzverő személyére és működésére majd a további kutatások fognak világosságot deríteni". — Hans Krug pályafutásának rövid összefoglalását, a róla szóló irodalommal ld.: G. Frhr. von P rob szt : Das deutsche Element im Personal der niederungarischen Bergstädte. München. 1958. 86. 36 OL Dl 25 677.
