Századok – 1975
Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I
ÁLLAMHÁZTARTÁS A MOHÁCS EI.ÖTTI MAGYARORSZÁGON 309 lést szenvedett 1524-ben, amikor a Thurzóknak véglegesen meg kellett válniuk a kamaraispáni tisztségtől. ,,A királyi udvarban igen otthonos", írta Thurzó Elekről 1517-ben Jakob Fuggerhez intézett levelében az udvari körökben ugyancsak járatos Balbi Jeromos. A velencei származású humanista arról igyekezett meggyőzni a „magyar üzletnek" és a Fuggerek családi vállalkozásának 1510 óta korlátlan hatalmú vezetőjét, hogy üzletének mily nagy szolgálatokat tett a múltban és tehet még a jövőben Thurzó Elek, jó politikai kapcsolatai, különösképpen a pécsi püspökhöz, Szatmári Györgyhöz fűződő rokonsága és barátsága révén. Thurzó Elek 1510 táján Szatmári unokahugát vette feleségül, és a nagyhatalmú pécsi püspök, aki nemcsak 1517-ben, amikor ezt Balbi írta róla, hanem hosszú esztendőkön keresztül Magyarországon „minden dolgok ura" - és a Fuggereknek egyébként maga is régi üzletfele - volt, biztosan sokat tett rokona politikai pályájának egyengetéséért.15 1521-től azonban már nemigen illett Thurzó Elekre Balbi Jeromos jellemzése, mert az udvarban otthonos pártfogolt maga is egyik vezető személyisége lett a gazdasági és politikai életnek. Politikai karrierje egybeesett és szorosan összefonódott a magyar történelemnek talán legválságosabb korszakával, és mindkettőnek a kezdetét jelentették az 1521-es évnek azon eseményei, amelyek ismerete nélkül sem a költségvetési előirányzat, sem Hans Albernek Thurzó Elekhez intézett levele nem érthető meg. Az események láncolatát a törökországi uralkodó-változás indította el. 1520 szeptemberében meghalt Szelim szultán, és a török trónt fia, Szulejmán foglalta el. Két hónappal később Velence magyarországi követe, Lorenzo Orio azt jelentette Budáról, hogy az udvarban kialakult nézet szerint az új szultán „békés természetű, és nem fog a keresztények ellen fordulni".16 Szulejmán csaknem félévszázados, a magyar történelemben mély és tartós nyomokat hagyó uralmának ismeretében nehéz lenne a jellemzést találónak, a jóslatot látnokinak nevezni, akkoriban azonban sem az egyik, sem a másik nem tűnt alaptalannak. Törökország új ura békeajánlattal fordult a magyar királyhoz, és harciasak, legalábbis szavakban, egyelőre a magyar urak voltak. Szulejmán, meg akarván újítani elődjének 1519-ben a magyar királlyal kötött, és Szelim halálával érvénytelenné] vált fegyverszünetét, 1520 decemberében követet küldött a magyar udvarba.1 7 A török követ hónapokig időzött Budán anélkül, hogy az ajánlatra nyílt választ kapott volna. Az udvarban eközben a keresztény uralkodók szándékait fürkészték, és „írtak a Császári Felségnek" — jelentette Velencének 1521 februárjában Lorenzo Orio — „kérvén őt, buzdítaná a többi fejedelmet arra, hogy egymással kibéküljenek, és a török ellen forduljanak".18 A kommentálásról sajnos le kell mondanom. Nagyon messze vinne eredeti témámtól annak feszegetése, vajon valóban hittek-e Magyarország vezetői egy európai törökellenes kereszteshadjárat lehetőségében akkor, amikor azt a gon-15 Tóth-Szabó P.: Szatmári György primás (1457 — 1524). Bp. 1906. Magyar történeti életrajzok. 22. évf. 1 — 3. füzet. 21 — 25 és 126; HermannZs. : Az 1515. évi Habsburg-Jagelló szerződés. Bp. 1961. Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 21. 62. Az említett levél egyik másolatát az Egyetemi Könyvtár őrzi: Coll. Kaprinay. 4r. 1. tom. 199; közreadta, többek között, Wenzel G., a levelet Ernuszt Jánosnak tulajdonítva. Id. Wenzel: i. m. 657-659. 16 Sanuto : I diarii. 29. tomo. 452. h. 17 Uo. 515 — 516. h.; Káldy-Nagy Oy.: Szulejmán. Bp. 1974. 42. 18 Sanuto: 29. t. 672. h.
