Századok – 1975
Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I
310 HERMANN ZSUZSANNA dolkodó emberek, az országon kívül és belül egyaránt, már régóta a hamis illúziók birodalmába utalták. Bármennyire szeretnék, nem időzhetek annál az előbbivel összefüggő, de átfogóbb kérdésnél sem, amelyet a Mohács utáni korszakra vonatkozóan Perjés Géza vetett föl és vizsgált meg: miért zárkóztak el Magyarország vezetői attól, hogy a szultánnal egyezkedjenek, és miért nem vett tudomást a magyar történetírás a békés politikai megoldás alternatívájának létezéséről.1 9 A magyar vezetőknek 1521-ben tanúsított magatartása alapján, és hozzátéve, hogy ugyanígy fogadták a magyar udvarban a lengyel királynak a törökökkel való megegyezést 1523-tól kezdve egyre hevesebben sürgető üzeneteit (a lengyel király 1525-ben békét is kötött Szulejmánnal)2 0 , csupán annyit jegyezhetek itt meg, hogy Perjés Gézának, véleményem szerint, a dolgok mélyébe hatoló kérdésfeltevése a Mohács előtti évekre is érvényes. Azon, hogy mi történt volna, ha 1521-ben II. Lajos békét köt Szulejmánnal, lévén bizonyíthatatlan, nem érdemes elmerengeni. Így mindenesetre az történt, hogy Szulejmán, a hírek szerint 80 000 főnyi sereggel, megindult Magyarország ellen, és 1521 júliusának első napjaiban ostrom alá vette a teljes joggal az ország kulcsának tekintett és nevezett, de egyáltalában nem ennek megfelelően felszerelt és ellátott Nándorfehérvárt, azaz Belgrádot.2 1 ,,Az egész ország a legnagyobb rémületbe esett", jelentette július 16-án a velencei követ titkára, Francesco Massaro, és beszámolt arról, hogy II. Lajos (aki mindössze tizenöt éves volt ekkor !) 200 lovassal hadra kelt, remélvén, hogy alattvalói követik a példáját, de „a prelátusok és bárók nem követik, mert nagy viszálykodás dúl közöttük".22 A török Belgrádot ostromolta (augusztus 29-én, pontosan öt évvel a mohácsi csata előtt be is fogja venni), az európai uralkodóktól természetesen nem érkezett segítség, a magyar királynak pedig nem volt sem katonája, sem pénze katonák szerzésére. ,,11 Re non ha danari", ismételgette a velencei követ augusztus közepéig.2 3 Ekkorra azonban már megszületett a terv a hiányzó pénz előteremtésére. A pénzrontás régi és gyakori jövedelem-gyarapító módszeréhez folyamodtak, de a korábbiaknál lényegesen radikálisabb kivitelben. A jövőben olyan ezüstpénzt kívántak verni, amely az addiginak a felét sem éri, s az új dénárt, a nova monetát, a több mint kétszer annyi ezüstöt tartalmazó régi értékében szándékoztak forgalomba hozni. Az 1521. évi pénzrontás Szerencsés Imre reformjaként vonult be az irodalomba. Numizmatikusok és történészek, magyarok és külföldiek, ha csak futólag érintették is ezt a témát, nem mulasztották el megemlíteni, hogy a pénzrontás szellemi atyja a megkeresztelt zsidó pénzember, az udvari körökben ugyancsak otthonos Szerencsés — latinosan Fortunatus — Imre volt; a magyar gazdaság és a magyarországi zsidóság történetének kutatói egyaránt tudni vélték, hogy a pénzügyi gondoknak ilyetén megoldását Szerencsés Imre javasolta a királynak. A legutóbbi időkben kétségkívül sokat veszített határozottságából e nézet, de azért meg nem tagadtatott. Nem vetette el még Peter Ratkos sem, aki pedig 19 Perjés G.: Az országút szélére vetett ország. Kortárs, 1971. 11 —12. sz., 1972. 1. sz. 20 Acta Tomiciana. 6. tom. 251 — 253, 286 — 287, 316 — 317, 7. tom. 69 — 70, 277 — 281. 21 Káldy-Nagy Gy.: i. m. 44 — 46; Sanuto. 31. tomo. 37-38., 71 — 72. h. 22 Sanuto: 31. tomo. 160. h. 23 Sanuto: 31. tomo. 249. h. (aug. 5.), uo. 348. h. (aug. 17.).
