Századok – 1975

Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I

308 HERMANN ZSUZSANNA A nemesfém kötelező beváltására alapozott pénzverés azonban egy nemesfémben oly gazdag országban, amilyen Magyarország volt, szükségképpen a pénzverés centralizációjához vezetett. A XV. századra Károly Róbert kamaráinak legtöbbjében időlegesen vagy véglegesen abbamaradt a munka, de a körmöci kamara, hála a környékén bányászott ezüstnek és aranynak, egyre nagyobb szerepet kapott a magyar pénz verésében. Körmöcbánya, ha nem is jogilag, de ténylegesen az ország pénzverésének központja lett, és 1498-ban, amikor Thurzó János, a kiváló bányászati-kohászati szakember és (magyarországi viszonylatban) gazdag bányabirtokos vette bérbe kamaráját11

, kivüle csupán Nagybányán és talán Nagyszebenben vertek pént, az utóbbi két helyen is csak aranyból.1

2 Thurzó János és fia, György akkor már üzleti (és, az utóbbi házassága révén, rokoni) kapcsolatban állottak a náluk lényegesen gazdagabb augsburgi Fuggerekkel. 1494-ben és 1495-ben a Thurzók és a Fuggerek megkötötték első szerződéseiket a Besztercebánya környéki rézbányák közös kiaknázására, s ezzel megindult az augsburgi pénzembereknek 1526-ig a Thurzókkal közösen, majd további húsz esztendőn keresztül önállóan vezetett „magyar üzlete", amely nemcsak a besztercebányai réz és az abból nyert ezüst árusításával foglalkozott, hanem mindennel, amit csak a réz tisztítása és kereskedelme, sőt a bánya- és kohómunkások ellátása lehetővé és szükségessé tett, „legyen az üzlet tárgya" — az 1496 októberében kötött szerződés szavait idézem — „ólom, ezüst vásárlása vagy eladása, lengyelországi pénzverés, lembergi viasz, textilkelme, pénzváltás vagy bármi más, amit még a jövőben kigondolunk". És mivel ugyanezen 1496. évi szerződésben a Thurzók valamennyi addigra kiépített és a jövőben kiépítendő üzletük jövedelmének felét „az utolsó forintig" átengedték a Fuggereknek — és e megállapodást 1498 márciusában a király is jóváhagyta —, az augsburgiak igényt tarthattak a kamarai bevétel felére is.13 így tehát minden további indokolás nélkül foglalták bele az 1499. április 29-én kelt egyezség szövegébe, hogy „miután Thurzó János és fia György Magyarország Felséges Királyától négy évre bérbe vették Körmöcbánya kamaráját, amiért nevezettek, a Királyi Felségnek ez ügyben kiállított; pecsétes írása értelmében, az emUtett négy esztendőben évente 14 000 forintot tartoznak fizetni, a kamarának minden nyereségét és veszteségét egyenlő arányban fogjuk élvezni, illetve elszenvedni".1

4 Négy helyett huszonhat évig volt a kamara a Thurzók és velük együtt, vagy inkább általuk, a Fuggerek kezében. A bérlet Thurzó János, majd Thurzó György halála után is a családban maradt: amikor az utóbbi 1517-ben Augsburg -ba költözött, ahol négy év múlva el is hunyt, a kamaraispáni tisztséget öccsei, Elek és János vették át. Valamennyiük közül Thurzó Elek, Hans Alber levelének címzettje futotta be a legfényesebb karriert, s e pálya csak ideiglenes sérü-11 M. Jansen : Jakob Fugger, der Reiche. Leipzig, 1910. Studien zur Fugger-Gesch. 3. H. 149. 12

Paulinyi О. : Magyarország arany termelése а XV. sz. végén és а XVI. sz. derekán. = A Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet évkönyve. 6. évf. Bp. 1936. 38: Pohl A.: Hunyadi Mátyás birodalmának ezüstpénzei 1468 — 1490. Bp. 1972. Az éremgyűjtők kiadványsorozata. 2. csop. 8. sz. 33; Pohl A.: Évszámnélküli magyar dénárok és obulusok 1308 — 1602. Bp. 1972. Az éremgyűjtők kiadványsorozata. 2. csop. 4. sz. 94. 13

Az üzleti szerződések szövege: Jansen: i.m.367 — 373, 377 — 378; Thurzó Györgynek 1497-ben Jakob Fugger unokahúgával, Annával kötött házassági szerződése: Wenzel О. : Okmánytár a Fuggerek magyarországi nagykereskedése és rózvállalatának történetéhez. Történelmi Tár. 1882. 636-640. 14

Jansen: i. m. 382 és Wenzel: i. m. 641.