Századok – 1975
Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I
ÁLLAMHÁZTARTÁS A MOHÁCS EI.ÖTTI MAGYARORSZÁGON 307 nevezetesen egyrészt az, hogy a kincstartó, legalábbis a bevételek felsorolásánál (de valószínűleg a kiadásokénál is) az 1522-es esztendő adataira támaszkodott, másrészt az, hogy ezeket az adatokat egészen pontosan, a forintok utolsó számjegyéig részletezve jegyezte föl. Ezen a téren nincsen tehát igaza Schediusnak, aki szerint „a lista, mint látható, nem annyira egy már eltelt év ténylegesen behajtott jövedelmeinek és valóságos kiadásainak jegyzéke, hanem sokkal inkább egy általános, a remélhető évi jövedelmekről és a szükséges kiadásokról előzetesen készített költségvetés". Az igazság, éppen ellenkezőleg az, hogy a lista, formáját és rendeltetését tekintve, költségvetési előirányzat ugyan, valójában azonban, összeállításának módszeréből következően, az eltelt, vagyis az 1522-es évténylegesen behajtott jövedelmeit (és talán valóságos kiadásait) jelzi. Ezt a megállapítást, véleményem szerint, nem cáfolja, hanem megerősíti a budai kamara bevételéhez fűzött, fentebb idézett megjegyzés, amelyben határozottan megkülönböztették a pénzverésből a múltban származott és a jövőben remélhető hasznot, hiszen e megkülönböztetés azt bizonyítja, hogy a költségvetési előirányzat összeállítója még akkor is feltüntette az elmúlt évben elért eredményt, méghozzá dénárokig menő pontossággal, amikor az nyilvánvalóan jócskán meghaladta a várható bevételt. A pénzverés hasznának csökkenése pedig, mindenekelőtt ,,az ezüst hiánya és elégtelensége miatt" annyira nyilvánvaló volt, hogy nem a budai kamara jövedelmét illető óvatosság a meglepő, hanem a kincstartónak az a merészsége, amellyel a körmöci kamarában 1522-ben szerzett nyereséget változatlan összeggel tervezte be az 1523-as évre. Hacsak nem túlzott és indokolatlan optimizmus sugallta e tervezési bátorságot, úgy nem találok rá egyéb magyarázatot, mint Thurzó Elek bizalmát a Euggerek azon igyekezetében, hogy „kellő gonddal és előrelátással" irányítsák a kamara munkáját. S ezzel visszakanyarodtunk Hans Alber leveléhez, illetve e levél olvastán szükségszerűen felvetődő kérdéséhez: vajon miért az augsburgi kereskedők budai ügyvivője adott számot Magyarország legjelentősebb pénzverőkamarájának működéséről ? A válaszért egy pillantást kell vetnünk a kamara távolabbi múiltjába,és hosszasabban kell időznünk Hans Alber levelének s a költségvetési előrányzatnak közvetlen múltjánál és előzményénél, az 1521-es esztendő eseményeinél. II. A Fuggerelc, а Tliurzók és az 1521. évi pénzrontás Körmöcbánya királyi kamarája az 1330-as években Károly Róbert radikális pénzügyi és pénzügy igazgatási reformjai nyomán kezdte meg működését. Az Anjou uralkodó, aki pénzügyi intézkedéseivel egyszerre vetett véget a nemesfém szabad forgalmának, az évenkénti pénzújításnak és az ezüstvaluta egyeduralmának, olymódon igazította a pénzverés apparátusát az új követelményekhez, hogy a nemsfém beváltásának és pénzzé verésének műveletét az addiginál is decentralizáltabb szervezetben kapcsolta össze, vagyis a kamarák számát négyről tízre emelte, s a pénzverő kamarákat egyúttal saját körzetük, a kamaraispánságok nemesfémbeváltó központjaivá is tette. Meghagyta viszont az addigra kialakult bérleti rendszert, és a kamarák jövedelmét, egy-egy esztendőre kötött szerződés alapján s a szerződésben rögzített föltételek mellett, a kamarákat bérlő és igazgató ispánoknak (grófoknak) engedte át.10 10 Hóman B. : A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Bp. 1921. 193 — 224.
