Századok – 1975
Tanulmányok - Hermann Zsuzsanna: Államháztartás és a pénz értéke a Mohács előtti Magyarországon 301/II
ÁLLAMHÁZTARTÁS A MOHÁCS EI.ÖTTI MAGYARORSZÁGON 303 kamaránkban királyi jövedelmeinket", majd, négy évtizedes szünet után, Mátyás halála után került ismét napirendre, s 1495-től kezdve egyre határozottabb és hangsúlyozottabb formában kapott helyet az országgyűlési határozatokban az ellenőrzés és számadás kérdése.4 A határozatok pedig, miként az újabb kutatások tisztázták, korántsem csupán elvi állásfoglalást jelentettek. Bónis György alapos tanulmányban mutatta be, hogyan működött az adószedésnek az a rendszere, amelyet az 1518 és 1523 között tartott országgyűléseken dolgozott ki a nemesség, Kubinyi András pedig, a kincstartói hivatal írásbeliségét vizsgálva, jelentős szerepet tulajdonított e hivatal okiratai között a kincstartók készítette számadásoknak.5 Jóllehet a számadási kötelezettségre vonatkozó javaslatok és határozatok állandó ismétlődése az egész korszak folyamán inkább arról árulkodik, hogy a számadás nem vált rendszeres gyakorlattá s a kicstartók tevékenységének szerves részévé, a ténylegesen fennmaradt számadáskönyvek, kiadási és bevételi jegyzékek kétségkívül a rendi törekvéseknek legalább részleges megvalósulását bizonyítják.® A teljes igazság kedvéért meg kell ugyan jegyezni, hogy a Jagelló-kor országgyűléseinek határozataiban az utólagos számonkérés mellett az előzetes költségvetés előterjesztésének homályosan megfogalmazott követelése is fel-felbukkan, mégis, mindaz, amit e kor államháztartásának rendjéről, helyesebben, rendezetlenségéről tudunk, nagyon valószínűtlenné teszi, hogy ezidőben bármely költségvetési előirányzatot „az adminisztráció eszközeként" készítettek és használtak volna. Ebben az időben egy költségvetési előirányzat aligha tölthette be későbbi funkcióját, nemigen szolgálhatta sem a tervszerűség fokozását, sem az ellenőrzés megkönnyítését, egyetlen feladata lehetett csupán: az uralkodói jövedelmek elégtelenségének kimutatása. Ennek a célnak költségvetési előirányzatunk tökéletesen megfelelt, annál is inkább, mert nem számolt a rendkívüli jövedelemmel, a megszavazandó és behajtandó adóval, csupán a rendes bevételeket sorolta föl. Ilymódon összegezve az évfolyamán várható bevételeket és kiadásokat,az utóbbiak 47 622 forinttal múlták felül az előbbieket, ami azt jelenti, hogy a jövedelmek 189 709 forintra rugó summája a kiadások 237 331 forintos összegének 80%-át sem érte el. Hozzá kell fűznöm: a jegyzék készítőjének vagy leírójának összegezése szerint, amely egyik esetben sem állja ki az ellenőrzés próbáját, mert a bevételek tételeit összeadva, kerek 1000 forinttal, a kiadásokéit összegezve 72 forinttal többet kapunk a dokumentumban jelzett számnál. Az utóbbi, jelentéktelenebb, de rejtélyesebb hiba forrását maga az okmány tárja fel, mégpedig úgy, hogy egyúttal elfogadhatóvá is teszi saját összeadási eredményét, a tévedést a kiadások summájáról azok első és legnagyobb összegű, 82 072 forintos tételére hárítva. Ez a szám különleges figyelmet érdemel azért is, mert Schedius 4 1464: 2. t. c., 1495: 34. t. c., 1518. tolnai orsz. gy.: 13. t. c., 1518. bácsi orsz. gy.: 21. t. c., 1519: 16. t. c., 1521: 53. t. c., 1523: 1. t. c., 1525. hatvani orsz. gy.: 20. t. c. — Az országgyűlési határozatokat itt és a továbbiakban részben a Corpus juris Hungarici milleniumi emlékkiadásából, részben a két Kovachich-törvénygyűjtemónyeiből idézem (Kovachich M. Gy. i. m. és Vestigia comitiorum... Budae, 1790, valamint Kovachich J. M. : Sylloge decretorum comitialium inclyti Regni Hungáriáé. Pesthini, 1818). 6 Bónis Gy.: Ständisches Finanzwesen in Ungarn im frühen 16. Jh. = Nouvelles études historiques publ. à l'occasion du XII. Congrès Int. des Sciences Historiques. 1. Bp., 1965. 83 — 103; Kubinyi A.: A királyi kincstartók oklevéladó működése Mátyástól Mohácsig. = Levéltári Közlemények. 28. köt. Bp. 1958. 35 — 62. 6 A fennmaradt számadásokat és költségvetéseket felsorolja Kubinyi: i. m. 45 — 49
