Századok – 1975

Történeti irodalom - Hollós Ervin: Rendőrség; csendőrség; VKF 2 (Ism. Stier Miklós) 203/I

TÖRTÉNETI IRODALOM 203 Külön kiemelném a városi polgárok, lakosok vagyonképződéséről szóló, teljesen újszerű fejezetet. Ez a polgári fejlődésnek olyan elemeire utal, melyeket máshol, mint a vagyonképződésnél, nehéz megragadni. Szívesen olvastunk volna többet az értelmiség mobilitásáról (107. 1.) is. A városi tisztségviselők, tisztviselők, alkalmazottak társadalmi előrehaladása minden városra igen jellemző, így volt ez Debrecenben is. A nagykereskedőkkel kapcsolatban utalok Palugyai Imre megállapítására, aki Vályira hivatkozva mondja, hogy Debrecen az egyetlen város az országban, melyben számos magyar kereskedő is található (Sz. kir. városok leírása, Pest 1853. I. 433). Az, hogy a városi polgárok, lakosok vagyonának képződésénél a földbirtok játszott elsődleges szerepet (111. 1.), a magyar városfejlődós általános jellemzője, a fejletlen munkamegosztás következménye. Debrecen város igazgatásáról Komoróczy György korábban külön monográfiát írt. „A reformkori Debrecen" című munkájában, igen dicséretes módon, nem korábbi megállapításait ismétli, hanem azok szintézisét adja. Felhívja a figyelmet, hogy a politika és igazgatás a városokban sokkal szélesebb körre terjedt ki, mint a vármegyékben, mivel a város nemcsak másod- vagy harmadfokú fellebbezési, hanem elsőfokú hatóság volt. Szólnunk kell még a kötetet kiegészítő függelékről. Ebben a szerző több táblázatot közöl a házak, kertek, polgárjogú személyek, lakosság, háztulajdonosok és lakók, szántóvetők, napszámosok, adóháztartások számának alakulásáról. Igen hasznos a vezető tisztségviselők — főbíró, polgármester, tanácsos, főjegyző méltóságsorainak közlése. Külön összeállítás foglalkozik az egészségügyi személyzettel, a halálozásokkal, a kórházi kezeléssel. Megtalálható a hortobágyi állatállomány 1834 — 1853 évi alakulása, a hetipiaci árak táblázata. Befejezésül a szerző közli az 1825 —1844. évi követi utasításokat. Kállay István HOLLÓS ERVIN: RENDŐRSÉG, CSENDŐRSÉG, VKF 2 (Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1971. 429 1.) A magyar uralkodó osztályok szemléletében a „katasztrofális összeomlás" emlékével vált egyenértékűvé az első világháború vége: a háborús vereség, az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása, a forradalmak kitörése, s különösen a proletárdiktatúra, „a kommün" átmeneti győzelme, majd a trianoni békerendelkezések. Az ellenforradalom fölülkerekedésével, az állami élet restaurálásával természetesen együttjárt a „szomorú tanulságok" levonása is. A hatalom centralizációjának erősítésével párhuzamosan, annak érdekében is, rendkívül tudatosan építették ki illetve szervezték újjá az erőszakszervezeteket, a rendszer legfőbb tartó pilléreit: a hadsereget, a rendőrséget és a esendőrséget. H0IIÓ3 Ervin könyve 1919 augusztusától a nyilas rémuralom bukásáig tárgyalja a rendszer elnyomó apparátusának felépítését és működését, az egymás munkáját kiegészítő politikai rendőrség, csendőrség ós VKF 2 — a vezérkari főnőkség második (politikai nyomozásokkal, hírszerzéssel ез el hárítással foglalkozó) osztályának — történetét, majd a nyilas rendőrség, a Ne nzeti Számonkérő Különítmény rómtetteinek valamint az állambiztonsági rendészet utolsó napjainak feltárásával zárja vizsgálódásait. Igen nagy mennyiségű forrásanyagra alapozza Hollós Ervin mondanivalóját. A levéltári anyagok közül meg kell említenünk mindenekelőtt a Belügyminisztérium Levéltárát, Irattárát, a Párttörténeti Intézet Archívumának anyagait, a népbírósági perek iratanyagát, ügyészségi, törvényszéki, bírósági ügyiratokat, a Külügyminisztóriumi Levéltár fondjait, a Budapesti Rendőrfőkapitányság iratait, a Hadtörténelmi Levéltár állagait, a Budapesti Katonai Bíróság aktáit, a Budapesti Megyei Bíróság iratait, a Budapesti Népügyészség dokumentumait stb. Bőven merítette adatait továbbá a korabeli brosúra-irodalomból, rendőrségi, csendőrsógi, honvédelmi minisztériumi belső kiadványokból, a sajtóból, memoárokból és visszaemlékezésekből. Aligha akad a forrásoknak olyan fajtája, amelyre nem támaszkodnék a szerző feldolgozó munkájában. Kétségtelen pozitívuma a könyvnek az, hogy Hollós Ervin népszerűen, széles olvasóközönségnek ír. A kötet alapján tényleg érthetővé válnak a költő, József Attila sorai a megbízhatatlan állampolgárok kartotékos nyilvántartásáról. Az államhatalom állandóan fejlesztette, tökéletesítette, új részlegekkel bővítette, s ezáltal szinte mindenhatóvá tette nyomozó szervezeteit. Egész hálózatát ópítette ki ,,B" egyéneinek (bizalmi egyének, azaz besúgók), akik nemcsak a baloldali pártokba ós tömegszervezetekbe épül-