Századok – 1975

Történeti irodalom - Hollós Ervin: Rendőrség; csendőrség; VKF 2 (Ism. Stier Miklós) 203/I

204 TÖRTÉNETI IRODALOiM tek be, hanem a polgári egyesületekbe, sőt magába az államszervezetbe is; figyeltette saját vezető politikusait is. Impozáns forrásmennyiség megszólaltatásával teszi meggyőzővé a szerző a könyv egyik fő mondanivalóját, azt ugyanis, hogy az ellenforradalmi állam erőszakszervezete mindenekelőtt a baloldali mozgalmakkal szemben lépett fel a legerőteljesebben, sőt kifejezetten brutálisan. Felsorolt konkrét esetei, majd a könyv második nagy fejezetét képező „Nyílt nyomozások" mindezt kétségtelenné teszik. Nem hallgatja el ugyanakkor a szerző azt sem, hogy — éppen a Horthy-állam rezonjának megfelelően — a Belügyminisztérium s a VKF 2 is állandó jelleggel figyelemmel kísérte a jobboldali, szélsőjobboldali politikai mozgalmakat is. Természetesen nem azonos céllal és nem egyforma intenzitással, de az ellenforradalmi rendszer mindenkori kormányzati helyzetének megfelelő módon. Kitűnő képet kapunk a Belügyminisztérium felépítéséről, a politikai rendőrség struktúrájáról és funkciójáról, a csendőrségről, feladatáról ós működéséről, valamint a VKF 2-ről, s ezen különböző szervek egymással való kapcsolatáról; együttműködéséről és bizonyos hatásköri viszályaikról is. Találó képet kapunk e szervezetek néhány hírhedtté vált vezetőjéről, s ugyanakkor nagyon sok konkrét eset felelevenítésével nyerünk bepillantást az illegális munkásmozgalom izgalmas, hősies és nem kevés áldozatot követelő mindennapi harcaiba is. Nem mulasztja el Hollós Ervin azt sem, hogy — feltárva e hatalmas mennyiségű tényanyagot — bizonyos elméleti következtetéseket is levonjon a rendszer jellegének egészére vonatkozóan: „A kommunista párt üldözése önmagában véve még nem kritériuma a fasiszta diktatúrának, de az üldözés foka és mérete már feljogosít arra, hogy az adott politikai rendszert fasiszta diktatúrának minősítsük." E megállapításával kapcsolatban azonban szeretnénk rámutatni arra is, hogy — éppen a feldolgozott anyag egésze bizonyíthatja ezt legjobban — a Horthy-állam erőszak-apparátusa teljes egészében a korszak kormányzati berendezkedésének, a kormányzati politika érvényrejuttatásának vált megfelelő eszközévé. Ez még akkor is igaz, ha találunk benne olyan vonásokat, amelyek ezen erőszak-apparátus hatalmának bizonyos önállósuló tendenciáix'a utalnak. Kétségtelen, igen erős volt e tendencia a korszak születésekor, és ismét felerősödőben volt а második világháború idején. Teljes hatalmi önállósulásról azonban egyik periódusban sem beszélhetünk, sőt kifejezetten állíthatjuk, hogy a rendszer konszolidációja és még a konszolidációs egyensúlyi helyzet felbillenése idején, a totális fasiszta berendezkedés kiépítésére tett sorozatos kísérletek folyamán, a 30-as években sem valósult meg. A fegyveres testületek, az erőszakszervezet híven szolgálta fenntartó államának érdekeit, végsőfokon pontosan eleget téve a Horthy-államrezon követelményeinek. Ez az államrezon pedig nem volt „tiszta" képződmény, hanem a gazdasági, a politikai és а kormányzati hatalmat kézben tartó különböző rétegek érdekazonossága, amely egyébként maga is csak tükrözte a hatalom tényleges megoszlását, a hatalmi érdekek és törekvések koalíciós jellegű érvényrejuttatását, magát a koalíciós politikai gyakorlatot. Stier Miklós A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETÉNEK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA. 1945—1971 (Szerk.: Kálmán Lászlóné. Kiad. az MSzMP KB. Párttörténeti Intézetének Könyvtára. Bp. [1974.] 596 1.) Régóta nélkülözött segédkönyvet jelentetett meg a Párttörténeti Intézet könyvtára. A kötet az 1945 ós 1971 között megjelent magyar munkásmozgalom-történeti könyvek és folyóiratcikkek válogatott bibliográfiáját tartalmazza. Összesen mintegy 6800 címet foglal magába, e szám is jelzi az elvégzett munka nagyságát, fontosságát. A kiadvány előzményei ugyancsak a Párttörténeti Intézet feldolgozó-rendszerező tevékenységéhez fűződnek. Kiadásukban 1951 és 1959 között jelent meg a négykötetes A magyar munkásmozgalmi sajtó bibliográfiája, majd 1964-ben A magyar munkásmozgalmi bibliográfia két kötetben, ez az 1848—1948 között megjelent munkásmozgalmi vonatkozású könyvek felsorolását tartalmazza. A most kiadott bibliográfiai kötet tartalmát és kereteit tekintve egyaránt többletet jelent a korábbi hasonló kiadványokhoz képest. Egyrészt a minőségileg új körülmények között keletkezett, a, felszabadulás után készült munkák felsorolását adja, másrészt