Századok – 1975
Történeti irodalom - Káldy-Nagy Gyula: Szulejmán (Ism. Mészáros László) 197/I
TÖRTÉNETI IRODALOM 197 Ilyen messzire vezetett Csapodi látszólag korlátozott célkitűzése a könyvtörténet terén. Az érdem, amelyet büszkén vallhat magáénak, az hogy XV. századi szellemi életünk bármely részletkérdésének kidolgozásához alapot teremtett, biztos lehet benne, hogy minden következő munka úgy idézi majd, mint nagy kézikönyveinket szokás. Remélhetőleg magyarnyelvű kiadását is mielőbb kézbe vehetjük. Fügedi Erik KÁLDY-NAGY GYULA: SZULEJMÄN (Budapest, Gondolat. 1974. 219 1. 16 kép) A török történelem legnagyobb szultánjának, II. Szulejmánnak élete és kora régóta foglalkoztatja a szakemberek képzeletét, köztük a magyar kutatókét is. A XVI. század első fele az oszmán birodalom „aranykora", melynek megtestesítője Szulejmán szultán, a „Nagy", a „Pompás", aki „az uralkodása alatt felmerült számos jogsérelem miatt annyi törvényt hozott, hogy az utókor Kánuni Szulejmánnak, Törvényhozó Szulejmánnak nevezte el". Hosszú, 46 esztendei uralkodásának (1520. szept. 30. — 1666. szept. 6.) időszaka elválaszthatatlanul összefonódik a magyar történelem gyászos fejezeteivel, Nándorfehérvár elestével, a mohácsi csatavesztéssel, fél tucat magyarországi hadjáratával, Buda és az ország középső harmadának megszállásával. Érthető, hogy a magyar kutatók a múlt század közepe óta sokat foglalkoztak Szulejmán tetteivel, magánéletével, a hadjáratait tárgyaló török elbeszélő források lefordításával,1 s az uralkodása idején megszervezett közigazgatási-katonai-hivatali, adózási és pénzügyigazgatási apparátus forrásanyagának, a különféle deftereknek (iratoknak, jegyzékeknek) publikálásával.2 Egy évtizede sincs, hogy Fekete akadémikus megjelentette a Szulejmánról szóló miniatűr kiadványát.3 Felmerülhet a kérdés, hogy a már így is gazdag Szulejmán-irodalmat érdemes-e (ós egyáltalán lehetséges-e érdemben) tovább bővíteni, gyarapítani. Káldy-Nagy Gyula tudományos-népszerűsítő jellegű (és ennek megfelelő felépítésű, stílusú) könyve arról győzi meg az olvasót, hogy nemcsak lehetséges, de szükséges ie Szulejmán életének és korának további kutatása. Ismeretes, hogy a történettudomány újabb eredményeinek a laikus olvasók széles tömegeivel történő megismertetése terén napjainkban még igen sok a kívánni való; „olvasmányos, rövid terjedelmű népszerű írások, tanulmányok alig-alig készülnek.'4 Szulejmánról, a hódoltság koráról Takáts, Szekfű révén rendkívül eklektikus, az objektivitást sokszor teljesen nélkülöző kép maradt meg a laikus olvasók emlékezetében.6 Örvendetes, hogy a Szulejmánról alkotott kép kiigazítására szakavatott tudós, turkológiánk vezető egyénisége vállalkozott. A jeles munka nyelvezete és stílusa egyszerű, közérthető, olvasmányos; előadása érdekfeszítő, „a regényes történeti közjátékot" sem nélkülöző. Kis formátuma, 16 fényképmellékletből álló illusztrációs anyaga, olcsósága ós 10 000-es példányszáma ugyancsak elősegíti, hogy minél több érdeklődő forgathassa. Egyszóval a kiadvány eleget tesz a tudományos-népszerűsítő irodalom követelményeinek. Ugyanakkor a szerző két évtizedes tudományos munkássága és a lektorok (Perónyi József, Székely György) gondossága biztosítja a munka tudományos hitelét is. 1 Ld. Szulejmán 2., 3. és 4. magyarországi hadjáratának leírását Vámbéry fordításában az Űj Magyar Múzeum 1859-es évfolyamában és a Thury József, Karácson Imre által lefordított Török történetírók három kötetét (Bp. 1893,1896, 1910), továbbá: lUviczky Jàrn»; A mohácsi ütközet török forrásokból. Magyar Történelmi Tár, I. évf. Pest, 1855. 125 — 140; Szolimán és János Zsigmond 1540-ben. Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században. Közzéteszi: Szalay László. Pest, 1859. 182- 197; Szülejmán naplója 1829-kl bécsi hadjáratáról. Ford.: Budenz József. MTT. 2. folyam, 1. k. Pest, 1887. 117-212: Szolimán szultánnak a mohácsi ütközetnél nyert győzelmét hirdető levele. Ford.: Vámbéry Ármin. Hazánk. Szerk.: Törők János. 2. évf. Pest, 1880. 195-199; Szulejmán rendelete Budaegvl4 külvárosa helyreállítására (1584. júl. 28.) = Török-magyar oklevéltár 1533-1789. Ford.: Karácson Imre. Bp. 1914. 48; Takáts Sándor: Nagy Szolimán sírja. = A török hódoltság korából. Rajzok a tőrök világból. IV. Bp. é. n. 121 -132. stb. 2 A defterek közzétételével a múltban Velics Antal, Győrffy Lajos és Fekete Lajos, jelenleg Káldy-Nagy Gyula' Vass Előd és Dávid Géza turkológusok foglalkoznak. Kiemelkedő jelentőségűek a Káldy-Nagy által publikált budai szandzsákdefterek (Kanuni devri Budin tahrir defteri [1546-15621. Ankara Onlversitéei Baeimevi. 1971. 374). • Fekete Lajos: Szülejmán szultán. Bp. 1967. 142 1. + 1 t. (Eletek és korok). ' Berend T. Iván —Szabolcs Ottó: Történettudomány — népszerűsítés — történelemoktatás. Századok, 107. évf. 1973. 5-6. sz. 1172. •Kritikájukat ld.: Káldii-Уаду: Harács-szedök és ráják. Török világ a XVI. századi Magyarországon. Bp. 1970. 5; uő.: A török hódoltság elbeszélő és okleveles kútfőiről. Századok, 108. évf. 1972. 3. sz. 648-6 50.
