Századok – 1975

Történeti irodalom - Somogy megye múltjából 1972; 1973 (Ism. T. Mérey Klára) 189/I

192 TÖRTÉNETI IKODALOM tától, a megye felvilágosult középnemesi rétegének és Kaposvár vékony rétegét képező polgárságának közös törekvéseként létrejött nemcsak egy nemzeti iskola, hanem egy gimnázium is a városban. Végigkíséri ez utóbbi történetét, ismertetve a tanulók számának növekedését, a szülők lakhelyét, származását és vallási megoszlását is. Ezután tér át a szerző a közművelődés taglalására, ismertetve a század elején felépült megyeházában létesített megyei levéltár, az 1816-ban alapított megyei könyvtár, az Olvasó Egylet, a teátrumszervezés, a kaszinó építése, a korház-alapítások stb. konkrét teremtőmunkájában megnyilvánuló polgárosulási törekvéseket. Tanulmánya értékes adalékokkal szolgál nemcsak Kaposvár, hanem Somogy megye művelődéstörténeti problematikájának megvilágításával, — Magyarország reformkori kultúrtörténetének megírásához. Vörös Károly fent említett munkája időben részben e téma folytatója. A szerző mindenekelőtt vázolja a modern értelemben vett várossá-fejlődés feltételeit , és több oldalú statisztikai elemzéssel mutat rá arra, hogy Kaposvár fejlődése szempontjából döntő volt az 1890-es években ott kialakult Mezőgazdasági Ipari Rt. kezelésébe jutott birtokkomplexum mezőgazdasági ipart teremtő gazdálkodása (cukorgyár, gőzmalmok). Megítélése szerint Kaposvár a hazai városfejlődésben ,,a valódi általános központ" „meglepően tiszta típusa". E tanulmány finom részletelemzéseivel, aprólékos és pontos számításaival nemcsak Kaposvár, hanem a kapitalizmuskori városfejlődés általános megítéléséhez is kitűnő szempontokat ad. A két utóbb ismertetett tanulmány közé ékelődik, időben nagyjából az 1830 és 1870 közti évekhez kötődő tanulmány, amely „Elkülönítés és jobbágyfelszabadítás a mernyei uradalomban" címmel Tóth Tibor munkája. A szerző — mint írja — a mezőgazdasági kis- és nagyüzem kialakulását kívánta végigkísérni, de értekezésében a gazdaságtörténeti elemzésen túl a feszülő társadalmi ellentétek bemutatására is sor került. A mernyei uradalomban folyó birtok-szétválasztási processzus egyes állomásait elemzi és értékeli, főként a mernyei uradalom gazdag levéltári iratanyagának felhasználásával, amelyet megyei adatokkal is kiegészít. Tanulmánya konkrét adatokat szolgáltat a parasztság anyagi megkárosításának mértékére éppen úgy, mint az eddig csak utalásokból ismert több, XIX. század közepén lezajló paraszti „tumultus" eseménytörténetére. Végül bemutatja a paraszti megváltásból származó összegek hováfordítását is. Az értekezést több táblázat egészíti ki. Az 1867 — 1870. közötti évek somogyi történetére vonatkozóan Kelemen Elemér folytatja az előző kötetben megírt tanulmányát „A népoktatás Somogyban a dualizmus kezdő éveiben" címmel. Áttekinti a bizottmányi nagygyűlési jegyzőkönyvek és egyleti iratok, továbbá a korabeli sajtó és szakirodalom alapján a népoktatás helyzetét, a megye állásfoglalását az Eötvös-törvénnyel kapcsolatban, majd ismerteti a hatósági intézkedéseket. Rámutat a „népnevelési egyletek" megalakulásával kapcsolatos problémákra, és ismerteti a hozzá kapcsolódó sajtó-vitát. Végül rövid áttekintést ad a népoktatás 1869 — 71 közötti megyei helyzetéről, statisztikailag vizsgálva az iskolák ós a tankötelesek számát, az iskolák látogatottságának mértékét, a tanítók helyzetét stb. Tanulmánya a hazai oktatástörténet számára nyújt konkrét adatokat Somogy megyéről. Az ezt követő tanulmány ismét a gazdaságtörténet tárgykörébe tartozik. Simonffy Emil: „Somogy megye mezőgazdasági földbirtokstruktúrájának néhány kérdése 1935-ben" című értekezését azzal a céllal írta, hogy elősegítse egy „mintafelvétel" lehetőség szerinti pontos elkészítését, hogy így ki lehessen alakítani a kapitalizmuskori főbb birtoktípusok modelljét. A felhasznált statisztikai kiadványt a helytörténet kutatói részéről már komoly bírálatok érték (vö. dr. Benke József: Néhány észrevétel egy statisztikai kiadvány évfordulója kapcsán. Statisztikai Szemle, 1968. 8 —9. sz. 899-909). és ezért különösen indokolt az a körültekintő, aprólékos vizsgálat, amelyre itt a szerző példát mutat. Tanulmányában a földbirtokcsoport elhatárolásában követett metódus ismertetése után a földbirtok-struktúra járási szintű vizsgálatát végezte el a Statisztikai Közlemények 99, 102. kötete és a Gazdacímtár együttes használatával. Ezután a községi szintű vizsgálatra tért át, rámutatva az ezzel kapcsolatosan felmerülő, szerteágazó problémák sokaságára. A tanulmányhoz több táblázatot mellékelt, amelyek járásonként mutatják meg az összes terület, termő- ós szántóterület megoszlását birtok-csoportonként. Táblázatokba foglalta a szántóföldre redukált termőterület megoszlását és a kisbirtok részesedési arányát az egyes művelési ágak területéből stb. A táblázatokat melléklet követi, amelyben felsorolja Somogy megye községeit 1935-ben, megállapítva összes területüket, s ezen belül a kisbirtok mennyiségét és arányát, továbbá a szántóterület mennyiségót és a kisbirtok részesedési arányát. A kötet zárótanulmánya Benke József: „A termelőszövetkezeti mozgalom és a termelőszövetkezetek társadalmi-gazdasági viszonyainak fejlődése Somogyban" (1957 — 1970) című tanulmánya, amely a szerző kandidátusi disszertációjának egyik fejezete és