Századok – 1975

Történeti irodalom - Somogy megye múltjából 1972; 1973 (Ism. T. Mérey Klára) 189/I

TÖRTÉNETI IRODALOM 191 1949)" címen. A szerző a megyei levéltár iratanyaga (Somogy megyei Földhivatal, közgyűlési jegyzőkönyvek, a községi és jegyzőségi iratanyag, valamint a Somogy megyei Nemzeti Bizottság és a Somogy megyei Földbirtokrendező Tanács iratai) alapján, több táblázattal illusztrálva mutatja be ennek a nehéz és sorsdöntő korszaknak problémáit a falun. Ismerteti a megoldásukra felvetett módokat, és leméri e munkálatok somogyi eredményeit. A tanulmányt sokoldalú problémalátás és a következtetések logikus menete mellett az igen precíz számítási anyag jellemzi. A Levéltári Évkönyv 4. kötete — az időrendet figyelembe vevő szerkesztési elv alapján — Kubinyi András: ,,A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában" című tanulmányával kezdődik. A szerző e tanulmányt adaléknak szánja a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikája témakör feldolgozásához, amint ezt az alcímmel jelzi. A tanulmány elején azt a kérdést teszi fel, mi volt az oka annak, hogy Újlaki mindenképpen ragaszkodott Kaposújvár birtokához. E kérdés megválaszolása kapcsán pontosan felméri és térképre vetíti Újlaki és familiárisainak birtokait, s ezzel igazolja, hogy Újlaki politikai céljaihoz (Sziavon királyság) rendkívül fontos volt, hogy a szlavóniai és a Fehérvár környéki birtokai között meglegyen az összekötő útvonal, s egyben a familiáris-hálózat „elővédrendszere". Ebben a kötetben kezdi el Komjáthy Miklós a Somogyi Konvent II. Ulászló korából származó és az Országos Levéltárban található okleveleinek kivonatos közlését. Bevezetőjében utal arra, hogy e hiteleshely okleveles anyagának teljes ismerete lehetővé teszi majd azt, hogy a magyarországi hiteleshelyek működésének eddig ismeretlen részleteire is fény derüljön. Érdekesen kapcsolódik az itt közzétett 11 oklevél (1490. október 4. és 1494. február 8. időhatárok közt) az előző tanulmányhoz, bőven hozva konkrét példákat a hatalmaskodásokra, birtokfoglalásokra. Talán nem érdektelen felhívnom a dülőós helynévkutatást végzők figyelmét arra a ragyogó névanyagra, amely ezekben az oklevelekben található. Ezek összegyűjtése, rendszerezése, a kontinuitás megállapítása további értékes következtetésekhez vezethet. Az oklevelek tényanyaga pedig értékes gazdaságtörténeti helyzetképet is ad egy-egy somogyi vidék középkori arculatáról (halastavak, mezővárosok stb.). A középkori Somogy egy más jellegű problematikájába nyújt betekintést Szakoly Ferenc, amikor Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalait veszi számba a XVI. század derekán. Igen széleskörű forrásanyaggal dolgozva mutat rá három fontos dél-dunántúli útvonalra, amelyek közül kettő átszelte, és a harmadik is érintette Somogy megyét, és amelyek Pettau felé vezettek. Tisztázza a XVI. századi kivitel és behozatal árukészletét, kitér a szarvasmarha-kereskedelem problémájára, és érdekes képet fest Kálmáncsehiről, amely — szerinte — a „kereskedelemre, a transitforgalom lebonyolítására specializálódott mezőváros" volt. Logikus következtetései, grafikonokra és térképre vetített adatai meggyőzően támasztják alá következtetéseit. Bendeffy László: „A juti gátak és a Balaton törökkori magas vízállása" című tanulmánya a legújabb földrajzi, régészeti és egyéb tudományos kutatások eredményeinek felhasználásával, az almádi monostor számára 1420-ban megújított adománylevélben közölt adatok elemzésével vizsgálja a Balaton vízszintjének magasságát a XV. században. A törökkori magas vízállást csupán mesterséges duzzasztással lehetett elérni, és ezt — a juti gátaknak tulajdonítja, melyek megléte 1857-ig térképekkel igazolható. Fejtegetései szerint a török készíttette, neki állott ez érdekében, s ez a gát okozta a törökkorban a Balaton kimutathatóan megemelkedett magas vízállását. A következő tanulmányt a kötet szerkesztője, Kanyar József írta: „Kaposvár mezőváros művelődéstörténetéből a kései feudalizmus idején" címmel. Ez a tanulmány, akárcsak Vörös Károly: „A magyarországi városfejlődés a dualizmus korában (különös tekintettel Kaposvár fejlődésére)" című értekezése, Kaposvár város megalakulásának centenáriumára készült. Kanyar József tanulmánya a török alóli felszabadulás utáni Kaposvár helyzetét ismerteti, bemutatva a betelepített és örökös jobbágyság kettős „elbírálását", amely végigkíséri a város feudális-kori életét, az Esterházy hercegi birtok egyik másodlagos uradalmi központjának árnyékában. A tanulmány végigkíséri Kaposvár lassú fejlődését 1848-ig és utal a mezőváros kispiaci súlyának a XIX. század első évtizedei során beállott kezdeti változásaira, a megindult építkezésekre stb. Ezt követően a szerző vázolja a közoktatás helyzetét Kaposváron a XVIII. század második és a XIX. század első felében, beleágyazva azt a megyei törekvésekbe. Rámutat arra, hogy míg a megyében nagybirtokkal rendelkező egyházi tanító rendek elzárkóztak az iskola-állítás és fenntartás gondola-