Századok – 1975

Történeti irodalom - Somogy megye múltjából 1972; 1973 (Ism. T. Mérey Klára) 189/I

190 TÖRTÉNETI IRODALOiM ezecsapása kapcsán bemutatja a szerző e határszéli mezőváros török utáni betelepülésének ütemét, a betelepültek származási helyét és megállapítja e hajdú-kiváltságokkal rendelkező mezőváros lakóinak jogi helyzetét. Lelkiismeretes alapossággal tárja fel e sok áldozatot követelő nyílt összecsapás utótörtónetét is, és ezzel tömör képet rajzol egy alakuló kor sokszínű, népi problematikájáról. E tanulmány a dunántúli hajdú-probléma történeti megítéléséhez ad fontos adalékot. A XVIII. század történetébe visz át Ladányi Sándor-. „1721. évi vallásügyi vizsgálat Somogy megyében" című tanulmánya. Szó szerint közli a címben jelzett évben tartott „tanúvallomási" jegyzőkönyvet, amelyben 60, Külső-Somogy területén élő (általában jobbágy) lakos tett vallomást templomaik református vagy katolikus részről történt felépítéséről, elvételéről, a prédikátorok vagy mesterek létéről, dotációiról stb. E vallomások visszanyúltak a XVII. század utolsó két évtizedéig, és így annak a korszaknak művelődéstörténetéről adnak életszerű képet, amelyet bevezetőjében a szerző mint a reformáció és ellenreformáció küzdelmes időszakát jellemez. Simonjfy Emil: „Földművelési rendszer Somogy megye északi részén 1728-ban" című tanulmánya a mezőgazdaság hazai történetének feltárásához szolgáltat értékes és precíz forrásfeldolgozással és térképvázlattal dokumentált anyagot. A falvakban alkalmazott nyomásos gazdálkodás változatos formáinak sokoldalú és számszerű vizsgálata alapján megállapítja a szerző, hogy Somogy megyében a XVIII. század harmadik évtizedében nem a földhiány szabott határt a paraszti földművelésnek. A melléklet a további helytörténeti kutatásokhoz ad értékes eligazítást, 97 észak-somogyi helység betelepülésének évére, az 1720. ós 1728. évi háztartás-számokra ós a földművelési rendszer struktúrájának belső alakulására vonatkozóan. A következő tanulmány már a kapitalizmus időszakába vezet. Kelemen Elemér: „A népoktatás Somogyban a kiegyezés előtti években" címen az Eötvös-törvény bevezetését megelőző, 1860-as években vizsgálja levéltári anyag alapján Somogy gazdasági, társadalmi, politikai és művelődési viszonyait, majd ismerteti és értékeli az 1862/63. évi népoktatás helyzetét felmérő megyei statisztikát (összesített táblázatban is közli adatait), az alispáni iratok adataival kiegészítve és részben korrigálva azokat. E tanulmány utolsó fejezete az 1866-tól megjelenő Somogy című hetilap népoktatással foglalkozó cikkeit elemzi, és helyezi el a korabeli, hasonló tárgyú országos munkák között. Bakács István: „A somogyvári uradalom 19. század végi gazdálkodásáról" címmel az Országos Levéltárban őrzött iratanyag igen értékes gazdaságtörténeti adatait teszi hozzáférhetővé. A gr. Széchényi Dénes pénzgazdálkodását (1871—91) bemutató táblázat a századvégi főúri pénzügyletekre értékes dokumentum, míg a 2, 3, 4 és 6. táblázat a mezőgazdaság, a 6. táblázat az állattenyésztés, a 7. pedig az uradalom tiszta jövedelméről ad képet. A századfordulóval foglalkozó gazdaságtörténésznek hasznos segítséget nyújt ez a tanulmány, nemcsak adataival, hanem a forrásközlést megelőző bevezetésben tett szakszerű és lelkiismeretes forráselemző megjegyzéseivel is. Hasonlóképpen a XIX. századi mezőgazdaságtörténet mélyebb megértését segíti elő Tóth Tibor: „A szarvasmarha fajtaváltás Somogyban a századfordulón" című tanulmánya. A szerző rámutat arra, hogy a XIX. század harmadik negyedében már teljesen elkülönül Somogyban a nagyüzemi és a népies szarvasmarhatenyésztés. Az 1890-es években pedig a nagybirtok megelőzi a kisbirtokot, amely utóbbiban a nyugati marhatartás mégcsak spontánul és a központi intenció ellenére (mely ezt a területet a magyar szürke marha tenyésztő körzetek közé sorolta) indulhatott meg. Utóbb, — amint ezt a szerző nagy statisztikai apparátus és a korabeli sajtó és szakirodalom alapján megállapítja: a 1Ö0 holdon aluli birtokokon a hármas hasznosítású (tej, hús, igaerő) piros tarka fajták jutottak abszolút túlsúlyra, a 100 holdon felüli gazdaságok pedig a háromféle hasznosítást tűzték ki célul, és ezért a tejelő fajták mellett a magyar szürke, illetve ennek javított változatait, a hizlaláshoz pedig főként a piros tarkát tenyésztették. Bár a szerző vizsgálódásait elsősorban a 100 holdon felüli gazdaságokra koncentrálta, érdeklődésének homlokterében mindig e kétféle üzemtípus párhuzamos egymásmellett-ólése lehetőségének történeti vizsgálata állott. Ugyancsak a megye gazdaságtörténetéhez kíván adalékkal szolgálni a következő tanulmány, amely a megye két világháború közötti gyáriparával foglalkozik. Ez a munka még magán viseli a műfaji kísérlet (régióra lebontott ipartörténet) kezdeti nehézségeit, egy részről a forrásbőség, másrészről a forráshiány ellentmondásából fakadó szerkezeti aránytalanságot, de az ismertető — aki egyben e tanulmány szerzője is — reméli, hogy a fennmaradt levéltári és sajtóanyag feltárásával sikerült hozzájárulnia Somogy múltja egyik eddig ismeretlen területének megismeréséhez. E kötetet záró tanulmányt a szerkesztő: Kanyar József írta „Az újgazdák helyzete Somogy megye mezőgazdaságában a földosztás után és az új agrárstruktúra (1945 —