Századok – 1975

Történeti irodalom - Somogy megye múltjából 1972; 1973 (Ism. T. Mérey Klára) 189/I

TÖRTÉNETI IRODALOM 189 SOMOGY MEGYE MÜLTJÄB0L 1972 (Levéltári Évkönyv 3. Kaposvár, 1972. 284 1.) SOMOGY MEGYE MÚLTJÁBÓL 1973 (Levéltári Évkönyv 4. Kaposvár 1973. 301 1.) Szerk.: Kanyar József A Somogy megyei Levéltár újabb két gyűjteményes kötettel jolentkezik a magyar történeti irodalomban. A kötetek — az előbbi évek kötetei szerkesztési elveinek megfelelően — egy-egy, Somogy területére vonatkozó probléma vagy problémakör feltárását ós kidolgozását tartalmazó tanulmányok sorát fűzik össze. A terület az, amely a különböző korszakok és azon belül egy-egy részprobléma feldolgozását egységbe foglalja. A Levéltári Évkönyv 3. kötete Maksay Ferenc: „Benedekrendi gazdálkodás Tihanyban a XIII — XIV. századi struktúraváltozás idején" című tanulmányával kezdődik. A tihanyi apátság birtokainak nagy része Somogy területére esett, s a szerző értekezésében ennek a területnek és dolgozó népének életében ós sorsában beállott konkrét változásokat vizsgálja. A XII, XIII és XIV. századi okleveles anyagban lerögzített birtok- és népességösszeírás eltérő morfjának elemzésével, továbbá a szolgáltatási feltételek konkrét változásainak nyomonkövetósével árnyaltan mutat rá a XIII —XIV. századi gazdaság- és társadalomtörténeti változások mélyebb gyökereire és szerteágazó okaira, mindig a termelők oldaláról közelítve meg a problémát. A hazai fejlődés menetének mélyebb megértését a külső politikai történet eseményeinek hatásain kívül nyugat-európai analógiákkal segíti elő. A következő tanulmány már a XV —XVI. századba vezet, Kubinyi András: „Déldunántúli parasztok városba költözése a középkor végén" című értekezésével. A szerző Budapest történetének írása közben felfigyelt arra az érdekes jelenségre, hogy Buda, Pest és Óbuda polgái'ainak 32%-a 1440 és 1529 között Tolna, Somogy, Baranya és Zala megyékből származott. Választ keresve „a miértre", rámutat, hogy a dél-dunántúli mezővárosok általában csekély lakosúak voltak, és csupán egy civitas alakult ki a területen: Pécs. A sok apró mezőváros nem tudta teljesíteni azt a városi funkciót, amelyet a polgárság igényelt. (Tegyük talán itt azt is hozzá, hogy ez időben a török egyre fenyegetőbb közelsége is hathatott az elvándorlási kedvre !) Amellett Székesfehérvár és Szeged vonzása sem volt túl erős. — Vizsgálja a szerző a beköltözöttek foglalkozását, beilleszkedését Buda, Pest, illetve Óbuda városának gazdasági ós társadalmi életébe. A tanulmányt értékes adattár egészíti ki, amely név szerint sorolja fel e három város Dél-Dunántúlról származó polgárait. Ezt követi Komjáthy Miklósnak az első két kötetben (Levéltári Évkönyv 1, 2) már elkezdett oklevél-kivonat közlése, a Somogyi Konvent II. Lajos-kori okleveleinek az Országos Levéltárban megtalálható adatai hasznosítására. Ez a befejező közlemény. Az 1518 és 1526 között kelt 17 oklevél kivonatos közlése elé a Bzerző a megértésüket és értékelésüket elősegítő legfontosabb irodalmat is közli, amivel előmozdítja azt, hogy a történelemtanárok is használhassák anyagát egy-egy forráselemző órán. Felvillant néhány nyelvészeti problémát, utal az írásösszehasonlítás problematikájára stb. A kötet negyedik tanulmánya Vass Előd-. „Törökkoppány 1556. évi első török adóösszeírása" című munkája. Ez az értekezés igen figyelemre méltó képet rajzol a XVII. századi szandzsák-székhellyé előléptetett Somogy megyei mezővárosról, amikor részletesen elemezve az adóösszeírást, a kivetett összegekből következtet az adózók számára, a bevetett területre, a terméseredményre, sőt a munkaerőre, a terményfelesleg meglétére stb. A must-tized alapján vázolja a bortermés feltételezhető mennyiségét, és a méhkastizedből jelentős méz- és viasztermelésre következtet. A város gazdasági helyzetén kívül az adóösszeírásból a török uralom első századának közbiztonsági helyzetébe, a lakosság összetételének változásaiba is betekintést nyerhetünk a forrásösszehasonlítás módszerét logikusan felhasználó tanulmányból. A munkát a koppányi és simontornyai szandzsákok török törvénykönyvének és az ennek alapján készült Törökoppány 1556. évi első török adóösszeírásának magyarra fordított szöveghű közlése követi. (Figyelemre méltóak az arab betűből átírt, tehát hangzás után közölt nevek !) A török világot bemutató munka után Iványi Emma tanulmánya következik, amely az alig felszabadult Somogy megye népének életébe nyújt betekintést, „A hidvégi »tumultus« (1696)" történeti elemzésén keresztül. A két megye számára (Tolna és Somogy) adót szedni kívánó német katonai exeeutio ós Hidvég mezőváros lakóinak fegyveres ösz-