Századok – 1975

Történeti irodalom - Friedenthal Richard: Luther élete és kora (Ism. Ladányi Sándor) 181/I

TÖRTÉNETI IRODALOM 181 RICHARD FRIEDENTHAI,: LUTHER ÉLETE ÉS KORA (Budapest, Gondolat. 1973. 658 1.) Luther-életrajzok, monográfiák, résztanulmányok egész sora látott már napvilágot az idők folyamán. Ezek jelentős része magyar nyelven is hozzáférhető. Nem az ebbéli hiányérzet indokolta Friedenthalnak a reformáció 450 éves jubileumára írt és kiadott művének (Luther. Sein Leben und seine Zeit. R. Piper und Co. Verlag, München 1967) magyar fordítását. Sokkal inkább indokolja egy vallási, ideológiai elfogultságtól mentes, reális, modern Luther-kép hiánya. Korábban ugyanis Luther alakját és a Wittenbergből kiinduló, a német-római birodalom határain messze túl is nagy vihart kavaró reformációs mozgalom képét jobbára teológusok; Luther követői, a reformáció valamely ágához tartozó, vagy éppen vele ellenségesen szemben állók rajzolták meg. Friedenthal Luther könyvének éppen ez legnagyobb előnye: mindenféle vallási előítélettől mentes, tárgyilagos Luther-képet igyekszik adni. Richard Friedenthal író, nem történész. Műve mégsem regény, s nem is történettudományi tanulmány. Műfaji meghatározása igen nehéz. A szerző polihisztor-író; regények, művelődéstörténeti monográfiák írója. E munkájának legértékesebb részei a nagy körültekintéssel, alapos tárgyismerettel megírt művelődéstörténeti részletek. A reformáció korának megrajzolásában ugyanis a kultúrtörténet, társadalomlélektan és gazdaságpolitika eredményeit, felismeréseit felhasználja. Friedenthal három nagyobb egységre tagolja könyvét. Az I. rész: Egy lázadó útja. Ebben Luther reformátorrá fejlődését rajzolja meg. Színes körképet fest a XV. századi Európáról, majd Németország gazdasági és társadalmi helyzetét vázolja a reformációt megelőző évtizedekben. „Tarka rongyokból összefércelt bohócruhára emlékeztet a »szent római birodalom« térképe, ha különböző színekben próbáljuk ábrázolni a rengeteg kiEebb-nagyobb önálló területet. És e színes foltokon belül egyáltalán nem is lehet feltüntetni a hűbéri jog folytán kialakult, egymást keresztező kapcsolatokat és. az egyházi hatóságok privilégiumaiból adódó átfedéseket" — írja. Ezután a Luder —Luther családon kerosztül a polgárosodó paraszt-bányász társadalmi réteget mutatja be. Ezzel érkezik el tulajdonképpeni hőséhez. Ettő kezdve Luther Márton környezetének bemutatásával hiteles társada'mi és kultúrtörténeti áttekintést ad, különösen a városok és falvak, egyetemek ós kolostorok, a gazdasági viszonyok, a korabeli háztartások plasztikus ábrázolásával. Ezzel meg is ismerteti az olvasót azzal a közeggel, amelyben a reformáció eszméje megszületett, azzal a talajjal, amelyben megfoganván gyorsan növekedett ós terjedt tovább. A II. rész, — a Roham — a mű központi része. Ebben a reformáció történetének első nyolc esztendeje eseményeit tárgyalja, a 96 tétel kiszögezésétől a nagy német parasztháború kimenetelóig. Itt. sem Luther személyét állítja az események középpontjába — nem misztifikálja hősét, ez igen nagy erénye, — hanem azokat a társadalmi-gazdasági erőket igyekszik kitapintani, amelyek ebbe az irányba hatottak. Luthernek és az általa megindított (tulajdonképpeni tovább vitt, mért az „előreformációs", jobbára antifeudális mozgalmak hatása nyomonkövethető, különösen a német parasztháború esetében) reformációnak a győzelme, nem egy ember zsenialitásának az eredménye, hanem a haladó eszme győzelme az immár anakronisztikussá vált középkori egyház felett. Luther fellépésével elsősorban a kolostorok nagyhatalmi helyzete ért véget. A III. rész — A wittenbergi reformátor — a német parasztháború utáni, 1525 és 1546 közötti „rezignálttá vált" (bár ezt lutheránus tiíológusok erősen vitatják) Luther megcsendesedett működésének rövid összefoglalása. Érinti a szerző a reformáció tábora belső megosztottsága — a „rajongók" jelentkezésétől a „martiniánusok" és „filippiánusok" súrlódásain keresztül a protestantizmus felekezetekre bomlásáig — főbb kérdéseit, de nem kapunk átfogó és megnyugtató választ ezekre könyvében. Úgyszintén csak érintőlegesen találkozunk Luther korlátaival; a parasztság követeléseivel szembeni magatartásával, egyházszervezete kialakításával, mérsékelt reformjaiban (pl. a reformáció radikálisabb irányzataival szemben) — és magyarázatukat nem kapjuk meg. Friedenthal könnyed stílusa, — ezt a magyar fordító, Terényi István hűen adja vissza, — határozott, fegyelmezett belső vonalvezetése igen érdekes olvasmánnyá teszi a művet. Nagy erénye a könyvnek, hogy hősét, mint embert, a hétköznapi életben, annak forgatagában, küzdelmeiben igyekszik bemutatni. Szakít a korábbi gyakorlattal, s nem ábrázolja Luthert emberfeletti lénynek, s „megtérése", szerzetessé lételo mögött is próbálja megkeresni a tulajdonképpeni okot, nem fogadva el még magának Luthernek sem