Századok – 1975

Történeti irodalom - Püspöki Nagy Péter: Rozsnyó város címere. Heraldikai tanulmány a történeti címer felújításához (Ism. Fügedi Erik) 1153/V–VI

TÖRTÉNETI IBODJLLOM 1153 gondos elemző munkával képes restaurálni. Csetri Elek ilyen restaurátorként vette gondozásba Teleki Sándor életművét, midőn közreadta az „Emlékezzünk régiekről" című kötetét. Kiadványa nagy nyeresége a magyar memoár-irodalomnak. KOVÁCS JÓZSEF PÜSPÖKI NAGY PÉTER: ROZSNYÓ VÁROS ClMERE. HERALDIKAI TANULMÁNY A TÖRTÉNELMI CÍMER FELÚJÍTÁSÁHOZ (Bratislava, Madách. 1973. 110 1. 2 mell.) Rozsnyó városa 1973-ban fennállásának 700. évfordulóját ünnepelte, s élt a csehszlovák nemzetgyűlés 1967. évi 109. sz. törvényerejű határozatában biztosított jogával, amely a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a városok részére lehetővé tette, hogy saját döntésük alapján címert használjanak és címereiket 1. a történelmi címer eredeti alakjának felújítása, 2. a történelmi címer javítása, módosítása vagy 3. teljes új címer formájában határozzák meg. Rozsnyó az első megoldás mellett foglalt állást, s a szakmai rész kidolgozásával a szerzőt bízta meg, aki kutatásait ebben a kis kötetben foglalta össze. A munka megkezdésekor már bizonyos előzményekre tekinthetett vissza. A helytörténeti irodalom elszórt adatain kívül rendelkezésére állt a szlovákiai városi és községi címerekkel hosszabb ideje foglalkozó (egyébként rozsnyói születésű) J. Nováknak a Historické studie 1959. évi 5. számában a város címeréről és pecsétjéről u'ott tanulmánya. A heraldikai források újabb felkutatása és számbavétele ennek ellenére sem volt hiábavaló munka, 12 olyan pecsét (az első 1488-i kiadványon), dombormű, céhlevél, sőt zászló került elő, amely különböző időkből dokumentálja a címer fejlősédét. A kritikai boncolás során Püspöki bebizonyítja, hogy a város eredeti címere keresztbetett bányászéket és kalapácsot ábrázol, a két szerszám közeiben három rózsával és a mező alsó részén a rozsnyói bányaterméket, az ezüstöt jelképező holdsarlóval. 1512-re a holdsarló eltűnt, hogy csak a XVIII/XIX század fordulóján térjen vissza (kiszorítva a rózsákat). A XVI. század végén az alsó pajzsmezőben szív jelenik meg, amelyből a három rózsa kinő. 1906-ban az akkor már nehezen kivehető szív helyébe a Törzskönyvbizottság hármas-halmot helyezett el — meglehetősen indokolatlanul. A kutatás eredményei alapján született meg a szerző elfogadott javaslata: a legrégibb (1488) formának megfelelő címer, amely kék mezőben aranyszínű keresztbetett bányászéket és kalapácsot, az ékek szárai, illetve a kalapács felett egy-egy, összesen három arany rózsát, a pajzsmező alsó részén ugyancsak arany növekvő holdsarlót ábrázol. A kis kötet második része (81 — 97. 1.) a felújított történelmi címer leírását, a város színeinek meghatározását, a címer és zászló műszaki adatait és a városi nemzeti bizottság határozatának szövegét közli. A könyv heraldikával foglalkozó részét mindvégig igen pontos, tudományos apparátussal ellátott ós olvasmányos okfejtés jellemzi. A kutatás mai szintjétől talán csak a Rozsnyó korai történetét felvázoló fejezet marad el. Paulinyi Oszkárnak a Garam-menti városok települési rendszerét feltáró munkái után ezen a téren többet hozhatott volna a szerző, de a régebbi irodalomból sem lett volna szabad Smilauer munkáját (Vodopis starého Slovenska. Praha —Bratislava 1932. 164—166. 1.) hallgatással mellőzni. A heraldikai részek kitűnő volta talán ezt a színvonalbeli különbséget még nagyobbnak tünteti fel. Még egy, az általános magyar gazdaság- és társadalom-történeti szempontból különösen érdekes eredményre kell felhívni a figyelmet. Rozsnyó 1487-től kezdve tagja volt a felsőmagyarországi bányavárosok szövetségének. Püspöki meggyőzően bizonyítja, hogy ezek a városok címerük középpontjába a bányászjelvényeket (ék és kalapács) helyezték, Rozsnyó a szövetségnek megfelelően változtatta meg címerét (a holdsarlót negyedik rózsával helyettesítve), s ezzel „közös kifejezésmódot valósított meg további 18 bányaváros és bányahelység címerével" (71. 1.). FÜGEDI EKIK