Századok – 1975

Történeti irodalom - Krupa András: Hiedelmek – varázslatok –boszorkányok (Ism. Gyivicsán Anna) 1154/V–VI

1154 TÖRTÉNETI IRODALOM KRUPA ANDRÁS: HIEDELMEK — VARÁZSLATOK - BOSZORKÁNYOK (Békéscsaba, 1974. 373 1.) A szerzőnek immár a második, a magyarországi szlovákság népi szellemi kultúráját a maga mélységében feltáró könyvére szeretnénk fölhívni a figyelmet. (Első munkája Jeles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál, Békéscsaba, 1970.) A szerző által 1969—1972 között gyűjtött anyag a Békés és a Csongrád megyei szlovákok, illetve e megyék három nagy településén, Békéscsabán, Tótkomlosón és Csanádalbertin élő szlovák lakosság egyes rétegeiben megőrződött, részben még a ma is ható hiedelmeket s az ember mindennapi életével kapcsolatos hiedelmi szokásokat tartalmaz. E szokások fejlődését kb. a századfordulótól napjainkig követi. A könyv nemcsak a folkloristák, az etnográfusok figyelmét vonja magára, hanem más szakmabeliek, elsősorban a történészek és nyelvészek számára is sok újdonsággal és tanulsággal szolgálhat. Ugyanis a feldolgozott hiedelmi anyag nemcsak a hazai szlovákok egyik csoportjának etnikai képét tárja elénk, hanem gazdag tárháza a nemzetiségi (népi) és nyelvi tudat összetevőinek, a nyelv megőrzésének, alakulásának, s ezeken keresztül jelentős forrás a hazai szlovákok nemzetiségi jegyeinek megismeréséhez. Történészek előtt is ismert az a tény, hogy a Magyarország mai területén letelepedett szlovákok különféle etnikai környezetből kerültek mai lakóhelyeikre. Ennek következtében nemcsak az új társadalmi-gazdasági viszonyok, az új földrajzi környezet formálta át népi kultúrájukat, hanem az is, hogy hetegorén etnikai összetételük révén is sajátos, a szlovákiai nyelvjárásoktól eltérő, községenként is más-más helyi nyelvjárások és a népi kultúrának sajátos ötvözete alakult ki. Ezt motiválta és gazdagította a magyarsággal való állandó együttlét. Természetessé és szervessé tette ezt a kapcsolatot az is, hogy Békés és Csongrád megyében soha nem alakultak ki olyan, viszonylag zárt vagy zártabb szlovák nemzetiségi falvak, mint a pilisi vagy a zempléni (hegyközi) szlovák falvak esetében, noha az előbbiekben jóval nagyobb számú szlovákság élt együtt. Maguk a földrajzi, alföldi viszonyok is hozzájárultak a szlovák és a magyar települések közvetlen kapcsolatának kialakításához s így a magyar és a szlovák kultúra „békés egymás mellett éléséhez", illetve kölcsönhatásához. Az összegyűjtött anyag lehetővé tette annak a feltárását, s erre összefoglalójában maga a szerző is vitai, hogy a Békés megyei szlovákok milyen mértékben őrizték meg saját nemzetiségi kultúrájukat, mit vettek át a környező entikumtól, s mit sugároztak ki maguk -ból, mivel gazdagították ez esetben a magyar népi kultúrát. A szerző konkrét példákon keresztül igen sokszor utal a hazai szlovákok hiedelemvilágának szlovákiai és magyar párhuzamaira. Kiemeli, hogy hiedelmi szokásaik, illetve hiedelmi rendszerük alapját — s ez a már említett másik könyvében is bizonyítást nyert — a magukkal hozott hiedelemanyag képezi. Ezért tartalmaz ez a kultúra még igen sok, Szlovákiában sokszor már fel sem lelhető archaizmusokat és a Békés megyei szlovákság egymásközti — tudatosan ápolt — állandó kapcsolatai s a magyar népi kultúra hatására, a szlovákiaitól eltérő, minőségében új változatokat. A népi kultúrák hatásának tárgyalása mellett a szerző érinti a természetes asszimiláció kérdését, illetve több irányú lehetőségét (elszlovákosodás, elmagyarosodás, elrománosodás). Így pl. adatközlői között olyan családokat is bemutat, akik Békéscsaba környéki magyar falvakból települtek át az újonnan alakuló településre, elszlovákosodtak s később magyar származásuk is elhomályosult. Az említetteken kívül még a következőket emelnénk ki: A könyv bevezető fejezete szól a Békés megyei szlovákság között elterjedt szlovák és cseh nyelvű irodalom olvasásáról, ennek az irodalomnak a népi hitvilágra tett hatásáról. (14. a jugoszláviai szlovákok által 1945 előtt kiadott Sába-könyvek vagy a békéscsabai evangélikus egyházközség által 1920—1948 között tízezres példányszámban kiadott Cabiansky kalendár). A szlovákok népi kultúrájának fejlődését a gyűjtött anyagon kívül gazdag helytörténeti irodalom felhasználásával is bemutatja a szerző s egyúttal rámutat e műveknek a hazai szlovákság története megismerését szolgáló forrásértékére. GYIVICSÁN ANNA