Századok – 1975

Történeti irodalom - Vörös Károly: Egy világváros születése (Ism. Frank Tibor) 1142/V–V

1142 TÖRTÉNETI IRODALOM más példát is. így pl.: a háború után imperialista, trianoni szerződésnek ,,A legyőzöttek" c. cikkében adott értékelést. Igaz, ezek szélső példák és távolról sem az egész embert reprezentálják, de, hogy melléfogásokról tanúskodnak, annyi bizonyos ! Mindenesetre, ha Kunfi történelmi és valóságérzékét barátja, Ady ilyen jellegű adottságaival hasonlítanánk össze, az összehasonlítás Kunfi hátrányára ütne ki. Jóllehet a válogatásba került írások Kunfi jelentős elméleti felkészültségéről tanúskodnak és meggyőzhetnek arról, hogy gondosan tanulmányozta és olvasta a korabeli, nálunk is elérhető szocialista irodalmat, mégis megkockáztatjuk azt a feltevést, hogy felkészültségének e vonatkozásban is meglehettek a maga kisebb-nagyobb fogyatékosságai. Egyik cikkében erre maga is utal, amikor „eltanult és sokszor rendesen át sem gondolt tanulmány "-okról emlékezik meg. Kunfi persze így is, jelentős elméleti munkásság nélkül is, politikusként jeles alakja a magyar munkásmozgalomnak, akinek életével, működésével érdemes és immár nagyon időszerű volt foglalkozni. A kötet egészéről adott értékelésünket a következőkben foglalhatjuk össze: Köves Rózsa és Erényi Tibor úttörő, az eseményeket mindvégig lebilincselő modorban tárgyaló, szép, lendületes stílusban megírt művét nagyra kell értékelnünk, a magyar munkásmozgalom múltjával foglalkozó történelmi irodalom értékes darabjának tekinthetjük. Az életrajzot csakúgy, mint a hozzákapcsolt válogatást, s jó lelkiismerettel ajánlhatom mindazok figyelmébe, akiket a magyar munkásmozgalom színes egyéniségekben sem szűkölködő múltja érdekel. KÁVÁSSY SÁNDOR VÖRÖS KÁROLY: EGY VILÁGVÁROS SZÜLETÉSE (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1973. 231 1. Népszerű történelem) Várostörténetírásunk komoly lendületet kapott Budapest egyesítésének centenáris ünnepén. Az évforduló jó alkalmat kínált arra, hogy történészeink összegezzék azokat az eredményeket, amelyek a főváros történetének új szemléletű kutatása során a felszabadulás óta felhalmozódtak. A jubileum ünneplését könyvkiadásunk már 1972-ben megkezdte s számos, voltaképpen az évfordulóra szánt kiadvány csak 1974—76-ben látott napvilágot. A legjelentősebb munkák közül meg kell itt említenünk Budapest történetének Gerevich László főszerkesztő irányításával közreadott első két kötetét (1973), a Ságvári Ágnes szerkesztette Budapest. Fővárosunk története c. Corvina-kötetet (1973), a hatalmas Budapest Lexikont (főszerkesztő Berza László, 1973), illetve a Tanulmányok Budapest múltjából című sorozat XX. kötetét (főszerkesztő Horváth Miklós), amely a városegyesítés évfordulója alkalmából rendezett 1973-as tudományos ülésszak anyagát tette közzé (1974). Nincs itt terünk rá, hogy megemlékezzünk mindarról az eredményről is, amit a kerület- és intézménytörténeti irodalom hozott ez alkalomból felszínre: elegendőnek érezzük, ha a centenáris kiadványok iránt érdeklődőket Csomor Tibor alapos kis bibliográfiájához utaljuk, amely a témakör átfogó, gondos szemléjét nyújtja (100 könyv a 100 éves Budapestről. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1973). A centenáris kiadványok közül ezúttal nem a vaskos kötetek valamelyikét szeretnénk részletesebben méltatni, hanem egy karcsú, s akadémiai társainál kevésbé látványos munkát, Vörös Károly írását. Mindjárt elöljáróban mondjuk meg: kitűnő könyvvel gyarapodott a Kossuth könyvkiadó Népszerű történelem elnevezésű sorozata. A szerző, aki sok év óta odaadó munkával tanulmányozza a főváros újabbkori történetét, már több, hoszszabb-rövidebb tanulmányban beszámolt munkájának számos eredményéről, s már nyomdában van a forradalom utáni és a dualista Budapest történetének általa készített nagymonográfiája is (Budapest története, IV. kötet). A korszak társadalom- és (széles értelemben vett) művelődéstörténetének tudósa megtehette volna, hogy a „népszerű" kiadványban egyszerűen eddigi tudományos publikációinak fontosabb adatait, megállapításait tegye közzé, „olvasmányos" formában. De Vörös Károly rangos feladatnak tekintette a Kossuth Kiadó felkérését és a rendelkezésére álló terjedelemben itt is újat, egyénit és koncepciózusát alkotott. Külföldi utazó érkezik 1872 novemberének végén Pest-Budára. Egy teljes évig időzik a dualista fővárosban, amelyet sokoldalú érdeklődéssel vizsgálgat, tanulmányoz. Minden érdekli: ismerkedik a város nevezetes épületeivel, látványosságaival, gazdasági életének motorjaival, társadalmának és társas életének „fényeivel és árnyaival", a városegyesülés gazdasági, politikai, jogi és igazgatási problémáival, ő lesz kalauzunk a száz év