Századok – 1975

Történeti irodalom - Makk Ferenc lásd Kristó Gyula - Markovits Györgyi: Hazatért szövegek. Magyar emigráns antifasiszták írásai. 1919–1945 (Ism. Vigh Károly) 1143/V–VI

TÖRTÉNETI IBODJLLOM 1143 előtti sétán. Megosztja velünk fordulatos mindennapjainak száz meg száz élményét: elvisz bennünket a Pesti Lloyd Társulat hűvösen előkelő klubjába és a Király utea rosszlányoktól hirhedt vidékére; a Rácz-Fürdőbe és a zsivajos rákosi lóversenytórre; az egyesítéstől izgatott Városházára és a munkáselégedetlenségtől hangos Concordia Gőzmalomba; kalauzunk lesz proletárok és arisztokraták, cívisek és bankárok, államférfiak és kalandorok között. A szerző nem fogy ki az ötletekből. Az egyesüléskori Budapest kitűnő ismerőjeként pontosan tudja, hová tanácsolja utazóját, ugyanakkor elég rugalmas ahhoz is, hogy ne ragaszkodjék mereven a „külföldi utazó" fikciójához. A munka így nemcsak a városnéző körséta útvonalának megfelelően, hanem az évszakok egymást váltó körforgása, a városegyesítés ügyének előmenetele és az utókor érdeklődése szerint is rendezi anyagát. Az olvasókör kiterjesztése érdekében életre hívott „narrátor" nem válik fárasztóvá, hiszen a szerző újra meg újra „visszaveszi" a szót, vagy közvetlenül kortársi forrásokat enged beszélni. A sorozat jellegének megfelelően a kötethez nem csatlakozik jegyzetapparátus vagy irodalomjegyzék. Ám a szerzői lelemény megtalálja a módját, hogy— mintegy az „utazó olvasmányaként" — belopja a szövegbe forrásszerű hivatkozásait. így tudjuk meg, hogy felhasználta többek között Häuffler és Hevesi pest-budai utikönyveit (27. 1.); a Pester Lloyd évfolyamait, a Pesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentéseit, a Pest Városi Statisztikai Hivatal Kiadványait (55. 1.); Körösi adójegyzékét (68. 1.) és statisztikai munkáit (166. 1.) is. A gazdasági-társadalmi viszonyok elemzésénél felbukkannak a szerző izgalmas virilista-tanulmányainak forrásai és eredményei, másutt művelődéstörténeti stúdiumai kamatoznak. A megadott vagy jelöletlen források mellett ezernyi apróság hitelesíti a könyv szövegét, amelyek mind-mind a szerző kivételesen alapos forrásismeretéről beszélnek. A hiteles korfestés szolgálatába szegődik a stílus is, amelynek képszerűségéhez bizonyára nagyban hozzájárult az egykorú festmények, karcok, fotók ós térképek gondos tanulmányozása. A könyv azt nyújtja, amit címében ígér. Gyújtópontjában 1872 — 73 fordulójával azt a folyamatot eleveníti fel, amely a három Duna-parti város gazdasági-politikai, majd jogi-adminisztratív egyesülésével évtizedek alatt a világvárosi Budapest megszületéséhez vezetett. Bár utazó-szemtanúnk csak az egyesülés évét tölti a születő fővárosban, a szerző r munkamódszere világossá teszi, hogy az egyesítésnek hosszú előtörténete van, s hogy a három kisváros összeolvasztására nem véletlenül kerül sor éppen a dualista Monarchia születésének időszakában. Ekkor válik ugyanis gazdasági és politikai szükségletté egy nagy és jelentékeny magyar főváros, és Vörös Károly jól látja, hogy a Duna-parti metropolis hatékony eszköznek ígérkezett mind a Béccsel konkurrálni igyekvő magyar nagytőke, mind a Kelet-Közép-Európa-i hegemóniára törekvő magyar politika célkitűzéseinek valóraváltásához. Ez az az alapvető mondanivaló, ami köré a szerző felrajzolja Pest és Buda társadalmának színes tablóját, ebbe a keretbe illeszti a városegyesítés vezető alakjainak (a három Károly: Ráth, Kammermayer és Gerlóczy; Házmán Ferenc és Wahrmaim Mór; 1 Reitter Ferenc és mások) portréit és a korszak munkásmozgalmának sokoldalú és árnyalt ábrázolását. Jóérzékű témaválasztás, tudományos megalapozás, hiteles forrásinterpretáció, írnitudás: milyen keveset és mennyire szokványosat mondunk, ha megpróbáljuk összetevőire bontani egy — szerencsére nemcsak ambíciójában, hanem megvalósulásában is — népszerű történeti munka sikerét. A kvalitásoknak mindenesetre minálunk bizony sajnos ritka egybeesése szükséges ahhoz, hogy a történelem kutatói tudósvoltukat megőrizve szólhassanak tízezrekhez úgy, hogy azok el is olvassák munkájukat. Vörös Károlynak ez sikerült. FRANK TIBOR MARKOVICS GYÖRGYI: HAZATÉRT SZÖVEGEK Magyar emigráns antifasiszták írásai 1919 —1945 (Budapest, Gondolat, 1975, 343 1.) Az új- és legújabb kori magyar történelem sajátosságaihoz tartozik, hogy a társa" dalmi haladás kérdéseit radikálisan felvető forradalmak sorra elbuktak és a magyar progresszió élharcosai emigrációba kényszerültek. így volt ez 1848 — 49 és 1918—19 után.