Századok – 1975
Elméleti és módszertani kérdések - Gellériné Lázár Márta: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában. 1850–1945 (II. rész) 112/I
A MAGYARORSZÁGI KALENDÁRIUM ! RODALOM 113 álló üzleti nehézségek áthidalására (megítélésünk szerint) jó eszköznek bizonyult a kalendáriumkiadás, miután stabil, sőt növekvő igény mutatkozott irányukban.15 9 * (Az igénynövekedéshez a kezdeti időszakban hozzájárult a már korábbiakban említett nemzeti szempont is; ti. ezidőtájt sokan vásárolták mint magyar nyelvű, leginkább hazafiasnak tűnő könyvet azok közül is, akiknek egyébként nem a kalendáriumok jelentették az elsőrendű olvasmány anyagot.) S miután a fő olvasórétegek, a parasztság és a kispolgárság számára a későbbiekben sem változtak lényegesen a kultúrálódási viszonyok,160 a jól bejáratott piaci pályák továbbra is funkcióképesek voltak. A kalendáriumkiadás akadályozása az államnak sem volt érdeke, miután a kulturális fogyasztás bizonyos mértékű ellenőrizhetőségén túl (ld. a kalendárium-cenzúra rendeleteket már jóval korábban) bevételi forrást is jelentett (pl. a naptárbélyeg bevezetésével).161 A kalendáriumokban megjelenő írások, cikkek és irodalmi termékek színvonalát egyszerre több tényező határozta meg. 1. A kultúra egészének erre az időre bekövetkezett átalakulása, a keveseknek szóló, klasszikus kulturális eszmény felbomlása, a popularizálódás általában. E folyamatot, közismert különböző dichotómiákban értelmezik (mint „magas" ós „mélykultúra", elit- ós tömegkultúra, városi és hagyományos kultúra, funkcionális és autonóm kultúra stb.).16 1 A kalendáriumok vonatkozásában ezzel összefüggésben a következők állapíthatók meg: — A kultúra popularizációs folyamatának kimutatható egy pozitív vonása (mely talán itt eltér a nyugati modelltől), ti., hogy az ismeretterjesztő, hasznos funkció lényegesen nagyobb arányú a többi tömegkultúrás jellegzetességekhez képest (mint figyelemelterelés, szabadidő látszat-kitöltés stb.).16 3 — A kalendáriumkiadás „városi" jellegének következményeképpen a fejlett polgári tömegkultúra (elsősorban sajtó) hatására bizonyos nem organikus fejlődés útján létrejött műfajok gyorsan törnek be, mint némely novellatípusok és híranyagok, hirdetési stílus stb. — A kalendáriumolvasók „falusi" jellege állandósul, miután a városi, de egyébként tömegkultúrát „fogyasztó" rétegek könnyebben jutnak hozzá egyéb olvasmányokhoz (a skála végső pontjain: az újságponyvához vagy a kölcsönkönyvtári könyvhöz). (Külön probléma a falun lakó, de iparban ill. általában a városban dolgozó réteg kulturális szokásainak a kérdése, kulturális típusuk meghatározása.) 2. A kiadó-nyomda törekvése minél olcsóbb vagy ingyenes anyag szerzésére. Ennek következményei az utánnyomások, a töredékek (a szerzői díj megtakarítására), ill. olcsó szerzők foglalkoztatása. Mindkét fenti tényező csökkent értékű olvasmányanyag megjelentetéséhez vezethetett.163 * 3. Az olvasmányanyagot előállítók számának megnövekedése a bekövetkezett gazdasági, társadalmi, munkamegosztásbeli és kulturális változások következményeként (az újságírógárda számbeli arányának ugrásszerű emelkedésén túl a tudomány és művészet területén vagy annak közelében levő „írástudók" számának emelkedése, differenciálódása). A kalendáriumokba való írás számukra kiegészítő vagy alapmególhetést biztosított, mikor általában mind többen keresik az ilyen típusú megélhetési forrásokat. Az írótábor tagjainak felkészültsége és szándéka igen különböző, s az egyéni törekvés és ambíció sokban meghatározója a kalendáriumok olvasmányanyaga súlyának, minőségének. 4. Az állam, a hatalom érdeke az általános műveltségi színvonal emelkedése, mivel ezt megköveteli a gazdasági-technikai előrehaladás, a politikai érdek, a kor. A kalendárium az egyik eszköz az ismeretek terjesztésére úgy, hogy eközben esetenként a megfelelj befolyásolási elképzelések ill. azok ellenőrzése is teret kaphatnak. 8 Századok 197S/1
