Századok – 1975
Elméleti és módszertani kérdések - Gellériné Lázár Márta: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában. 1850–1945 (II. rész) 112/I
ELMÉLETI É S MÓDSZE RTANI KÉRDÉSEK Gellériné Lázár Márta: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában, 1850—1945 (II. rész) III. A KALENDÁRIUMOK VIZSGÁLATI MEGKÖZELÍTÉSE 1. A kalendáriumok helye a tömegkultúra és a tömegkommunikáció rendszerében a kapitalizmus korában A tömegkultúra tehát a gazdasági-társadalmi fejlődés vonulatában kialakult társadalmi-kulturális jelenségként értelmezendő, az összkultúra egyik rétegeként.16 3 Természetének és határának vizsgálatakor figyelembe kell venni: 1. azt a tényt, hogy nemcsak esztétikai vonatkozásokban értelmezendő kategória, az ismeretek, a tudás vonatkozásában ugyanúgy ható tényező,15 4 pozitív és negatív irányban egyaránt, 2. valamint kapcsolatát a kultúra többi rétegével: mind a „magas" mind a népi kultúrával.15 5 Fentiek alapján a vizsgálat számára kialakított alaphipotézis a következő volt: A magyarországi kalendáriumok esetében funkcióváltozás következett be a XIX. század folyamán, mely vizsgálati időszakunk kezdetére kiérlelt bizonyos változásokat a kalendáriumok helyét illetően az összkultúrán (ós a kiadói gyakorlaton) belül. Világosan érzékelhetővé váltak alapvető tömegkultúra s jellegzetességei. E jellegzetességek kialakulása a meginduló (s részben már végbement) gazdasági-társadalmi változásokkal, ill. ezek magyarországi jellegzetességeivel függenek össze.166 A kalendáriumok tömegek tömeges olvasmányanyagává válásának bázisa az előbbiekben bemutatott hagyományos idő- és időjárásjelző funkció. Ezen igény kielégítésének bázisa változatlan a továbbiakban is, összefüggésben egyéb, hasonló funkciót betöltő, ipari, kulturális és tájékoztató cikkek bizonyos rétegeknél fellelhető tartós hiányával (mint pl. az óra és a napisajtó). A kalendáriumok olvasóközönsége — a már a XIX. század első felétől meginduló társadalmi-kultm'ális változások következtében — elsősorban a paraszti, félparaszti, kispolgári tömegek, kikhez a reformkor kulturális fellendülésének hatása szinte csak a népiskolázás ügyének viszonylagos javulásának formájában jutott el. Utóbbi folyamat eredménye viszont az olvasnitudók számának lassú emelkodése, akik: 1. így már kiszakadtak a csak hagyományos, népi kultúra fogyasztói-előállítói köréből, egy másfajta belső, elsősorban információs (többlet) igény kialakulásával is,15 7 2. mint fogyasztók jelennek meg az általuk elérhető könyvpiacon, s vásárolják azt, ami számukra a legkönnyebben hozzáférhető és legolcsóbb; a kalendáriumot.158 A kalendáriiunok iránti érdeklődés, a kelendőség viszonylagos fokozódása mellett az ilyen üzlet fokozása maguknak a nyomdáknak-kiadóknak is természetes érdekük, akik a — már a 40-es évek folyamán megindult — nyomdatechnikai15 9 fejlődést kihasználva, egyre inkább tudták növelni előállítási kapacitásukat. Az 1850-es évek folyamán fenn-
