Századok – 1975
Közlemények - Farkas Gábor: A tőkés gazdasági fejlődés néhány kérdése Fejér megyében 1029/V–VI
A TŐKÉS GAZDASÁGI FEJLŐDÉS FEJÉR MEGYÉBEN 1065* 1922 1931 1936 1937 Kőközkutak száma 55 126 Vízvezetékkel ellátott házak száma 991 — 1572 — Vízvezetéki hálózat hossza (km) 39,2 — — 56,1 Tűzcsapok száma 149 — 308 — Szennyvízhálózat hossza (km) 22,3 — — 34,4 Víztermelés (m3 ) 794 390 1 017 401 A háború végén, a Tanácsköztársaság idején a Felmayer-féle kékfestőgyárban kis létszámú munkásgárdát tudtak foglalkoztatni. A termelés 1919 őszén le is állt. 1920 elején elkezdődött ugyan a munka, de a háború előtti évek termelési átlagának kb. csak 10—15%-át termelték. 1920-ban és 1921-ben átlagosan 60 munkást foglalkoztattak, szemben a háború utolsó évének első hónapjaival, amikor még 290 fő talált itt munkaalkalmat. A növekedésre mégis fényt vet az, hogy a gyár alaptőkéje 1920 végén 8 millió, egy év multán 12 millió korona volt. A hazai piacon kevés a versenytárs, de a nemzetközi piacon is egyre gyérült. 1926-től például a neunkircheni Druckfabriks A. G. veszteséggel dolgozott és Ausztriának ez a legnagyobb kékfestőgyára a gazdasági válság idején meg is szűnt. Ennek piacait a székesfehérvári gyár vette át. Ugyancsak Székesfehérvárra kerültek a neunkircheni gyárból a modern textilgépek is. így a Felmayer-féle kékfestőgyár termékei a válság idején is versenyképesek maradtak. Még 1928-ban a bécsi cég hitelt kért a Wiener Bankvereintől. Itt azonban kijelentették, csak az esetben hajlandók kölcsönt adni, ha a székesfehérvári üzem önálló magyar részvénytársasággá alakul. így 1928. március 14-én létre is hozták az rt-t, 900 ezer P. alaptőkével. Ez 22 500 db egyenkint 40 P névértékű részvényből állott, amelynek kb. 99%-a bécsi cégé volt. Az osztrák vállalatként működő fehérvári gyár felújította a háború előtti kereskedelmi kapcsolatait, elsősorban az utódállamokkal és Bulgáriával, lerakatai működtek idehaza Miskolcon, Győrben, Szegeden, Debrecenben, Budapesten, ahol központi irodát is tartott fenn. A gazdasági válság idején csökkentett ütemű termelés folyt: 1930-ban 3 millió 600 ezer méter, 1932-ben 2 millió 700 ezer méter és 1934-ben 4 millió 344 ezer méter a termelés. 1931 —1932-ben évi átlagban 130 fő munkás termelt, 1933-ban pedig 200-ra becsülhető számuk. A harmincas évek második felében bekövetkezett konjuktura idején átmenetileg felszökött a termelésben foglalkoztatott munkások létszáma, de 1938 után már állandósul és 200-nál nem emelkedett magasabbra. A gyárban elég nagy a munkásfluktuáció: a harmincas években átlag 20%-a cserélődött ki a munkásgarnitúrának. A húszas évek közepén a Kari cég is modernizálta üzemeit. 1924-ben a kézi üzemű ecetgyártást alakította át Kari Ernő, németországi tapasztalatai alapján. Ennek nyomán nemcsak a termelés mennyisége, hanem minősége is sokat javult. Gőzdesztillációs alapon termelt a likőrüzem. Készítményeit a „Kajofi" védjegy alatt hozta forgalomba. Új termékekkel is megjelent, többek között a ,,Hokobol"-lal. Ez speciális indiai drogból (Cocobolo-ból) készült. Zamatában a francia eredetű ,,Benediktiner"-rel vetekedett. A Weiss és Tull Bőrgyár 1923-ban a bőrkikószítési technika legújabb vívmányaival felszerelt iparteleppé vált, amely a régi gyártási program megvalósítása mellett új cikkek előállításával foglakozott (talp-, felsőbőrök, lószerszámbőrök.) A gyár termékeit országszerte ismerték, melyeket „Herkules" védjeggyel láttak el. A bőripari termékek konjunktúrája a két világháború közötti évtizedben fennállott. 1936-ben a tulajdonos a felhalmozott tőkét egy másik gyártelep felépítésébe fektette, amelyet az elsőhöz hasonló modern igényeknek megfelelő technikával láttak el. (Termékei: színes boxok és bélésbőrök.)
