Századok – 1975

Közlemények - Tihanyi János: A Schulze–Boysen/Harnack ellenállási csoport és az 1944. július 20-i összeesküvés historiográfiája 89/I

100 TIHANYI JÁNOS nek 1946-os svájci kiadásában élesen elítélte a Hitler-ellenes összeesküvésben résztvevő egyes tábornokok ingadozását, amit joggal megtehetett, mert elöljárójával, Von Tresckow vezérőrnaggyal, akit rendkívül nagyrabecsült, már 1943 márciusában meg akarták Hitlert semmisíteni (de a konyakosüvegbe rejtett időzített bomba nem robbant fel). 1951-ben ő is átdolgozta és „kibővítette" munkáját: a Schulze-Boysen-csoport tagjait árulóként bélyegzi meg, az összeesküvés reakciós szárnyát dicsőíti.33 Poelchau, a tegeli börtön evangélikus lelkésze is tagja volt a „Kreisauer Kreis"nek. A halálraítéltek mellett állt utolsó óráikban. Szomorúsággal és mély együttérzéssel emlékezik meg róluk, megörökíti emberi nagyságukat, a közelgő halállal való szembenézés óráit. Poelchau — aki fontos szolgálatokat tett: közvetített a külvilág és a börtön között — mint összeesküvő rejtve maradt: az egyetlen volt, akinek nevét a letartóztatottak meg sem említették.34 Emlékiratokat jelentettek meg a Wehrmacht tábornokai is.35

Több könyvet adtak ki Ronimelrôl,36

akinek személyét nemcsak az afrikai győzelmes előrenyomulás, majd a Montgomery 8. hadseregétől elszenvedett vereség, hanem a Hitler-ellenes összeesküvés ún. „párizsi" csoportjában viselt szerepe ós a Hitler által engedélyezett öngyilkossága tették „érdekes" témává. Rommel koncepciója az összeesküvésben: különbéke az angolokkal — amerikaiakkal ós az így felszabaduló valamennyi fegyveres erő átdobása a szovjet frontra. Mindezek a munkák a Wehrmacht tábornokainak „Hitler-ellenességét", vagy ellenállási szerepét, illetve „tisztán" katonai tevékenységét igyekeznek bizonyítani. A hitleri rendszer nyílt dicsőítése a volt Wachregiment parancsnokának, Bemernek könyve.37 A volt náci politikusok, diplomaták, államférfiak emlékiratai, fennmaradt dokumentumai is nyilvánosságot kaptak a háború befejezése óta. Ezek vagy nyíltan dicsőítik a hitleri korszak számos intézkedését, vagy igazolni igyekeznek azokat. Egyesek közülük (pl. Schacht) tudtak a Hitler-ellenes összeesküvésről, annak legreakciósabb szárnyával rokonszenveztek és fontos állami funkcióra is számítottak egy sikeres merénylet után.38 Egyéb megjelent munkák — ha esetleg csak röviden érintik is a július 20-i eseményeket, vagy nem foglalkoznak azzal, — érdekes „háttéranyagot" képeznek.3

3 33

Melnyikov: i. m. 251-253. 34 Harald Poelchau: Die letzen Stunden, Berlin 1949; Die Ordung dor Bedrängten, Berlin 1963. 35 Karl Dönitz: Zehn Jahre und zwanzig Tage. Bonn 1958; Franz Halder: Hitler als Feldherr. München 1949; Kriegstagebuch. Stuttgart 1963; Albert Kesselring: Soldat bis zum letzen Tag. Bonn 1952; Erich von Manstein: Verlorene Siege. Bonn, 1955; Adolf Heusinger : Befehl im Widerstreit. Tübingen/Stuttgart, I960; Heinz Guderian: Erinnerungen eines Soldaten. Heidelberg. 1951; Generalfelilmarschall Keitel Verbrecher oder Offizier: Erinnerungen, Briefe, Dokumente des Chefs des OKW hg. von Walter Görlitz. Göttingen, 1961. 2® Erwin Rommel : Krieg ohne Hass, hg. von Frau Iyucie-Maria Rommel und Generalleutnant Fritz Bayerlein. Heidenheim Brenz 1950; Lutz Koch: Rommel, Die Wandlung eines grossen Soldaten. Stuttgart, 1952; Karl Strölin : Verräter oder Patrioten ? Stuttgart, 1950; Wilhelm von Schramm : Der 20. Juli in Paris. Wörishofen, 1953; Hans Speidel: Invasion 1944. Ein Beitrag zu Rommels und des Reiches Schicksal. Stuttgart, 1949. 37

Otto Remer: 20. Juli 1944. Hamburg 1951. Remer őrnagyot Goebbels ügyes rögtönzéssel nyerte meg az összeesküvés berlini elfojtására: Goebbels Hitlerrel beszélt telefonon. A kagylót átadta Remernek, akinek közvetlenül Hitler adott parancsot, amelyet az végrehajtott. 38 Hjalmar Schacht: Abrechnung mit Hitler. Hamburg/Stuttgart 1948; 76 Jahre meines Lebens. Bad Wörishofen 1953. 38 Joachim von Ribbentrop : Zwischen London und Moskau. Leone am Starnberber See, 1953; Paul Carell: Verbrannte Erde. Frankfurt a/Main, 1966; Paul Schmidt: Statist auf diplomatischer Bühne 1923 — 1945, Bonn, Athäneum Verlag 1953; Baidur