Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Stier Miklós: Legújabbkori helytörténetírásunk elvi-módszertani kérdéseihez 941/IV
948 STIER MIKLÓS olyan a többivel egyenrangú szakága, ami azért érdemli meg, hogy a többi szakterületről támogatást kapjon, mert azt egyenértékű tudományos teljesítménnyel viszonozhatja. A helytörténeti kutatásnak, mint a helyi keretek közt kialakult szerves történeti összefüggések vizsgálatára hivatott szaktudománynak nem az a feladata, hogy adalékokat, még kevésbé az, hogy kuriózumokat szolgáltasson a történettudomány szakágai ill. szintézisei számára. Éppen ellenkezőleg, az a feladata, hogy olyan teljes átfogásra törekvő fejlődésvizsgálatokat folytasson, amilyenek csupán a helyhez kötött, szerves kötelékekkel egybefűzött társadalmi képletek és intézmények mikrokozmoszainak a mozgásterében végezhetők el. . . a helytörténetkutatás fejlesztése korántsem lokális érdek csupán, hiszen nagyon fontos szerep vár rá történettudományunk szakágainak módszeres munkamegosztásra olyannyira rászoruló együttesében."16 Szabad György ebben a kis írásában kimondottan nem foglal állást abban a kérdésben, milyen helytörténeti keretben, történeti-közigazgatási egységben tárgyaltassék a helytörténeti téma. A szakosztály terveinek, programjának felvázolásából azonban egyértelműen az derül ki, hogy az országos történeti szintézis igényeinek ismeretében kialakított, s a helytörténészeknek ajánlott témakörök kutatását és feldolgozását egy-egy település vagy akár nagyobb közigazgatási egység, esetleg valamely táj, tehát mindenképpen adott terület keretében látja leginkább lehetségesnek. Ugyanő egy másik — már tanulmányunk írása közben megjelent — előadásában a helytörténet kérdéskomplexumából a valóban élő problémák közül is a legsúlyosabbakat exponálva, a helytörténet és az országos történet viszonyával foglalkozik.1 7 Gyakorlati megfigyelésből, a helytörténetírás elvi-módszertani kérdéseit s magát a műfajt kiválóan ismerő szakember azon tapasztalataiból indul ki, hogy a helytörténeti művek nagy többségének szakmai elégtelenségét — amely vagy primitív dedukció következtében előálló durva sematizmusban vagy terméketlen provincializmusban mutatkozik meg — mindenekelőtt az országos történet és a helytörténet viszonyának egyfajta mechanikus munkamegosztás-értelmezése eredményezi. Néhány példán keresztül rámutat arra, hogy a helytörténet alapfeladata: ,,A helyi keretek között kialakult szerves összefüggések módszeres vizsgálata", tehát: „nem az adott helyen történt országos jelentőségű események megismerése". A továbbiakban pedig példák sorát hozza fel annak bemutatására, hogyan feltételezi a Szakmailag igényes helytörténet az országos történet beható, pontos ismeretét. Csak ennek révén lehetséges ugyanis állandó viszonyítás: a helyi jelenségeknek összefüggésekben való megragadása, „a hajdani kölcsönhatás-viszonyok rekonstruálása". A viszonyítás, az összehasonlítás fontosságának, elengedhetetlenül szükséges voltának hangsúlyozása, továbbá felsorolt példái, majd a helytörténeti szintézisek megalkotásának szükségességét bizonyító gondolatmenete egyaránt arról tanúskodnak, hogy Szabad Györgynek a helytörténet fogalmáról kialakított egész koncepciója a helytörténet hagyományos felfogásán alapul: az adott hely történetének egészét vagy egyes rész-jelenségek történeti feltárását érti helytörténeten. Orosz István egyenesen azt hangsúlyozza, hogy vannak olyan témák — a XVI — XVIII. századi parasztságtörténet pl. —, amelyeknél kifejezetten kívánatos a helytörténeti kutatás, mert itt megnyugtató szintézist csakis a sok-sok részletvizsgálat után készíthet a történész. Csak ily módon lehet „a feje tetején álló kutatást talpaira visszahelyezni".18 A helytörténet fogalmáról, tárgyáról szólva Glatz Ferenc új szempontból közelíti meg a kérdést. A kialakult történetírói gyakorlattal szemben — amely a német Territoriumgeschichte, Ortsgeschichte mintájára helytörténeten adott helység vagy vidék históriája egészének vagy részének feltárását érti, — a helytörténetírást „a történeti megközelítés egyfajta módjaként — szemléleti kérdésként" — fogja fel. „A helytörténeti munkát nem az különbözteti meg az országos eseményeket tárgyaló munkáktól elsősorban — írja —, hogy forrásbázisa vidéki levéltári anyag, vagy tárgya helyi politikai-gazdasági esemény", hanem az, hogy az élet teljességét képes megközelíteni, aprólékos megfigyeléseket tesz lehetővé, olyan mikrovizsgálatokat, amilyent az országos történet szükségszerűen és természetesen nem. Glatz Ferenc eszmefuttatása — véleményünk szerint — ott hoz új szempontot, amikor arra a következtetésre jut, hogy tulajdonképpen minden új- és legújabbkori történeti részkérdéseket tárgyaló munkának ún. „helytörténeti szempontú" munkának kellene lennie. Ez „azt jelenti — írja —, hogy a történeti megismerésben a számunkra adott forráscsoport mögött rejtőző történeti valóságot minden részé" Szabad Gyiirgy : A Magyar Történelmi Társulat Helytörténeti Szakosztályának célkitűzéseiről.Történelem, 11. Bp. 1971. 299 (A TIT központi kiadványa). 17 Szabad Gyiirgy: A helytörténet és az országos történet viszonyáról. Levéltári Szemle, 1973. 1. sz. 34 — 38. 18 Orosz István: A parasztság XVI—XVIII. századi társadalmi szerkezetének helytörténeti vizsgálata. Kézirat. 9.
