Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Stier Miklós: Legújabbkori helytörténetírásunk elvi-módszertani kérdéseihez 941/IV
HELYTÖRTÉNETÍRÁSUNK ELVI-MÓDSZERTANI KÉRDÉSEIHEZ 947 Váczy igényei irreálisak, s ó maga leszűkíti a helytörténetet.13 " (E vitát itt helyben nem célunk elemezni, csupán a Váczy Péter-tanulmányra adott visszhang ismertetése volt szándékunk.) 1945 után — különösen az 1960-as évek elejétől — helytörténetírásunk hallatlanul felélénkült, a honismerettel együtt szinte társadalmi mozgalommá vált. Nagy szerepet játszott ebben az a tény is, hogy a történelmi évfordulók kiváló lehetőséget nyújtottak a kutató-feltáró munka számára. Kitolódott, közelebb került a jelenhez mindenekelőtt a történeti vizsgálódások záró terminusa: egyre több helytörténeti munka jelenik meg, amely szinte napjainkig tárgyalja az eseményeket. Bővült emellett a vizsgált jelenségek köre is, a legkülönbözőbb témákról születtek monográfiák, tanulmányok, cikkek, forráspublikációk. Változatos a kép abból a szempontból is, hogy milyen területre vonatkozik e nagy számú feldolgozás. Jelentek meg komplex falutörténetek (a korábbi arányokat tekintve viszonylag csökkenő számban), várostörténetek, járás- és megyetörténetek, sőt egy-egy sajátos vidék története is; napvilágot láttak az életnek csak egy-egy jelenségkörét vizsgáló müvek megyei, járási, városi v. községi keretben, ugyanakkor kronológiai szempontból teljesen átfogó, nagy ívű tárgyalásban; s publikáltak részkérdésről szóló tanulmányokat viszonylag rövid periódusra vonatkozóan — ugyancsak megyei, járási vagy éppen községi esetleg városi keretben tárgyalva. Kétségtelenül megnövekedett igények, bátor (vagy talán sok esetben nem kellően átgondolt?) témaválasztás jellemzi ma a helytörténeti irodalmat. A kritikus szakmai közvélemény — megértve a megnövekedett érdeklődést és a társadalmi, politikai, ideológiai közélet fokozott várakozását — több fórumon foglalt már állást a hely történetírás különböző kérdéseiben, sőt a helytörténetírás iránt megnövekedett általános érdeklődés szükségszerűen maga után vonta az elvi-módszertani kérdések felvetődését is. Ezúttal azonban nincs módunk részletesen kitérni a szaktudomány jeles művelőinek ezekre a megnyilvánulásaira, csupán a legfontosabb szempontokra hívnánk fel a figyelmet. A különböző fórumokon, ankétokon, konferenciákon, történelmi társulati vándorgyűléseken elhangzott előadásokban, a módszertani útmutatókban majdnem egyértelműen tapasztalható, hogy helytörténeti feldolgozásra egyaránt jogosult témának, vizsgálódási keretnek tartják történészeink a falu, a város, a járás, a megye, vagy éppen egész táj történetét.1 4 Az Országos Helytörténeti Bizottság megalakulásakor Székely György elnök pedig egészen széles értelmezésben kezelte a helytörténet tárgyát; a helytörténeti keretben kutatandó témákat a következőképpen sorolta fel: ,,a falutörténet, várostörténet, üzemtörténet, iskolatörténet, a munkásság és munkásmozgalom helytörténete, a dualizmus, a két világháború közötti kor, a Magyar Tanácsköztársaság öröksége és a felszabadulás, a felszabadulás népi intézményei, a felszabadulás utáni társadalmi fejlődés sajátosan helytörténeti problémái."1 5 Hanzó Lajos — maga is a helytörténet jeles művelője — elméleti igényű tanulmányában, historiográfiai áttekintés után a ma helytörténet-fogalmának kialakítására így fogalmaz: „Ma már a helytörténet fogalma alá községek, városok, szervesen összefüggő területek belső életének kérdései, életfolyamatának eseményei tartoznak. Annak a fejlődési folyamatnak tudományos elemzése, ismertetése nevezhető helytörténelemnek, amelynek során a megvizsgált város, község, üzem, szerves egység, intézmény azzá lett, ami ma. A közösségek monográfiái tehát helytörténeti művek. A társadalmi közösségek élete rendkívül gazdag, így ezek életének kutatása, feltárása a feladat. Egy-egy ilyen község (lehet ez például faluközösség, üzem, forradalmi szerv) gazdasági, társadalmi, politikai, alkotmánytörténeti, jogi, település-történeti, kultúrtörténeti stb. fejlődésének útját kell nyomonkövetni. . . Figyelemmel kell kísérnie az emberek, a dolgozó emberek aktív tevékenységét, építő munkáját. . . Hangsúlyoznunk kell tehát, hogy a helytörténet tematikailag rendkívül kitágult, feladata megsokasodott. Ennek következtében az itt folyó munkának is differenciálódnia kell. Valóban a lokális problémákat is széles síkon, tartalmi gazdagságban, elmélyülten kell feldolgozni és elemezni."1 5 " Szabad György a Magyar Történelmi Társulat Helytörténeti Sz akosztályának első elnöke a helytörténeti kutató-feltáró-feldolgozó munka feladatát a következőképpen fogalmazta meg: a kellő szinten művelt hely történetkutatás a történettudománynak lsa Századok, 1932. 103-109. 11 Szántó Imre: A helytörténeti kutatások elméleti és módszertani kérdései c. jegyzetében (Tankönyvkiadó, Bp. 1968. 204) így ír erről: „A »helytörténeti kategóriájába nemcsak egy-egy település (falu ,város) történelmi monográfiája tartozik. Önkéntelenül is ide értjük például egy-egy üzem, iparág, intézmény, szervezet történetét is. De ide tartozónak érezzük a nagyobb földrajzi-igazgatási egységek, kisebb-nagyobb tájak, több községből összetevődő körzetek, történelmi birtokkomplexumok, járások, megyék történetét is." 13. ,s Székely Qyörgy: Az Országos Helytörténeti Bizottság feladatai. Bp. 1967. Országos Népművelési Tanács 13. Iia Hanzó Lajos: A helytörténeti kutatások időszerű kérdései. Tanulmányok a neveléstudományok köréből. Bp. 1963. 279-325.
