Századok – 1974
Közlemények - Mickun N. I.: A spanyol történetírás a XVIII. század történetéről 931/IV
938 N. I. MICKTJN lyek összegezik az elért eredményeket. Az ilyen típusú munkák között a legjelentősebb mű Dominguez Ortiz tollából származik, ezért ezt részletesebben taglaljuk. Ez a már említett munka: La sociedad espanola en el siglo XVIII. (Madrid, 1955). Ennek a munkának egyik alapvető érdeme abban rejlik, hogy a szerző nem egyszerűen más történészek kutatásait összegezi, hanem elsősorban eredeti forrásokra támaszkodik, elemzi és idézi azokat, önálló, értékes művet alkot meg, amennyire ezt a lábjegyzetekből meg lehet ítélni, főként nyomtatott forrásokra, s azon belül néhány teljesen ismeretlen XVIII. századi röpiratra és a Nemzeti Könyvtárban őrzött kéziratokra alapozza művét.39 Alapvető célját Dominguez Ortiz a következőképpen fogalmazza meg: „Ideje megírni a XVIII. század történetét és objektív értékelésének előfeltétele a tények pontos ismerete. Egyszerűen elképesztő, milyen keveset tudunk arról a korszakról, amely viszonylag nem messze áll tőlünk, és amelyről ráadásul a dokumentumok hatalmas mennyiségével rendelkezünk."40 A szerző önálló fejezeteket szentel a nemességnek, a papságnak, a „középosztályoknak", az „alsóbb osztályoknak", a „falu osztályainak". Idézi jó néhány történésznek a spanyol nemességről, különösen annak felső rétegéről vallott elmarasztaló véleményét, és vitába szállva ezekkel, nemcsak arra mutat rá, hogy nem szabad alaptalanul hibáztatni az egész rendet, de példákat idéz egyes grandok „nagylelkűségére", amely abban nyilvánult meg, hogy éhínségek idején pénzt és gabonát adtak kölcsönbe a lakosságnak.4 1 Ugyanakkor a dokumentumokra hivatkozva arról is ír, hogy a földesurak elűzték a parasztokat, de ezt csak mellékesen, egy-két lapon találhatjuk meg. Érdekesek azok a Dominguez Ortiz által idézett adatok, amelyek a munkások és napszámosok helyzetére világítanak rá, vagy amelyek az avilai és guadalajarai állami manufaktúrákban a bérek csökkentése miatt lejátszódott sztrájkokról és tüntetésekről számolnak be.42 Ugyanakkor a szerző rámutat, hogy a XVIII. század második felében az árak 50 — 100 százalékkal emelkedtek.43 A városi önkormányzatok irataira támaszkodva, Dominguez Ortiz reálisan rajzolja meg a napszámosok — különösen a déliek — helyzetének szomorú képét. Itt (délen) az ő kifejezése szerint a „falusi oligarchia" könyörtelenül védelmezte saját érdekeit a napszámbérekre kiszabott illeték segítségével és a tulajdont sértő vétségek ellen hozott drákói intézkedésekkel.44 A források tanúsága szerint északon az átlagosan alacsonyabb életszínvonal ellenére nem volt olyan éles a társadalmi polarizálódás, bár ott csak a Caballeros (a nemesség) fogyasztott búzakenyeret.45 Ám végezetül, mintegy önmagának ellentmondva Dominguez Ortiz így ír: „Bár a spanyol társadalomban is előfordult a szegénység és az igazságtalanságra is volt példa, amire már történt is utalás, azonban a nép minden osztálya egészében véve szolidáris volt egymás iránt. . ." „Nem járt másfajta kenyér a szegényeknek, mint a gazdagoknak, mert minden spanyol fehér kenyeret evett. . ,"46 Egyáltalán nem véletlen az az ellentmondás, amely a Dominguez Ortiz által felsorolt tények és az általa belőlük levont következtetések között van. Bár, mint fentebb már rámutattunk, műve alapvető céljának a XVIII. század történetének tanulmányozását tartja, tulajdonképpen úgy tekinti a XVIII. század problémáját, mint — az ő szavaival élve — „a nyugtalan XIX. századra nyíló előcsarnokét". Kétségtelen, hogy sok más történésznek a XVIII. század iránti érdeklődését is nemcsak az határozta meg, hogy en-39 A könyvben nincs önálló historiográfiai vagy bibliográfiai rész. 40 Uo. 17. 1. 41 I. m. 94. 1. 42 Uo. 199. 1. 43 Uo. 213. 1. 44 Uo. 282. 1. 45 Uo. 290-291. 1. 46 Uo. 19. 1.
