Századok – 1974
Közlemények - Mickun N. I.: A spanyol történetírás a XVIII. század történetéről 931/IV
A SPANVOr. TÖRTÉNETÍRÁS A XVIII. S7..-RŐI. 939 nek a századnak magának a történetét igyekeztek feltárni, hanem az is, hogy ebben a században keresik a kulcsot a következő század, sőt a következő századok eseményeinek megmagyarázásához. így, Vicens Vives Katalónia XVIII. századi ipari fejlődését bevezetésként vizsgálta, amely az ő véleménye szerint elvezet „az 190l-es év katalóniai nemzedéke" eredetének megértéséhez, és G. Anes már említett „Las crisis agrarias en la Espana moderna" (Madrid. 1970) c. művében azt írja, hogy „az ancien régime-belí Spanyolország agrárproblémáinak kutatása alapvetően fontos a mai agrárstruktúrában megmutatkozó ellentétek jobb megértéséhez".47 A XVIII. század történetében rendszerint elsősorban a XIX. század első fele történetének magyarázatát keresik. így Sanchez Agesta úgy jellemzi a XVIII. századot, mint „az eszmék mély válságának . . . földalatti, a felszínre alig eljutó folyamatoknak a századát, amelyek azonban kitűnően megmagyarázzák nekünk a XIX. sz. első éveiben bekövetkezett nagy robbanás oksági összefüggéseit".)48 О írja a „két Spanyolország problémáról", hogy „ez a fogalom nagy mértékben összefügg azzal, hogy а XIX. század ideológiai küzdelmeit visszavetítik а XVIII. századra".49 Az ismert francia hispanológus, Defourneaux, a spanyol irodalomról készített historiográfiai vázlatában éppen а XVIII. és XIX. század közötti összefüggések problémái iránti érdeklődést emeli ki. „Azok iránt a korszakok iránt nőtt meg az érdeklődés — írja —, amelyekkel korábban nem foglalkoztak, így különösen а XVIII. század iránt, amelynek ideológiai folytatódása kimutatható a függetlenségért vívott harc során és а VIII. Ferdinánd uralkodása alatti politikai harcokban."50 Nem kétséges, hogy Dominguez Ortiz és más történészek érdeklődését a XVIII. század kutatása iránt jelentős mértékben nem csupán és talán nem is annyira maga a XVIII. század, mint inkább a XIX. század forradalmai szabják meg, a XVIII. század —, amelyet Dominguez Ortiz „a béke és a virágzás századának"51 nevez—és a XIX. század forradalmai közötti összefüggés problémája, ezek magyarázata és értékelése. Sőt felvetődik a kérdés a forradalomnak mint olyannak az értékeléséről, a társadalom revolúciós vagy evolúciós úton történő fejlődéséről is. Példaként szintén Dominguez Ortiz monográfiája szolgálhat, mert ez ideig sajnos ez az egyetlen monografikus feldolgozás erről a századról. „Franciaországban —írja —az ancien régime-mel 1 789-ben végeztek . . . Olyan okok idézték elő halálát, amelyek a belsejében születtek." „Spanyolországban az ancien régime még sokáig fenn tudta volna magát tartani, ha nincs a napóleoni agresszió."52 „Anglia, Poroszország és más államok példája mutatja, hogy az átmenet a »felvilágosult abszolutizmusból« más, tökéletesebb államszervezeti formákhoz, lehetséges túlságosan éles megrázkódtatások nélkül is. Spanyolország és Franciaország tragédiája azokban a nem normális körülményekben keresendő, amelyek között megtörtént ez az átmenet."5 3 „Azok a hamis tanítások (falsedades), amelyeket az enciklopédisták terjesztettek országunkban, hatalmas kárt okoztak nekünk, közvetve Napóleonnak, ennek a régi jakobinusnak az agresszióját váltották ki. . . Neki köszönhetjük a romhalmazokat, Amerika elszakadását és a polgárháború révén a politikai reformok bevezetését."5 4 47 1. m. 16. 1. 48 L. Sanchez Agesta: „El pensamiento politico del Despotismo Ulustrado. Madrid, 1963. 49 L. Sanchez Agesta: Introdticción al despotismo ilustrado (Bevezetés a felvilágosult abszolutizmusba). „Arbor" No. 60. Id. M. Defourneaux : Pablo de Olavide . . . 83-84. 1. 50 M. Defourneaux: Les études historiques en Espagne. Revue historique, 1960. No. 224. 401. 1. 51 A. Dominguez Ortiz: I. m. 386. 1. 52 Uo. 383. Í. 53 Uo. 383-84. 1. 54 Uo. 385. 1.
