Századok – 1974

Közlemények - Mickun N. I.: A spanyol történetírás a XVIII. század történetéről 931/IV

A SPANVOr. TÖRTÉNETÍRÁS A XVIII. S7..-RŐI. 937 tak."3 3 Vicene Vives tehát nem számítja a burzsoáziához a kiskereskedőket, csak a nagykereskedőket és a gyárosokat sorolja oda. Mit mondjunk akkor a felvásárlókról és a szétszórt manufaktúrák tulajdonosairól, akikről igen sok adatot találunk Carrera Pujal­nál vagy Dominguez Ortiznál. A történettudomány adott fejlődési szakaszában, véleményünk szerint lehet be­szélni a XVIII. századi Spanyolországban (különösen a század második felében) a kapi­talizmus fejlődéséről, de ennek fejlődési fokát egyelőre nem lehet megszabni. Ennek a problémának az eldöntése speciális kutatásokat igényel, különösen a felvásárlók, a szer­vezett és szétszórt manufaktúrák szerepének a vizsgálatát. * Azzal a kérdéssel, hogy milyen mértékben fejlődött ki a kapitalizmus a XVIII. századi Spanyolországban, szorosan összefügg a spanyol „felvilágosodás" és „felvilágo­sult abszolutizmus" társadalmi bázisának és súlyának a kérdése. Röviden áttekintettük a XVIII. század második fele spanyol burzsoáziájának helyzetével kapcsolatos különböző nézeteket: Rodriguez Casado az egyik oldalon, Dominguez Ortiz a másikon. Abból a téziséből kiindulva, miszerint a XVIII. században a burzsoázia gyenge, Dominguez Ortiz úgy véli, hogy a „felvilágosodás felülről való forradalomként" jelent meg, amely így nem váltotta ki a nemzet együttérzését.34 Ezzel az állásponttal számos más munkában is találkozhatunk (lásd például a már említett História de Espana . . . Barcelona, 1959. V. kötetéhez Juan Regia által írt előszót). III. Károly miniszterei ezért népszerűtlenek voltak és reformjaikat csak az erős abszolút monarchiára támaszkodva tudták beve­zetni.36 Vannak szerzők, akik egyenesen annak megállapításához jutnak el, hogy a „fel­világosítók" „a nemzet teljes közömbössége mellett olyanok voltak, mint egy nemrég felfedezett országban az idegen telepesek".3 6 Véleményünk szerint a legelmélyültebben és legóvatosabban a már említett „Társadalom és gazdaságtörténet . . ." c. kollektív munka szerzői közelítenek a spanyol „felvilágosodás" társadalmi bázisának a kérdéséhez. Úgy vélik, hogy a reformok hívei különböző rétegekből verbuválódtak, mindenekelőtt a nemességből, aztán a növekvő burzsoáziából és a papság egy részéből.3 7 Véleményük szerint Spanyolországban a ne­messég (eltérően az arisztokráciától) magáévá tette a polgári eszményeket.3 8 Véleményem szerint a „felvilágosodás" társadalmi bázisának a kérdését csak akkor lehet eldönteni, ha tisztázták a burzsoázia súlyát a XVIII. századi Spanyol­országban. * A XVIII. századi Spanyolország történetének kutatása terén elért bizonyos ered­mények természetszerűleg vezettek ahhoz, hogy igény támadt olyan munkákra, ame-33 J. Vicens Vives: Coyunctura económica y reformismo burgues. Dos Factores en la evolúción de la Espana del Antiguo Régimen (Gazdasági konjunktúra és polgári re­form. A Régi Rend Spanyolországa fejlődésének két tényezője). Estudios de la História Moderna. IV. köt. 1954. 355. 1. 34 Dominguez Ortiz: I. m. 23. 1. 35 Uo. 24. 1. 36 Silvuela: Jovellanos. La propriedad territorial y el cultivo en 1808 (Jovellanos. A földtulajdon és a földművelés 1808-ban). Ateneo. La Espana del siglo XIX. Curso de 1885 — 86. Madrid,-1886. 40. 1. 37 História social y económica . . . IV. köt. 270. 1. 38 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom