Századok – 1974

Közlemények - R. Várkonyi Ágnes: Szeremlei Sámuel és a mezővárosok történetének historiográfiája 915/IV

SZEREMLEI SÁMUEL 925 Hódmezővásárhely történetének megírásához tehát már jeles történettudósi felkészültség és a kor haladó történetszemléletének birtokában látott. Az elmélet legjobb próbája mindig a gyakorlat. Vajon Szeremlei imént vázolt történetírói portréja nem idealizált lenyomat csupán ? Abból a célból készült, hogy azután a mű, a Hódmezővásárhely története értékét ehhez igazítsuk. Éppen ellenkezője igaz. Különben mai történész egyszerűen nem értené meg, hogy miként alkothatott meg egy olyan kiváló — a maga korában korszerűségében egyedülálló, részleteiben ma is időtálló, egészében pedig a magyar történetírás haladó hagyományainak legjobb vonulatába illeszkedő — művet egy vidéki elszigeteltségben dolgozó lelkész. A Hódmezővásárhely története a maga nemében Acsády munkája, „A magyar jobbágyság története" mellett foglal helyet. Módszerét és tematikáját a maga teljes gazdagságában rövid áttekintésünk aligha bonthatja ki. Anyagbázisa szokatlanul gazdag a korabeli munkák között. Nemcsak városi, megyei s különböző egyházi levéltárakat nézett vagy nézetett át, hanem az Országos Levéltár, a bécsi Staatsarchiv idevágó anyagát is felkutatta. Talán egészen mindmáig nem ismerek még történeti munkát, amely úgy kiaknázta volna a Károlyi-család levéltárát, mint Szeremlei Sámuel. Ő emelte ki ebből az adattengerből Károlyi Sándornak Pálffy Jánoshoz írott nevezetes levelét, amely perdöntő a szatmári béke osztálybázisa és Személyi indítékai tekintetében is.31

Ha pedig meggondoljuk, hogy a város határában öt éven át ásat, hogy feltárt régészeti anyaggal férkőzzék hozzá a honfoglaláskor és az előző időszak történetéhez, hogy a különböző forráscsoportok milyen arzenálját vonultatja fel, hogy céhszabályok, urbáriumok, szerződések, imák, polgári hagyatéklajstromok, céhlakomajegyzékek, országgyűlési határozatok, várleltárak, levelek és kancelláriai iratok mellett a múlt tárgyi emlékeit, a paraszti munkaeszközöket, a népi viselet és házi berendezkedés emlékeit, de még a fejfafeliratokat is milyen könnyedén, sőt túlzás nélkül mondhatjuk, hogy virtuóz módon használja történeti bizonyító anyagként fel, akkor a mai történettudománynak már ezért is tisztelettel kell adóznia Szeremlei Sámuel, a történettudós emlékének. A Hódmezővásárhely története c. összefoglalás jelentőségét azonban én elsősorban nem ebben látom, hanem két momentumban. Az első: kiemelte a mezővárostörténetet a provinciálisán értelmezett helytörténetírás kereteiből. A másik ezzel szervesen összefügg: megteremtette a kontinuitást a mezővárostörténetírás két nagy korszaka, a reformkorban induló és a XX. Századi, a baloldali irodalmi népiesség mozgalmához kapcsolódó vonulata között. Sőt történelmi fejlődésünket, a parasztság történelmi útját illetőleg olyan kérdéseket tett fel, amelyekre mai történetírásunk a marxista történettudomány keresi a választ. Hogyan érthető, hogy Szeremlei áttörte a helytörténetírás szűken értelmezett kereteit? Hiszen ő maga arról vall, hogy csakis városa történetét akarja megírni, mégpedig nem a tudósok, hanem az egyszerű olvasóközönség számára. Szándékairól így vall: „Egy percig sem törekedtem a nagyszabású történészek és festőművészek babéraira, mert csupán egyszerű elbeszélő és rajzoló akartam maradni . . . Saját kis olvasóközönségem szüksége lebegett szemem előtt . . . arra kellett törekednem, hogy lakótársaim ismereteit bővítsem, az ó érdeklődésüket kielégítsem és tápláljam, hogy ilymódon bennük a szülőföld iránti ragaszkodás és szeretet érzelmeit ápoljam és fejlesszem . . . Lehet, hogy a tudósok felesleges részleteket találnak a könyvben, azonban minden tisztelettel legyen mondva, a könyv nem annyira az ő kedvükért, mint inkább azon közelebb eső egyszerű közönségért készült . . ., mely elődeinek és őseinek történetét s annak a földnek 31

Károlyi levele Pálffynak 1720. szept. 22. Szeremlei: Hódmezővásárhely története III. köt. 238. A munka terveiről, az anyaggyűjtés szervezéséről a bevezetésen kívül Id. Szeremlei: Önéletírása; Szeremlei — Hódmezővásárhely 1887. febr. 21. — Schönherr Gyulának. OSzKK Levelestár.